Élet és Tudomány, 1986. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-15 / 33. szám
Honfitársaink java részének az a várgya, hogy bronzszínűre sülve térjen vissza a nyaralásból. Ha nem egy csapásra akarnak a júliusi vagy az augusztusi kánikulában lebarnulni, hanem egy kis „alapszínnel" fölvértezve kelnek útra, hazatértükkor csokoládébarnára sülten késztethetnek ámuldozásra ismerősöket és idegeneket egyaránt Azok ellenben, akik hófehér bőrrel egyből hosszú ideig napoznak, bőrük leégésével, heveny bőrgyulladással, heves fájdalommal és hámlással fizetnek óvatlanságukért. Nem véletlenül, hiszen idő kell ahhoz, hogy a bőr alapján elhelyezkedő sejtekben (a melanocitákban) elegendő mennyiségben képződjön és belőlük elegendő adagban jusson át egy másik hámsejtféleségbe (a keratinocitákba) az ultraibolya sugárzás kártételétől óvó vörösesbarna színezékanyag, a melanin. Ez a molekula ugyanis több lépésből álló enzimatikus folyamat során alakul ki a tirozin nevű aminosavból. Minthogy a többletmelanin (hiszen több-kevesebb színezékanyag mindig van a bőrben) hosszú ideig a bőrünkben marad, hatásosan véd az ultraibolya sugárzás — elsősorban az UV—B sugárzás — égető hatása ellen. Egyéni különbségek Hadd jegyezzük meg rögtön, hogy az emberek bőre nem egyformán érzékeny az ultraibolya sugárzásra. Egyéni különbség figyelhető meg a bőr eredeti színe, vastagsága és melaninképzésének ereje, továbbá az életkor szerint, de az egyes testtájak leégéséhez sem egyforma sugáradagra van szükség. Magától érződik, hogy akinek sok melanin van a bőrében, az jóval nagyobb sugáradagtól ég le, vagy egyáltalán nem ég le, mint áld fehér bőrű vagy éppenséggel pigmenthiányban szenved. Az ultraibolya sugárzásra való érzékenység alapján megkülönböztetnek az orvosok érzékeny, rendes és érzéketlen bőrtípust. Az érzékeny bőrre a gyors leégés jellemző. Az ilyen bőrű emberek egy része sohasem bámul le, mások csak csekély bámulásra képesek. A rendes bőr mérsékelten vagy kismértékben ég le, és világosbarnára vagy szép barnára sül. Az érzéketlen bőr egyik fajtája csak elvétve ég le és csokoládébarnára sül, míg az eleve sok színezékanyagot tartalmazó bőr sohasem ég le, s lényegében olyan fekete, hogy bámulnia sem kell. A legkönnyebben és leghamarébb A LEÉGÉS a vörös vagy a szőke hajú és kék szemű emberek égnek le. Ők a leghajlamosabbak arra is, hogy a túlságosan sok ultraibolya sugárzástól bőrrákot kapjanak. Az is köztudomású, hogy az arc (elsősorban az orr) bőre hamarabb megég és hámlik, mint mondjuk a kézház bőre. E bőrvastagságból eredő eltérés mellett ki-ki megfigyelheti, hogy az erősen pigmentált, azaz a sok melanint készítő bőrterületeket (például az emlőbimbó körüli udvart) szinte sohasem fenyegeti a leégés veszélye, míg a közvetlenül mellette lévő fehér bőr a napozás elkezdésekor hamar kipirosodik. De az sem titok, hogy az életkorral szintén módosul a bőr érzékenysége. Ha a húszéves és az ötvenéves korban mérhető érzékenységet vesszük alapul, a tizenhárom és a tizenkilenc év közöttiek, valamint az ötvenévesnél korosabbak bőre jobban bírja a napozást, mint a kisgyermekeké. Ez arra int, hogy az ő napoztatásukra ajánlatos odafigyelni. Földrajzi hely, évszak, napszak Miért ég le a bőr? Azért, mert elegendő fényvédő színezékanyag híján a napsugárzásból származó UV—B sugarak, illetőleg a mesterséges