Élet és Tudomány, 1983. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-02 / 48. szám
oly sok idő ment el, hogy termelési eredményeinkben nem érződött a gépesítés haszna. Hogyan tovább? A fejtési-jövesztési technológia kiválasztásában meghatározó szerepe a telep dőlésének van; legfőképpen ez szabja meg, hogy hogyan és milyen eszközökkel jöveszthetjük a szenet. A fejtést általában annál nehezebb gépesíteni, minél meredekebb a széntelep. A világ szénbányászata ma ott tart, hogy a frontfejtést 35-40 fok telepdőlésig sikerült teljesen és hatékonyan gépesíteni. Az ennél meredekebb telepek gépesítésével sokan és sok helyütt kísérleteznek, ám ezek a kísérletek mind ez ideig csak részeredményekkel jártak. A mecseki szénvagyonnak a fele 0 és 30 fokos, a négy tizede 30 és 50 fokos, az egy tizede pedig 50 fokosnál is meredekebb telepekben rejtőzik. Beláthatjuk , ha az összes egyéb, a bányászkodást nehezítő körülményt nem tekintjük is —, hogy bányáinkban a mai eszközökkel a jövesztés nem mindenütt gépesíthető. Ezt tükrözik terveink is. Úgy 1995 táján — egyelőre eddig látunk előre — a szénnek a 38-40 százalékát géppel (széngyaluval, maróhengerrel) jövesztjük majd, s a termelésben körülbelül ugyanilyen arányú lesz az omlasztásos jövesztés részesedése is. Sűrített levegővel akkoriban már nem fejtünk szenet, a fejtőkalapácsos jövesztés aránya pedig 20-22 százalékra esik vissza. A maróhengeres jövesztőgépeknek a 30-35 fokosnál kisebb dőlésű, széles homlokú (legalább 200 m-es, 1,6-2,6 m vastag) és viszonylag nagy kiterjedésű telepeknek a művelésében szánunk nagy szerepet.Ha ennél meredekebb a telep — a kísérletek erről tanúskodnak —, a szénfal kidől, s a szabaddá vált fedőkőzet leszakad, beleomlik a fejtésbe. A módszer a kisebb táblák művelésében nem fizetődik ki: a fejtőgépnek és a biztosítópajzsoknak a telepítése meglehetősen hosszadalmas munka, ezért aztán amit nyernénk a réven, azt elveszítenénk a vámon stb.) Ehhez egyebek között össze kell hangolnunk a jövesztőgépnek (és a hozzákapcsolt szállítóeszköznek, a láncos vonszolónak meg a fejtésbiztosító berendezéseknek a mozgását. A széngyalut főként az 1-1,6 m vastag telepekben állítjuk majd munkába. De olyankor is ilyen géppel tövesztjük majd a szenet, ha a fejtési tábla „kifutása” kisebb, mint 200 m, s ezért nem fizetődik ki a gépi biztosítás, illetőleg a maróhengeres jövesztés. A 35 fokosnál meredekebb és vékony telepekben a dőlésben lefelé haladó, ANSCS típusú szovjet biztosítópajzs védelmében láncgyalus gépek jövesztik majd a szenet. A vastagabb telepekben ugyancsak széngyalu dolgozik majd, ám ott némiképp más kialakítású pajzsra lesz szükség. Az új pajzs — ennek a terveit a Mecseki Szénbányák a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet közreműködésével készíti el — jobban zár majd, s arra is alkalmas lesz, hogy védelmében a fedőben leomlasztott szenet szintén kitermeljük. (X) Nagy teljesítményű végathajtó gép Jövesztés maróhengerrel Lépegető fejtésbiztosító gép