Élet és Tudomány, 1979. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-06 / 27. szám
leg a fényt. Ezt az állapotot — nevezhetjük a metszés nélküli szőlő nem termő élettani állapotának — tehát a hosszú vesszők és a kevés fürt jellemzik. A fa lombkoronáján túlnövő hajtások jó megvilágítást kapnak őszre beérnek, s rügyeikben sok virágkezdemény fejlődik. A következő év tavaszán ismét a legfelső rügyek hajtanak ki először. Minthogy a fákon túlnőtt vesszők már nem kapaszkodhatnak meg fölfelé — nincs támasztékuk —, a rajtuk levő új hajtások súlya alatt előbb-utóbb vízszintes, majd ívszerűen visszacsüngő helyzetet vesznek föl. A visszafelé hajló vesszőn valamennyi rügy — ha átmenetileg is — a legmagasabbra kerül, emiatt ezek is kihajtanak. Így áll elő az az állapot, hogy a visszafelé csüngő veszszőnek minden rügye hajtást és termést hoz: a szőlő termőre fordította önmagát. A nagyszámú hajtást azonban táplálni, a sok fürtöt érlelni kell, s ezért a növénynek nincs már elegendő energiája arra, hogy hajtásait az előző évekéhez hasonló módon hosszúra növelje. A csüngő veszszőn a hajtások csak rövid szakaszon érnek be. A terméshozam azonban sokszorosan nagyobb lesz, mint a fölfelé kapaszkodó állapotú tőkén. Felmerül a kérdés: hogyan szabályozódik a metszés nélkül nevelt szőlő termő (generatív) és nem termő (vegetatív) tevékenységének aránya? KIHAGYÓ ÉS BŐVEN TERMŐ ÉVEK Termőre fordulás után, ha a beérett vesszők átlagos hosszúsága nagyobb a sokévi átlagnál, a következő évben a rügyek nagy száma miatt a hajtás is több lesz, de vele a fürtök száma szintén megnő. Ám a meggyarapodott termés miatt a hajtásoknak csak rövidebb szakasza érik be, emiatt csökken a rügyek száma. A következő évben tehát kisebb lesz a termés, és ismét nagyobb lesz a vesszők átlagos hosszúsága. Ezért a beérett vesszők hosszúsága és vele ellentétben a termés nagysága évről évre ingadozik: ugyancsak évente változik a termést hozó és a meddő hajtások aránya. Kevés termést adó (úgynevezett kihagyó) években több lesz a fürt nélküli hajtás. Bő termést adó (spontán termő) években ellenben a termést adó hajtás lesz több. A meddő és a termő hajtások aránya — ha külső körülmények nem módosítják túlzottan — szintén a sokévi átlagos érték körül ingadozik Azóta, hogy a szőlőt kultúrába fogták, azaz termesztik, a növénynek e természetes önszabályozása helyett az ember metszéssel szabályozza a vegetatív rész (hajtások, levelek stb.) és a generatív rész (termésmennyiség és minőség) arányát. Vegyük sorra, mit nyert és mit vesztett általa! Elérte, hogy a termés ne a fa tetején, hanem hozzáférhető magasságban legyen. Metszés hatására fokozódott a szőlőtőke vegetatív tevékenysége is: megnőtt a hajtások és a vesszők átlagos hosszúsága, s az 1—3 méter hosszú hajtásokról nagyobb és édesebb gyümölcsű fürtöket szüretelhetünk. A tőke egységnyi terméshozamára tehát nagyobb levélfelület jut. A növény — felfokozott vegetatív tevékenysége miatt — gyengébb talajon is erősebb tőkéket tud nevelni. E sok előnyön kívül azonban több hátrányos következménye is lett a metszésnek. A tőke energiájának számottevő részét a vesszők termelése köti le, s az erre fordított szerves anyag venyigeként veszendőbe megy! A metszett szőlőt a tenyészidő folyamán további szervesanyagveszteség is éri a hajtásválogatás, a csonkázás stb. során, s ez tovább rontja a tőke összteljesítményét. Emiatt a metszés nélkül nevelt szőlő több év átlagában rendszerint többet terem, mint a metszett. Nézzünk erre egy példát! A Kertészeti Egyetem szigetcsépi kísérleteiben a metszés nélkül művelt szőlőültetvényben az átlagos vesszőhosszúság 12,5 cm, a terméshozam (egy tőkén) 9,2 kg volt — öt év átlagában. A metszett (Lenz-Moser-művelésű) szőlőn ugyanott 92,5 cm volt az átlagos vesszőhosszúság, és 3,9 kg a termés. A vesszők átlagos hosszúsága és a terméshozam között tehát szoros az összefüggés. Minél nagyobb volt a termés, átlagosan annál rövidebbek lettek a vesszők. A metszéssel való termésszabályozás azonban még kockázatos is. Elvégzésekor ugyanis még nem becsülhetők fel a téli és a tavaszi fagykárok, gyakran a meghagyott (és szükséges) rügyeket, illetőleg virágzatokat elpusztítják a későbbi fagyok. Az is nagy hátránya a metszéssel történő szabályozásnak, hogy a szőlőre erőltetett tőkeforma csak évente megismétlődő nehéz kézi munkával tartható fenn. A több száz, esetleg több ezer hektáros szőlőkultúrákban ez a kézi munkaerő egyre nehezebben teremthető elő, s egyre kevesebb a hozzáértő munkás is. A metszés munkái ráadásul időhöz vannak kötve. ÁGASKORDON-MŰVELÉS Olyan művelési módot kell tehát keresni, amely a többi munkafolyamathoz hasonlóan a termésszabályozást is gépesíthetővé teszi. Napjainkban az élettani ismeretek bővülése megteremtette a feltételét annak, hogy a szőlőművelést teljesen gépesítsük. Ilyen az általunk alkalmazott új agrotechnikai eljárás is, az ágas kordonos (függősátoros) művelés. Ez az új szőlőművelési mód a metszés nélkül nevelt szőlő szükségleteihez igazodik. Ágaskordon művelésben a szőlő teljes föld feletti részét egyetlen huzal tartja, ez felel meg a vadon élő szőlőt támasztó fa tetejének. A huzalt 180 cm magasra helyezik, s oszlopokkal hatméterenként alátámasztják. A szőlőtőke függőleges tő Az ágaskordon kialakítása, művelése Ágaskordonos művelésű tőke télen. A hajtások rövidek. Metszésre nem szorul a 16 levélzóna termő zóna