Élet és Tudomány, 1983. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-02 / 35. szám
ben ülő, rokokó öltözetű, csontvázzá aszott aggastyán előtt egy különös krinolinszoknyás, de lólábú démon lejti talán épp az utolsó órát hirdető táncát. A démon alakja Gulácsynak egy 1910-ben Monte-Carlóban készült ceruzarajzának hasonló figuráját idézi, így a kép — amely láthatóan szintén papírkép — ugyancsak ebben az időszakban keletkezhetett (lásd Szíj Béla idézett művének 45. képét: Fantasztikus jelenet I.). Színeinek felidézésében ismét a festő hasonló hangulatú alkotásai segítenek. A negyedik kép Gulácsy leányalakjainak egyik jellegzetes típusát képviseli. Szinte biztosak vagyunk benne, hogy ezt az arcot már láttuk valahol. A festőtől ránk maradt rajzok között van egy fekete és színes ceruzával készült portré, egy éppen kávéját kevergető bakfisnak a profilja (Szíj Béla művének 86. képe: Leány asztalnál; Reggeliző lány). A két arc — a hajviselet kivételével — a legapróbb részletekig megegyezik egymással. A kép egyúttal arra is bizonyíték, hogy a művész egy-egy kedvesebb alakját több helyzetben is megörökítette. Tehát a régebbi véleményekkel ellentétben azt állíthatjuk, hogy mesterünk olykor-olykor határozottan modellről dolgozott. Az ötödik felvételen látható mű sem teljesen ismeretlen a Gulácsy iránt érdeklődők előtt (Szíj Béla művének 20. képe 1908-ból). Tizenöt évvel a dr. Soós készítette fotó előtt — 1922-ben — már készült egy felvétel a festményről Lehel Ferencnek Gulácsyról írott munkája számára. Másokhoz hasonlóan nekünk is hangsúlyoznunk kell a mű megkapó zeneiségét A felvétel ismét csak az azonosítások miatt értékes igazán. A kép ugyanis egy hosszú ideig elfogadott nézet szerint a második világháború alatt elpusztult. Minthogy a Rajz-gyűjtemény darabjaként a második világháborút teljes bizonyossággal túlélte, három társával együtt egy reménykeltőbb listán, a lappangó festmények között kell azt nyilvántartanunk! A képen látható nőalak szintén Gulácsy viszszatérő modelljei közül való. Ezt a jellegzetes, szabálytalan szépségű arcot még két alkotásáról ismerjük (lásd Szíj Béla könyvének 89. képét: Vöröshajú nő; XXVII. képét: Női arckép; Visszaemlékezés egy fiatalasszonyra. Az előbbi 1907-ből, az utóbbi 1912-ből vagy 1913-ból származik). A mű Gulácsy stílusirányai közül a szecessziós vonulatnak nagy fontosságú darabja. Az utóbb tárgyalt két festmény színes dolgában ismét csupán a képzeletünkre hagyatkozhatunk. A 6,5X8,5 cm méretű fényképeket tartalmazó album lapján dr. Soós József keze írásával a következő bejegyzés olvasható: „Gulácsy képek Rajzné tulajdonában. 1937. karácsonyi felvételek. Szobában 1 mp, szűrővel, Agfa Isupán filmje." Ez úton mondok köszönetet dr. Soós Józsefnének azért, hogy a fényképek negatívjait mindmáig gondosan megőrizte, s közzétételükhöz hozzájárult. N. Horváth Péter