Élet és Tudomány, 1975. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-24 / 4. szám
ban, ott, ahol a szén gáztartalma, gázleadó-képessége nagy, mindenképp óvatosnak kell lennünk, noha az ilyen szénbányákban sem mindenütt fordulnak elő kitörések. A gázkitöréseket általában több körülmény együttesen idézi elő. A veszély felmérésének három fokozata van: készülnek regionális (egyegy bányavidékre kiterjedő), lokális (egy-egy széntelepre vonatkozó) és folyamatos előrejelzések. Milyen tapasztalatokra épülnek ezek? A regionális előrejelzést elsősorban a geológiai kutatások teszik lehetővé. A széntelepek elhelyezkedése döntően meghatározza a gáztartalmukat és így — a kitörés szempontjából — veszélyességüket. V. Csernov és munkatársai a széntelepek és a vetők egymáshoz viszonyított helyzetét tekintve három csoportba sorolták a széntelepeket (1. ábra). A legkevésbé fenyegetnek kitöréssel azok a telepek, amelyek a külszínnel közvetlen kapcsolatban vannak, vagy amelyeket csupán egy vékony hordalékréteg takar, ezekből a telepekből könynyen távozhatnak a növényi rostok szénné válása során keletkező gázok. A második csoport széntelepeiből a gázok távozását alulról is, felülről is egyegy vető korlátozza — ezek közepes veszélyességűek. És végül a legveszélyesebbek azok a széntelepek, amelyeket csak felülről határol vető: ott a gáz összegyűlhet, mert fölfelé a gáz távozását a vető megakadályozza, míg alulról megvan a gázutánpótlás lehetősége. A szénrétegeknek — szaknyelven szénteleppadoknak — egy-egy telepen belül is nagyon sokféle térbeli elrendeződése, szaknyelven textúrája lehet. Vannak olyan textúrák, amelyekből a gáz eltávozhat, és olyanok is, amelyek a gázt magukba zárják. Általában nagy a gázfelhalmozódás valószínűsége az erősen gyűrt textúrában (2. ábra). De a gáz felgyülemlését, a kitörés veszélyét a széntelep belső szerkezete, az úgynevezett struktúrája is meghatározza: az „átgyúrt”, töredezett széntelep általában veszélyesebb, mint az ép szerkezetű (3. ábra). A gáz felgyülemlésének kedvez a nagyobb mélység is. A mélyebb rétegekből a gáz csak nehezen talál utat a felszínre, s ezért minél mélyebbre hatolunk a földbe, annál nagyobb a szén- és a gázkitörés valószínűsége. Az eddigi kitörések majdnem kizárólag a 200—250 m-nél mélyebb bányákban fordultak elő. Az említettekből már következtethetünk egy nagyobb terület veszélyességére, s ez jó kiindulás: másként kezdünk hozzá egy veszélyesnek ítélt bánya műveléséhez, mint a veszélytelennek találtéhoz. Ott készülünk fel a védekezésre, ahol arra szükség van. Képünkön jól látszik, hogy gáz- és szénkitörés után erősen feldarabolódott szén tölti fel a járatot