Élet és Tudomány, 1983. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-08 / 27. szám

MILLENNIUMI KÉPTALÁNYOK Az újságok és a televízió rejtvény­­rovatainak betűkből és képekből összeszerkesztett rébuszai nem új találmányok. Már évtizedekkel ez­előtt is népszerűek voltak a logiká­jukat próbára tenni kívánók köré­ben. Persze ötven vagy száz év alatt a rejtvények is alaposan megváltoz­tak. Hogy mennyire, azt válogatá­sunk „képtallányai” hosszú elméleti fejtegetések nélkül is megmutatják (mindőjük a Vasárnapi Újság 1896. évi számaiban jelent meg). Tegyünk egy példát! Az 1. ábra megfejtése ez: A fiatalság az élet tavasza. Vajon hogy találták ki ezt a közhely­számba menő mondatot a millenniumi esztendő kísérletezői, vagy másképpen: milyen szabályai voltak akkoriban az effajta talányok megfejtésének? Nézzük sorjában! A karikázó fiú a ruhájára rajzolt betűvel és karja fölött a hiányjellel mindössze annyit jelent: A FI. A tál betűje A, a tárgy olvasata a ki­húzott ékezettel: TAL. Az S nem túlságosan bonyolult, az AG sem. Magyarázatra szorul azonban a hi­ányjeles és kihúzott ékezetes épület­ olvasata: (h) AZ. Az ékezetes betű: ÉL, a ma már kevéssé ismert kacs­karingó azt jelenti: ET. A T önma­gáért beszél, a két betűvel és egy fölösleges ékezettel ékesített váza pedig egyszerűen: A VASZA. Egy gyakorlott mai rejtvényfejtő mosolyoghat a talány naivságán, de ne feledjük, hogy sikkor ez volt a módi! Vagy talán — s épp a körül­ményességük miatt — nem is annyi­ra egyszerűek az efféle fejtörők?! Próbálkozzanak meg vele olvasóink is (de ha véletlenül kifogna rajtuk valamelyik „kacifánt”, ne restelljék megnézni a megfejtéseket; utána újra gondolják végig e majdnem százéves rébuszok különös logiká­ját)! (svs nXiuyzs sages iaiazd?3|­v : JuiíjzsAirazsuoHO-» sj fBATVqrq vH ‘»ptbiba Tfumajazs Jmpte­n*KO : JVJ­­TM ‘IZJ9 zv sivsa wqas V : Jfassitejgaw) KÉPTALÁNY. *

Next