Élet és Tudomány, 1977. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-28 / 43. szám
Amikor a gyomor vagy a nyombél falán többnyire kerek alakú, 3—20 mm átmérőjű és a nyálkahártya alatti rétegeket is érintő szövethiány támad, fekélybetegségről vagy egyszerűen csak fekélyről (orvosi nevén alkuszról) beszélünk. Ez az egész szervezetet, de főképp a gyomorbélrendszert sújtó ártalom az elmúlt évtizedekben oly gyakorivá vált, hogy manapság népbetegségként tartjuk számon. Az orvosi statisztikák szerint a népesség tíz százaléka, legfőképpen a húsz és negyven év közöttiek kapják meg e bajt, s mint kitűnt, a férfiak mintegy négyszer gyakrabban betegszenek meg benne, mint a nők. Mind több adat szól amellett, hogy a fekélybetegek száma környezetünk és életmódunk gyors változása, elsősorban a városiasodás (urbanizáció), a gyakran tapasztalt hajszolt életmód és stresszhelyzetek miatt növekszik. E tényezők minden bizonnyal az idegrendszer közreműködésével váltják ki a fekélybetegséget. Erre abból is következtethetünk, hogy az idegrendszer hosszan tartó izgatása, az erős félelmet kiváltó ingerek a kísérleti állatokban is a gyomor nyálkahártyájának sérülését okozzák. A betegség létrejöttének folyamatát azonban még nem ismerjük minden részletében. Úgy tetszik, hogy egyidejűleg több tényezővel is számolnunk kell. Ilyen tényező a gyomor nyálkahártyájának vérellátási és energiaháztartási zavara, mert ilyenkor a nyálkahártya érzékenyebbé válik a mellékvesekéreg szteroid hormonjaira, és azok a fekélyképződés irányában hatnak. Hasonlóképpen fekélyképző tényező a gyomorfal épségét biztosító úgynevezett támadó és védő mechanizmusok egyensúlyának megbomlása. Köztudomású, hogy a gyomor falában levő mirigyek külön-külön sósavat és emésztő enzimet — — pepszint — választanak ki, s a sósavas pepszinnek az a feladata, hogy a táplálék fehérjéit lebontsa, megeméssze. Minthogy a sósavas pepszin nem tesz különbséget idegen és saját fehérje között, és a gyomor falában is vannak fehérjék, érthető módon ezeket is le tudja bontani. Igen ám, de ép viszonyok között erre nem kerül sor, mert a természetvédő mechanizmusról is gondoskodott. Ezt még nem ismerjük pontosan. Annyit azonban tudunk, hogy a gyomor nyálkahártyájának bizonyos sejtjei egy nyálkás anyagot — mucint — készítenek, amelyet a gyomornedv nem tud elbontani, s mert a mucin a nyálkahártya felszínét befedi, feltehetően megvédi azt a sósavas pepszin támadásától. Ha ellenben a támadó tényezők túlsúlyba jutnak (például a savtermelés fokozódik), vagy a védő tényezők hatásossága megcsappan, fekély keletkezhet. A fekély általában lassan, évek alatt alakul ki, de van heveny formája is, amely főképpen agyi sérülések kapcsán és bizonyos gyógyszerek szedése után jelentkezik. A gyógyszerek közül elsősorban a savat vagy a savanyú vegyhatású anyagot tartalmazókról biA bélfal rétegeinek vázlatos rajza zonyolodott be, hogy fekélyképző hatásúak, különösen ha olyanok szedik őket, akik gyomorsavtúltengésben szenvednek. [Ezért is kell például a bőrt és a nyálkahártyát izgató szalicilsavnak a származékait tartalmazó tablettákat (Kalmopyrint, Istopirint stb.) bő vízzel lenyelni, mert ha a víz nem szünteti is meg a gyomornedv savas vegyhatását, számottevően csökkenti a savak töménységét.] A FEKÉLYBETEGSÉG nyálkahártya bélbolyhok vérerek nyirokfüsző mirigy nyálkahártya alatti kötőszövetizomréteg savós hártya