Élet és Tudomány, 1979. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-16 / 11. szám

A HÁTLAPON KAPCSOK, KÖSÖNTYŰK A középkori ékszerek leggyakoribb, leginkább elterjedt fajtájához tartozik a hátla­pon (a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből) bemutatott két nagyméretű csat. Használatuk ahhoz a románkori európai viselethez kapcsolódik, amelynek jellemző darabja a frank kor óta évszázadokon keresztül viselt hosszú újjá, bő, derékon öv­vel összefogott ingszerű felsőruha, a korabeli források által sokat emlegetett „tuni­ca”. A társadalom minden rétegében ez volt az általános „alapruha”, csupán anya­ga, díszítése és hosszúsága különbözött viselőjének rangja és neme szerint. A ruha legfontosabb ékessége a nyakkivágást elől középen összefogó csat volt; más díszre az egyszerű szabás miatt nemigen kínálkozott lehetőség. A kör alakú, ritkábban négyzetes vagy sokszögű csat tüskéjét egyszerűen átszúrták a kelmén, s így fogták össze a kivágást. Ismerünk egészen egyszerű, rézből vagy ezüstből ké­szült kis, sima csatokat, de előfordulnak ékkövekkel, gyöngyökkel gazdagon díszí­tett példányok is. Ez utóbbiak egyik legszebb képviselője a fényképen bemutatott aranyozott ezüst karikakapocs. Felületét már a gótika stílusában fogant, az alaple­mez fölött domborodó áttört, hajlós indák közt elhelyezett pávafigurák díszítik. Már az ékszer szokatlanul nagy mérete és gazdag díszítése is jelzi, hogy dús, drá­ga kelméből készült ruhát vagy palástot kapcsoltak vele össze. A pávás indamotí­vum megformálása származását is elárulja: a XII. század közepén, IV. Béla király udvarának ötvösműhelyábert készült. E pávás csatot és azt a három — máig meg­maradt — arany koronát szoros stílusrokonság kapcsolja össze, amelyek a legújabb kutatás szerint IV. Béla leányainak esküvői fejdíszei voltak. A másik csat már a XIV. században készült, s formája és díszítése is jóval egy­szerűbb a pávás kapocsénál. Anyaga aranyozott ezüst, közepén plasztikus oroszlán­fejjel, a középkori kapudíszek e miniatűr másával. Az ékszer szegélyén hat kerek, áttört korong sorakozik, kétféleképpen megformált sárkányfigurákkal. Eredetét tekintve nincs olyan biztos fogódzónk, mint a pávás csaj esetében, stílu­sa az egész Európát behálózó Hanza-kereskedelem terjesztette ötvösmunkákkal ro­kon. Egyszerűbb kivitele azonban nemcsak a királyi ötvösműhely munkája és a ke­reskedelmi áru közötti színvonalkülönbséget mutatja, hanem az ékszertípus hanyatlá­sát, a viseletben betöltött szerepének csökkenését is jelzi. Ebből az időből, a XIV. század végéről maradt meg a régi magyar „kösöntyű” szó első feljegyzése is. Jelentése bizonytalan, többféle ékszer (nyaklánc, karkötő, csat) megnevezésére is használták. Az ötvösség kiváló kutatója, Kovács Éva vetette fel azt a gondolatot, hogy eredetileg egyértelműen a díszes ruhakapcsokat jelölte a szó, s amikor azok divatja megszűnt, az elnevezés átkerült egyéb ékszerekre. Lovag Zsuzsa (Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály) Kép: Mózer Zoltán A TOPOLÓGIA Péter Rózsa szavaival vízsz. 1. Azokkal a geometriai tulajdonságokkal foglalko­zik, amelyek nyújtás, vízsz. 43., vízsz. 23. esetén is változatlanok maradnak. Ebből a szempontból csak a függ. 14. és a függ. 12. tilos. VÍZSZINTES: 10. Egyesült Tiszaújfalu­­val. 11. A Himnusz zeneszerzője (Ferenc). 