Élet és Tudomány, 1989. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 1. szám

» „ELTERVEZETT SZTRÁJKJOG A felszabadulás után — az 1956- os eseményeket követő néhány hó­napot kivéve — munkabeszünteté­sek csak ritkán fordultak elő. Eze­ket nem hozták nyilvánosságra, és zárt ajtók mögött előbb-utóbb meg­egyeztek a munkavállalókkal. A munkát többnyire nem is szüntették be igazán, hanem csak fenyegetőztek vele, mire a munkáltatók és a felü­gyeleti szerveik gyorsan közbelép­tek. Az utóbbi időben szaporodtak az ilyen esetek, és valóságos munka­­beszüntetésekre is sor került Milyen módon? A politikai és a gazdasági intéz­ményrendszer korszerűsítésének és demokratizálódásának a társada­lom különböző érdek- és státuscso­portjai által többféleképpen értel­mezett és óhajtott végrehajtása föl­vetette egyebek között a sztrájkjog­nak a magyar jogrendszerbe való felvételét is. Arra, hogy ez milyen módon történjen meg, többféle el­képzelés van. Azok, akik az emberi jogok olda­láról közelítik meg a kérdést, a sztrájkot állampolgári biztosíték­ként az alkotmányban kívánják sza­bályozni. Mások abból kiindulva, hogy a szakszervezet a munkaválla­lók legfőbb érdekképviseleti szerve, a lengyel megoldáshoz hasonlóan egy különleges szakszervezeti tör­vényben rögzítenék a sztrájk intéz­ményét. Ezzel kapcsolatosan azon­ban joggal fölvethető az a kérdés, hogy a munkavégzés önálló vállalko­zás keretében, illetőleg olyan szerve­zeti keretek között is folyhat, ame­lyekre a szakszervezeti érdekvéde­lem jelenleg nem terjed ki. Az előbbiek jellemző példája az önálló iparosként vagy gazdasági társaság keretében folytatott vállalkozás, míg az utóbbinak a mezőgazdasági termelő- és szakszövetkezeti tagsá­gi viszony a jellemző példája. Ha tehát a sztrájkot tágabb érte­lemben fogjuk fel, akkor annak a lehetőségét sem lenne szabad elzár­ni, hogy ezek a rétegek és szerveze­tek a kollektív rétegérdekeiket sér­tő intézkedésekkel szemben — más megoldás hiányában — szintén te­vékenységük összehangolt beszünte­téséhez folyamodhassanak. Erre azonban a kormányzat által tervbe vett sztrájkjogi szabályozás nem kí­ván módot adni. Sőt, a munkabe­szüntetés jogát csak egy-egy válla­lat, azaz munkahely keretei közé kívánják beszorítani. Ennek az el­képzelésnek felel meg az a terv, amely szerint a munkabeszüntetés jogát a Munka Törvénykönyvének kiegészítése­ként kellene szabályoz­ni. Eszerint a szakszervezet, valamint a dolgozók csak akkor kezdeményez­hetnek munkabeszüntetést a mun­kavállalói érdekeket aránytalanul sértő munkáltatói intézkedésekkel vagy mulasztással szemben, ha a kifogásuk alapján indult egyeztető eljárás hét napon belül nem vezet eredményre. A munkabeszüntetés­hez még arra is szükség van, hogy arról a dolgozók titkos szavazáson többségi döntést hozzanak. Megoldatlan kérdések A sztrájkjog ilyen módon történő szabályozásával szemben a szakszer­vezetek jogosan vélekednek úgy, hogy azt a dolgozók érdekeinek tá­gabb körére kellene kiterjeszteni. A kormányzat viszont azzal érvel, hogy megengedhetetlen a politikai sztrájk, ezért a munkabeszüntetés csak olyan kérdések végső megol­dására használható, amelyeket a munkáltatók meg tudnak oldani. Hadd jegyezzük meg: