Élet és Tudomány, 1983. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-02 / 35. szám
pulácsy Lajos (1882—1932) testvézményeinek sorsával kapcsolatban gyakran találkozunk mondhatni tragikus és furcsa történetekkel. Néhány eltűnt mű kutatása ma sem reménytelen. Ebből a szempontból az orosházi Rajz-hagyatékot jelenleg is nagy érdeklődés övezi. A dr. Rajz Mihályné tulajdonát alkotó anyag némely forrás szerint eredetileg kilenc, mások szerint hat képből állt. A gyűjtemény közvetlenül a felszabadulás után — két olaj- és egy pasztellkép kivételével — azóta sem tisztázott körülmények között eltűnt Erről lényegbevágó részleteket először Beck Zoltán közölt a békéscsabai Új Auróra 1976-os évfolyamának 8. számában. A cikkben megszólaltatott egykori szemtanú vallomásai alapján reménykedhetünk, hogy további értékes dokumentumok kerülnek napvilágra. Az orosházi születésű dr. Soós József Rajzok barátjaként 1937-ben fényképfelvételeket készített a gyűjteményben szereplő öt festményről. E sorok írója a fényképeket 1983 februárjában megtalálta. Sajnos, technikailag e negatívok elég rossz minőségűek, nem készíthetők róluk a bemutatottaknál jobb képek , de egyedülálló dokumentumok. A rajtuk (ha nehezen is) látható festmények címei sorrendben a következők: 1. Autodafe*; 2. Őszi vasárnap Normandiában (vagy másképp: Vasárnap Bretagne-ban, avagy Templomból kijövet); 3. Utolsó menüett; 4. Piroskalapos lány; 5. Régi instrumentumon játszó hölgy (Hárfázó nő; Antique hangulat). E művek közül hármat eddig csupán szóbeli leírás alapján ismertünk, így a lelet értéke nemcsak páratlanságában rejlik, hanem abban is, hogy segítséget adhat a további Gulácsy-kutatások és -értékelések számára. A festmények tárgyi, tartalmi és formai arculata azonnal rávall alkotójukra. összehasonlító elemzéseink alapján a festmények 1908 és 1912 között keletkezhettek. Az első kép inkvizíciós jelenete Gulácsy kedvenc témái közé tartozik. A középkor felé gyakran forduló festő szinte dantei erővel ábrázolja itt a máglyahalál kísérteties élményét. A képről szinte hallani véljük az egyházi zászlók alatt elvonuló szerzetesek énekét. A festmény misztikus, visszafogott színeit csak sejthetjük a festő meglevő — hasonló — művei alapján. Sorozatunk második darabjával sokkal egyszerűbb a dolgunk. Gulácsynak ez a műve egy ama három közül, amely ma is hozzáférhető (lásd Szíj Béla Gulácsy-monográfiájában a XIX. képet). De az, hogy a felvétel előkerült, mégis pontot tehet bizonyos viták végére, mert megkönnyíti a festmény és a hagyaték azonosítását. Ezt ugyanis sokszor hátráltatja az, hogy egyik-másik kép több elnevezés alatt szerepel az irodalomban. Harmadik képünk a festő elképzelt fantasztikumvilágába vezet A meghökkentő jelenet — hátteréből ítélve — akár egy olasz kisváros terén is játszódhatna, de az előtérben látható két alak Na’Conxypant* juttatja eszünkbe. A kecses karosszék -