Élet és Tudomány, 1979. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-19 / 3. szám

MÚZEUM SZERKESZTI: ÉRI ISTVÁN Országos intézményeink Hazánknak jelenleg több mint négyszázötven múzeuma van. Ez a szám folyvást nagyobbodik, időről időre új múzeumok alakulásáról szerezhetünk tudomást. Vajon hogy jön létre egy múzeum? — vetődhet fel a kérdés. S mindjárt utána egy másik: vajon egy-egy múzeumnak hol van a helye, mek­kora a rangja az ország múzeumi hálózatában? Mostantól kezdve havonként egyszer e rovatunkban múzeumaink történetének néhány kérdésével és múzeumaink szerve­zetével, csoportosításával ismertet­jük meg olvasóinkat. A múzeumok alapításának rend­jét legutóbb az 1963. évi múzeumi törvény szabályozta, s egyúttal meg­állapította a múzeális intézmények kategóriáit, csoportjait is. Közülük a legfontosabb csoport az országos mú­zeumoké. Ezek „... sajátos gyűjtési körükben kimagasló, országos érde­kű, területileg teljességre törekvő muzeális, gyűjteményt őrző, azt tu­dományosan feldolgozó és a népmű­velés szolgálatába állító tudományos intézetek”. Új országos múzeumot csak a Minisztertanács hozhat lét­re. Jelenleg tizenhárom országos mú­zeumunk van, mindegyik Budapes­ten. Ezekben találjuk a hétmilliós magyar múzeumi tárgygyűjtemény legnagyobb — és legértékesebb — ré­szét, ezekben dolgozik a legtöbb mu­zeológus és restaurátor. A magyar múzeumok „szülőany­ja” az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum (a térképen: 1). Gyűjteményeinek rohamos ütemű növekedése és a szakosodás igényei miatt a múlt század második fe­lében önálló múzeumok szakadtak ki belőle. A Nemzeti Múze­um „gyermekeinek” tekinthetjük az 1870-ben önállósított Termé­szettudományi Múzeumot (2), amely azonban részben máig társbérletben él a Nemzeti Múzeummal, annak ősi épületében; az 1872-ben létrejött Iparművészeti Múzeumot (3) és Nép­rajzi Múzeumot (4), az 1896-ban alapított Szépművészeti Múzeumot (5) — ez utóbbiból 1957-ben vált ki a Magyar Nemzeti Galéria (6). Az országos múzeumok egy má­sik csoportjának nincs ilyesfajta előzménye. Közülük az 1887-ben lét­rejött Budapesti Történeti Múzeum (7) a legidősebb. 1896-ban alapítot­ták a Mezőgazdasági Múzeumot (8) és a Közlekedési Múzeumot (9). Az 1909-ben alapított Petőfi Irodalmi Múzeum (10) eredetileg csak név­adója emlékeit gyűjtötte és őrizte; tevékenységi köre a felszabadulás után bővült ki. A Hadtörténeti Mú­zeum (11) az 1918. évi polgári de­mokratikus forradalom napjaiban teremtődött meg. 1949-ben szinte minden előzmény nélkül alapítot­ták meg a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumot (12). Ellenben az 1974- ben létrejött Országos Műszaki Mú­zeumnak több évtizedes előkészítő- és gyűjtőmunka után jutott ez a ran­gos minősítés. E tizenharmadik or­szágos múzeumunknak egyelőre nincs önálló — állandó kiállítások bemutatására alkalmas — épülete, csupán irodái és raktárai vannak a Lágymányoson. É. I. ÚJ KÖNYVEK Dosztojevszkij —• legenda és valóság (Európa, 1978. 