minden munkabeszüntetésnek van politikai jellege. Hiszen a sztrájk a dolgozók kezében az utolsó — vitathatatlanul a legerősebb — eszköz igényeik érvé­nyesítésére. A munkásmozgalomban a dolgozók akkor éltek (élnek) ez­zel a jogukkal, amikor egyéb fórumo­kon már nem tudnak eredményeket elérni. Társadalmi életünkben kez­denek megjelenni a sokat emlege­tett pluralitás elemei, a kormányzat által létrehozni kívánt társadalmi közmegegyezéshez szükséges fórum­­rendszerek, az érdekek széles ská­láját felszínre juttató szervezetek. Amíg ezek az intézményrendszerek nem öltenek végleges, törvényes for­mát, addig a dolgozók érdekeinek érvényre juttatását leginkább a sztrájk tág körű lehetősége szava­tolhatná. Egyébként a tervezet nem tisz­tázza, hogy mit kell sérelmes mun­káltatói intézkedésen (mulasztáson) érteni. Bizonytalanságot okoz az is, hogy hol húzható meg az „arányos” és az „aránytalan” érdeksérelem kö­zötti határ. Jogos vagy jogellenes? A kormányzat minden olyan mun­kabeszüntetést jogellenesnek kíván minősíteni, amely az előbbi kört meghaladja. S ennek mind a sztrájk szervezőire, mind a résztvevőire ko­moly munkajogi, fegyelmi és kárté­rítési, valamint büntetőjogi követ­kezményei lennének. Például jogellenes lenne a sztrájk azokban a munkáltató és munkaadó közötti vitákban, amelyek eldöntése bírósági hatáskörbe tartozik. Ez az álláspont azonban figyelmen kívül hagyja, hogy a bírósági eljárás meg­indítására a dolgozók nem feltétle­nül jogosultak. Azt számos esetben csak a szakszervezet, vagy épp a munkáltató, avagy egyéb szerv kez­deményezheti. S itt a munkabeszün­tetésnek éppen az volna az értelme, hogy a dolgozók kikényszeríthetnék a bírósági eljárás megindítását ak­kor is, ha azt az arra jogosult szerv (szervezet) elmulasztja. Nem kívánja engedélyezni a mun­kabeszüntetés jogát a tervezet a kollektív szerződés megváltoztatása érdekében sem a szerződés hatályá­nak ideje alatt. Ez a korlátozás nincs tekintettel arra, hogy a dolgozóknak vagy bizonyos csoportjaiknak a helyzete és érdekei — különösen je­lenlegi gazdasági életünk bizonyta­lanságaiból fakadóan — egyik nap­ról a másikra is számottevően meg­változhatnak. Ezért erre a korláto­zásra csak akkor látunk lehetősé­get, ha más eljárási szabályok — a lehető legnagyobb mértékben figye­lembe véve a dolgozók érdekeinek esetleges megváltozását — lehetővé teszik a kollektív szerződésekben rögzített megállapodások rugalmas módosítását. Ilyen megoldást java­solnak a szakszervezetek is, amikor fölvetik azt a gondolatot, hogy a kol­lektív szerződéseket a felek tizenöt napra kölcsönösen felmondhassák. Amíg azonban ilyen szabályok nem látnak napvilágot, addig mindenkép­pen indokolt, hogy a munkabeszün­tetést ebben az esetben is jogszerű­nek ismerjük el. A nyilvánvaló: nem nyilvánvaló A sztrájk tervbe vett szabályozá­sa nem kíván éles határt húzni a jogos és a jogellenes munkabeszün­tetés között. Azt mondja ugyanis, hogy „a jogszerű munkabeszünte­tés is jogellenessé válik, ha a mun­kabeszüntetéssel kapcsolatos hátrá­nyok nyilvánvalóan meghaladják az azzal járó előnyöket”. Ez a munka­­beszüntetési jognak a legszigorúbb — de garanciális szabályokkal leg­kevésbé korlátozott — formája. A

Next