Élet és Tudomány, 1982. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-01 / 1. szám
rendjében sorolták fel, ilyeténképpen: Szaturnusz, Jupiter, Mars, Nap, Vénusz, Merkúr, Hold. A hét napjai attól a bolygótól kapták a nevüket, amelyik annak a napnak az első óráját uralta: a szombat a Szaturnuszé, a vasárnap a Napé, a hétfő a Holdé, a kedd a Marsé, a szerda a Merkúré, a csütörtök a Jupiteré, a péntek a Vénuszé volt. A latin leánynyelvei, az úgynevezett román nyelvek még ma is őrzik a római elnevezések emlékét: a péntek a Vénusz napja (Veneris dies) a franciában vendredi, az olaszban venerdi, és így tovább. A germán népek a bolygók római isteneit saját mitológiájuk istenségeivel azonosították, a Vénuszt például Frigg, Frija vagy Frea istennővel. Innen a péntek a németben Freitag, az angolban Fridag, a hollandusban Frijdag stb. Az egyház persze idegenkedett a hét napjainak pogány isteneidről való elnevezésétől. Nagy Konstantin császár i. sz. 321-ben törvénnyel rendelte el a hétnapos hetet, s az egyház ekkor egyszerűen sorszámozta a napokat: vasárnap utána hétfő lett a második nap (seria secunda), és így tovább. A vasárnapok ellenben mind külön nevet kaptak, mégpedig az aznapi mise kezdőszava alapján. Például az oculi a húsvét előtti negyedik vasárnap. A középkorban igen kedvelték az ilyen jellegű keltezést: „Oculi utáni harmadik napon” — vagyis a húsvét előtti negyedik vasárnap utáni kedden. Ma már csak táblázatok segítségével tudjuk kideríteni, hogy például 1093-ban ez a nap március 22-ére esett. m ■ ■ _^«E miért nem mondták egyszerűen azt, hogy melyik hónap hányadik napján? Azért, mert a hónapok napjainak sorszámozása csak lassan, szinte észrevétlenül lopózott be a Julián-naptárba, amely egy régi, még a római holdnaptárhoz fűződő hagyományt rögzített. A rómaiak minden hónapban három kiemelkedő napot különböztettek meg. A hónap középső napját idusnak nevezték, valószínűleg egy „kettéoszt” jelentésű etruszk igéből. Az Idustól kezdve a hónap napjait visszafelé számolták, hány nappal Idus előtt. A visszafelé számlálásában külön értelmet kapott a kilencedik — latinul Nonae — nap, mert ettől kezdve újra kezdték a visszaszámlálást a hónap első napjáig, a Kalendaeig. Emögött az elnevezés mögött ismét egy etruszk szót sejtenek. Ez azt jelenti: kiált. Az ősi naptár szerint ugyanis a főpapi testület egyik tagja ezen a napon kiáltotta ki, hogy hány nap múlva lesz Nonae, vagyis abban a hónap M. Vernis Flaccus öröknaptára a Julius Caesar-féle reform utáni évekből öröknaptár egy XV. századi kódexben. A hét napjait agg betűkkel jelölték, s évenként azt kellett figyelembe venni, hogy melyik a „vasárnapi" betű (D. Erdőkürti Zsuzsa reprodukciói)