fényforrások kibocsátotta UV—C sugarak (ezek ugyanis szintén megégethetik a bőrt) bizonyos része teljes vastagságban átjárja a hámréteget, eléri az alatta levő irhát és a benne levő apró vérereket is, s típusos, bőrvörösödéssel, súlyosabb esetben pedig vizenyőképződéssel járó gyulladást (azaz elsőfokú vagy másodfokú égést) idéz elő. Minthogy ez a reakció nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, hanem bizonyos lappangási idő múltán, az óvatlanul napozó embernek eleinte fel sem tűnik, hogy a kelleténél hosszabb ideje tartózkodik a napon. Néhány óra múltán azonban kipirosodik és hevesen fájni kezd a bőre, s a fájdalma olyan mérvű lehet, hogy szinte érinthetetlenné válik a bőre. Emiatt nemcsak a ruha viseletét érzi kényelmetlennek, elviselhetetlennek, hanem egykét napig az éjszakai alvása is emlékezetes lesz. Az, hogy valaki mennyi időt tölthet ártalom nélkül a napon, nemcsak bőrének a tulajdonságaitól függ, hanem az évszaktól, a napszaktól, a földrajzi szélességtől, a tengerszint fölötti magasságtól és az időjárási viszonyoktól (a széltől, a légnedvességtől, a hőmérsékletből stb.) is. A mi földrajzi fekvésünkön a felhőtlen nyári napok déli-kora délutáni órái-ban legerősebb a napsugárzás, ezért a leégésre hajlamos emberek a kora reggeli vagy a késő délutáni órákban kezdjék el napfürdőzési „edzéseiket”. Hgenkor ugyanis csak harmadannyi negyed annyi UV-B sugárzás éri a bőrüket, mint amikor magasan áll a Nap. De nem árt emlékezetben tartani azt sem, hogy minél délebbre utazik valaki az Egyenlítő felé haladva, vagy minél magasabb hegységben kíván pihenni, annál erősebb ultraibolya sugárzásra kell számítania. Például 2000 méteres magasságban egyharmaddal erősebb az UV-B sugárzás, mint a tenger szintjén, és mert a hó visszaverő hatása növeli a sugáradagot, a magashegységekben még télen sem árt óvatosan napozni a leégést elkerülendő. A nagyon érzékeny bőrűek pedig még felhős időben se feledkezzenek meg az ultraibolya sugárzásról, mert a felhőzet ugyan elnyeli e sugárzás jókora részét, nyáron és különösen vízparton azonban elég erős lehet a szórt sugárzás ahhoz, hogy bőrpirosodást okozzon. Fokozatosság, mértéktartás Bizonyos, fényérzékenységgel járó betegségek (porfiriák, xeroderma pigmentótum stb.) és a lázas, legyengült állapotok kivételével a mértékletes napozás különösebben nem árt a bőrnek, sőt az ultraibolya sugárzás hatására létrejövő D-vitamin és bizonyos bőrbetegségek (pattanásosság, a pikkelysömör stb.) enyhítése, elmulasztása révén egyenest haszon származik belőle. A napozás legfontosabb szabálya a fokozatosság. Első alkalmakkor tíztizenöt percnél hosszabb ideig ne tartózkodjunk a tűző napon, s az időtartamot csak fokozatosan növeljük! Az érzékeny bőrűek fényvédő hatású napozókrémmel kenjék be a fénynek kitett testfelszínüket. A rendszeres, órákig tartó napozást semmiképp sem nevezhetjük előnyösnek, mert a sok ultraibolya sugárzástól a bőr előbb csak megvastagszik, később azonban egyre inkább elfajul — ez korai ráncosodással, kiszáradással, hajszálér-tágulatokkal és szeplősödéssel jár. Súlyos esetben azonban bőrrák is kialakulhat. Ami pedig a leégést illeti: ha minden igyekezetünk ellenére mégiscsak megégett a bőrünk, orvos rendelte gyulladáscsökkentő krémmel, szükség esetén fájdalomcsillapító tablettával enyhítsük a fájdalmát. Dr. Lelkes Ilona