Élet és Tudomány, 1989. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-24 / 12. szám
ta, s azzal szemben más fajokat alsóbbrendűeknek és pusztulásra érdemesnek. „Nemzetiségre való tekintet nélkül" Azok az államférfiak, akik a szocializmus jegyében kötelezték el magukat a nemzetek és nemzetiségek homogenizálásának politikája mellett, nemcsak nemzeti előítéleteiket és sovén tendenciáikat árulják el, hanem a tudományos szocializmus lényegében való tájékozatlanságukat is. Fokozott felelősség terheli azokat a politológusokat, akik azon fáradoznak, hogy a szervezett asszimiláció jelszavait tudományos rangra emeljék. A glasznoszty lehetővé tette, hogy a szocialista nemzetiségi politika elméleti torzítására a szovjet sajtó is lesújtó választ adjon. Nemcsak válasznak, hanem a gyakorlat helyreigazítására mutató irányvételnek is tekinthető a Pravda 1987. augusztus 7-i számának az a megállapítása, hogy „Helytelen a nemzetiségi tényezőt a társadalmi haladás gátjaként tekinteni, az internacionalizálás pedig nem lehet unifikáció”. Az átalakítás fontos része a nemzetiségi, köztársasági, össznépi és ál-A Beszterce völgyében lévő Kerlésen született 1908-ban Demeter János, nemzedékéből az utolsó erdélyi kisebbségi jogász. A kolozsvári Ferdinand Király (volt Ferenc József) Tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott. Az Erdélyi Fiatalok című lap egyik alapítója volt. Az apáink nemzedékével szembeforduló új nemzedék felekezeti és osztálykülönbségekre való tekintet nélkül kívánt megoldást találni az erdélyi magyarság anyagi és szellemi problémáira. Az volt a szándékuk, hogy segíteni fogják az ország nemzeteinek találkozását „az emberi értékek magaslatán": új szellemi áramlatokat honosítanak meg, s felkarolják a nép ügyét. 1931- től az Országos Magyar Párt napilapjának, az Ellenzéknek lett a munkatársa. Amikor a nagy gazdasági válság idején szóba került, hogy föl kell oldani a gazdasági és a politikai ellentéteket, és - különféle szövetségi rendszerek keretében — szorosabbra kell fűzni az Osztrák—Magyar Monarchia utódállamai és Magyarország közötti kapcsolatokat, Verjünk hidat! címmel cikksorozatot indított e gondolat jegyében. Karikás Frigyes magyarországi letartóztatása és bíróság elé állítása után, Demeter adta át a magyar konzulátuson a tiltakozó aláírásokkal teli listát. Az Ellenzék azonnal elbocsátotta. Pályája ekkor vett baloldali fordulatot. A kommunista párt erdélyi és bánáti titkárságának megbízásából 1932—1933 között a Falvak Népe című folyóirat kiadója és szerkesztője volt. Bár a lap, amely az erdélyi baloldali magyar értelmiséget fogta össze, nem volt mentes a nemzetközi kommunista mozgalomban uralkodó túlzásoktól, ezek összessége is eltörpül amellett , hogy itt minden társadalmi réteg sajátos problémáit, a nemzetiségi és a szociális elnyomás rafinált, elviselhetetlen módjait kendőzetlenül a közvélemény elé tárták. A lapot, persze, a román hatóságok hamarosan betiltották, de az újabb meg újabb alakban támadt fel. Az Ellenzéki Közlöny kiadójaként már a Magyarpárti Ellenzék Központi Irodája szerepelt, majd 1934-ben megalakult az Ellenzék országos szervezete, a Magyar Dogozók Szövetsége (MDSZ). A mozgalom szervezésében oroszlánrészt vállalt Demeter János. A szovjet katonai parancsnokság 1944. október 11-én berendezkedett a kolozsvári városházán. Az interregnum idején — 1944. november 14-e és 1945. március 13-a között —, amikor Észak-Erdély szovjet katonai közigazgatás alatt állt, a törvényhozói és a végrehajtói hatalmat betöltő kormány egyik vezetője és Kolozsvár alpolgármestere lett. Amikor az MDSZ-ből megalakult a Magyar Népi Szövetség (MNSZ), Demeter János a jogügyi szakosztály munkájába kapcsolódott be, s részt vett annak a magyar bizottságnak a munkájában, amely 1946 májusában, a Groza-kormány felkérésére, kidolgozta a nemzetiségek iskolai, kulturális és közigazgatási önkormányzatát biztosító nemzetiségi törvényt. A törvénytervezetet azonban — sajnálatos módon — a párizsi béketárgyalások után, és a belső hatalmi s politikai harcot a román kommunista párt javára eldöntő választási győzelem után - noha ebben az egyetlen megbízható partnere a jogegyenlőséggel kecsegtetett romániai magyarság volt — nem foglalták bele az alkotmányba. Demeter János 1945 és 1950 között a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem jogi karának a rektorhelyettese, valamint a román parlamentben az MNSZ-nek a képviselője volt. 1950-ben letartóztatták. Csak 1955- ben helyezték szabadlábra, s 1956-ban rehabilitálták. Ezután — 1959 és 1972 között — a Babes—Bolyai Egyetem dékánja, egyszersmind országgyűlési képviselő volt. Budapesten halt meg, 1988 nyarán. Demeter János jozott azok közé, jóban voltak a politika kulisszatitkaival. Nem tudta nyomon követni a politikai vezetők gyorsan változó taktikai lépéseit. Az egyenes útnak, a törvényességnek volt megszállott híve. Művei ott sorakoznak a könyvespolcokon, további nemzetiségpolitikai kéziratai azonban még kiadásra várnak. Lipcsey Ildikó AZ EGYENES ÚT HÍVE Demeter János »5»