Élet és Tudomány, 1974, január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-03 / 18. szám

kutatásokban vesznek részt. Ezenkívül az egyetemen néhány, — részben a Magyar Tudományos Akadémia, részben a Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alatt álló — szakosított kutatócsoport is alakult (a petrolkémiai, az analitikai, a szilikátkémiai és az elektrokémiai kutatócsoport), s ezek igen hasznosan egészítik ki az oktatás munkáját, egyúttal jó lehetőséget adnak, a diplomázó hallgatók, doktorjelöltek és aspiránsok számára a tanulmányaikhoz szükséges kutatások elvégzéséhez. Ehhez megvannak az egyetemen a kémiai tudomány legkorszerűbb nagy műszerei: elektron­­mikroszkóp, röntgen-diffraktométer, infravörös spektrométer, gázkromatográf stb. Vannak ipari folyamatokat kis méretben megvalósító reaktorok­­, kemencék, elvá­lasztóberendezések, továbbá egy számítógépes csoport is működik. Mindez lehetővé teszi a korszerű, színvonalas kutatást. Ennek eredményei közül mutat be egyet alábbi cikkünk. MIMIME & IMIHMMTIMffi­H Mint minden kenőolajnak, a belsőégé­sű motorok kenésére használt motorola­joknak is legfontosabb feladatuk, hogy csökkentsék a mozgó és súrlódó alkatré­szek kopását. A kopás csökkentéséhez az szükséges, hogy megfelelő vastagságú ke­­nőréteg, olaj­film alakuljon ki az egymá­son elmozduló felületeken. E film vas­tagsága az olaj belső súrlódásával, visz­kozitásával arányos. A kenőolajok visz­kozitása viszont függ a hőmérséklettől, ennek növekedésével kisebb, csökkenésé­vel nagyobb lesz. E változás mértéke (ezt rövidítve VT-nek nevezik) nagyon fon­tos jellemzője az olajnak. A motor hőmérséklete működése köz­ben változik: előbb hideg, majd meleg; ennek megfelelően benne az olaj viszko­zitása is más és más. Indításkor, vala­mint a gyakori leállásokra és indításokra kényszerítő városi, közlekedés közben a motorok hideg (vagy legalábbis nem tel­jesen meleg) üzemi állapotban vannak. Magas a motor hőmérséklete az autó leg­nagyobb teljesítményének elérésekor, pél­dául autóutakon. A két üzemi állapot kö­zötti hőmérséklet-különbség 100—200 C- fokot is elérhet, s a kenőolajnak e két szélső esetben is maradéktalanul teljesí­tenie kell feladatát, tehát magas hőmér­sékleten még elegendően nagy viszkozi­tásúnak kell lennie, alacsony hőmérsék­leten pedig nem lehet túlságosan viszkó­zus. A kenőolajok viszkozitása és a hőmér­séklet közötti összefüggés jellemzésére a gyakorlatban a viszkozitásindexet (VI) használják. A legjobb VT-jű természetes — adalékot nem tartalmazó — olajok viszkozitásindexét egyezményesen száz­nak veszik, s ehhez viszonyítják a gya­korlatban használatos kenőanyagok visz­­kozitási mutatóit. A korszerű motorola­joktól azonban száznál nagyobb Vl-t kö­vetelnek meg. A motorolajok e nemzetközileg elfoga­dott osztályozási rendszerének alapja te­hát végeredményben a kenőolajnak a ke­nés szempontjából legfontosabb tulajdon­sága, a viszkozitás.. Azokat az olajokat, amelyek egyaránt kielégítik a téli és a nyári üzemmenet­nek megfelelő viszkozitási előírásokat, több fokozatú (multigrade) motorolajnak nevezik. Ezekkel a motort egész évben üzemeltethetjük, nincs szükség évszakos olajcserére. Egy- és több fokozatú Hazánkban túlnyomórészt egy évszak­ban alkalmazható, egyfokozatú olajokat 824

Next