12. Rénium. 13. Szeghalom, Kötegyán, Kőrösn­agy­harsány felé megy innen a vo­nat. 15. 3-mal és 17-tel osztható római szám. 16. Az ilyen vegyületekben nitro­gén van. 18. Vissza: a hét vezér egyike. 19. Fantasztikus regényeiről híres len­gyel író (Stanislaw). 20. Üvegesek ragasz­tója. 22. Evangélista. 24. Ajánlott! 25. Képzési irány. 27. Vissza: község a Duna partján, zsilippel. 29. A buddhizmus egyik ága. 30. Vissza: van ilyen retek is, terü­let is. 32. Férjhez fog menni. 33. Vissza­ver (!). 34. Fordított biztatás. 36. Hatá­rozórag. 37. Pincebogár. 39. Durvább a szitánál. 42. Kén. FÜGGŐLEGES: 1. Még éjfél előtt. 2. Feni. 3. Vény röv. 4. A versenyzők által megteendő út hossza. 5. Teljes kifejlő­dés. 6. Tiszta, csinos — németesen. 7. Sokat . . . , drága. 8. Nőliga Lengyelor­szágban. 9. Égtáj. 17. Azon a helyen. 19. Vegye szemügyre! 21. Tartó. 22. Nem ugyanaz. 26. Görög főisten. 28. Kalászo­sok betakarítása. 30. Orrunkkal érzékel­hető. 31. Cseppfolyós halmazállapotból légneműbe megy át. 34. B-vel: Azerbajd­zsán fővárosa. 35. Vissza: elektromos töl­tésű atomcsoport. 38. Ábécénk vége. 40. Szent — idegen röv. 41. Arzén. ZÁRT BETŰK: ÜK OKTAT. A 10. SZÁMBAN MEGJELENT KE­RESZTREJTVÉNY (AZ ÉRELMESZESE­DÉS) MEGFEJTÉSE: fl5 monoklonális, fi simaizom-sejtek, v25 kórosan, vl (el) szaporodnak, fl6 koleszterin. ÉLET ÉS TUDOMÁNY A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT HETILAPJA Főszerkesztő: LUDAS M. LÁSZLÓ Főszerkesztő-helyettes: NÉMETH FERENC A szerkesztő bizottság elnöke: CSŰRÖS ZOLTÁN Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 5. Postacím: Élet és Tudomány Budapest, Pf.: 47 1428 Telefon: 215-290 Kiadja: a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Budapest VIll., Blaha Lujza tér 3. Postacím: Budapest 1959 Telefon: 343-100, 336-130 Terjeszti a Magyar Posta 79.0614 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme Budapest Rotációs mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Index: 25 245 ISSN 0013—6077 A szerkesztő bizottság tagjai: Ács Tamás, Andorka Rudolf, Antalóczy Zoltán, Barkóczi Ilona, Barta György, Berényi Dénes, Bontó László, Buda Béla, Castiglione László, Csányi Vilmos, Farkas Henrik, Fenyő Béla, Furka Árpád, Haraszty Árpád, Horváth József, Horváth Sándor, Jantsky Béla, Kapás Sándor, Károlyházi Frigyes, Kósa László, Kozma Tamás, Kulin György, Láng Sándor, Lázár Gabriella, Lengyel István, Makkai László, Németh Lajos, Öveges József, Perényi Imre, Sohajda Béla, Steiger István, Székely Sándor, Szlameniczky István, Vécsey Zoltán, Zách Alfréd Képszerkesztő: Újvári Imréné Olvasószerkesztő: Szőke István Rovatszerkesztők: Akácz László, Barabás Zoltán, Daniss Győző, Fodor Lajos, Ker­ner István, Oláh Tamás, Pécsi Tibor Munkatársak: Gajzágó Éva, Hornyánszky Katalin, Kalocsainé Doór Vilma, Nagy Gézáné Fotó: Bojtár Ottó Meg nem rendelt fényképekért és kéz­iratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Az Élet és Tudomány előfizethető a hír­lapkézbesítő postahivatalokban, a kézbe­sítőknél és a Posta Központi Hírlap Iro­dában (KHI, Budapest V., József nádor tér 1.1900) vagy közvetlenül, vagy posta­­utalványon, vagy a KHI 215-96162 pénz­­forgalmi jelzőszámra való átutalással Előfizetési díj negyedévre 60,— Ft. Külföldön terjeszti a „Kultúra” Külkereskedelmi Vállalat Budapest, Pf.: 149 1389 »1»

Next