332 old. 33 Ft) — TÍZ szovjet szerzőnek a legutóbbi esztendőkben szü­letett tartalmas tanulmányát válogatta él­vezettel olvasható kötetbe Bakcsi György. Az írások együttesen — nem kis rész­ben bőségesen sorjáztatott Dosztojevsz­kij-idézeteikkel — szinte teljes képet ad­nak a „fantasztikus realizmus” nagy al­kotóművészéről: megismerhetjük belő­lük egyéniségét, valóságkutató szenvedé­lyét, etikai és esztétikai nézeteit, kortár­­saihoz való viszonyát. (D. Gy.) Benedek István: A gyógyítás gyógyí­tása (Gondolat, 1978, 435 oldal, 50 Ft) — A könyv anyagának nagyobb részét há­rom előző esszékötetéből válogatta a ne­ves orvosszerző. E tanulmányok arról szólnak, hogy „az orvos is ember”, s ekképp lehetetlent, csodát nem várhatunk tőle. Szó esik a könyvben — többek kö­zött — Hippokratészről, Vesaliusról, Pa­­racelsusról, Koch Róbertról, Pasteurről, Röntgenről, a himlőoltás és a császár­­metszés történetéről, a sarlatánokról, a telepátiáról, a házipatikáról, a gépkocsi­­vezetők gyógyszerfogyasztásáról, a lélek orvosairól, a sztresszről, a tiltott műtét­ről, a bűnözésről és hamis romantikáról, s az alkoholról. (P. T.) Simai Mihály: Kölcsönös függőség és konfliktusok a világgazdaságban (Köz­­gazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1978. 311 o­l­­dal, 58 Ft) — A Marx Káro­ly Közgazdasági Egyetem professzorának újabb könyve a mai világgazdaság jelenségeit és sajátos képződményeit elemzi. E gazdaságra jel­lemző, hogy az interdependencia, a kölcsö­nös függőség irányzata erősödik. De ez a folyamat sajátos ellentmondásokkal megy végbe. Egyrészt mind többen fel­ismerik szükségét, mégis egyre több el­lene munkálkodó erő is megmozdul. Ugyanakkor az elébe gördített akadályok ellenére is, úgy látszik, törvényszerűen folytatódik. Útjait és módjait éppúgy tag­lalja a könyv, mint az előrevivő és a hátráltató tényezőket. A magyar népi demokrácia története (Kossuth, 1978. 387 oldal, 65 Ft) — Ha­mar sikert aratott az 1944-től 1962-ig ter­jedő történelmünket tárgyaló könyv. Szerzői Balogh Sándoron és Jakab Sán­doron, a két szerkesztőn kívül Bírta Ist­ván, Izsák Lajos, Korom Mihály és Si­mon Péter. Tömör és népszerű összefog­lalásukban tizennyolc év politikai, gazda­sági és társadalomtörténetét, valamint művelődési sajátosságait tárgyalják ösz­­szefüggéseikben. Könyvük három na­gyobb részre tagolódik: a felszabadulás­tól a szocialista forradalom győzelméig (1948) terjedő, politikai eseményekben gazdag történetre, ezután a szocializmus alapjainak lerakásáért vívott küzdelemre (beleértve a dogmatizmus és az úgyne­vezett személyi kultusz, illetőleg a revi­­zionizmus keltette válság történetét 1956- ig), végül a néphatalom helyreállításától a szocialista alapok lerakásának befe­jezéséig (1962) tartó történetre. (N. F.) Károlyi Mihály levelezése I. 1905—1920. (Akadémiai Kiadó, 1978. 806 oldal + 76 fényképoldal, 180 Ft) — A Litván György szerkesztette kötetből nyomon követhet­jük Károlyi Mihály teljes politikai pá­lyáját. Látjuk mint a nagybirtokos érde­kek védelmezőjét, majd a hatalomra ju­tott Tiszával való fokozatos szembekerü­lését, az ellenzék tömörítésére s a német­barát politikával való szakításra irányuló törekvéseit. A levelek felölelik a forra­dalmi időket s végül az emigráció első másfél évét. A leveleken kívül feljegyzé­sek, memorandumok, programtervezetek olvashatók e kötetben. Ezeket életrajzi mutató, forrásmutató, időrendi áttekintés és gazdag képmelléklet egészíti ki. 91

Next