Élet és Tudomány, 1989. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-07 / 27. szám

TARTALOM XLIV. ÉVF. • 1989. VII. 7. 27. szám 835 A BALATON KIKÖTŐI Dr. Bíró József 838 MIT ADTAK - MIT KAPTAK? MAGYAR AGYAK AMERIKÁNAK Gajzágó Éva 840 A CSÓCSAROLÓ KÁRTÉTELE Gál Tamás 842 A FRANCIA FORRADALOM GONDOLKODÓI Gogola Aladár 844 AZ AMATŐR CSILLAGÁSZAT HAZAI „ATYJA" Schalk Gyula 846 A DNS ÉS A BETEGSÉGEK 848 KANYONOK KANYONJA - A BRYCE NEMZETI PARK Németh Géza 850 TUDÓSBÓL FÉLISTEN Wessetzky Vilmos 852 MENNYI? HOL? MIÉRT? CIGÁNYNÉPESSÉGÜNK MEGOSZLÁSA Kovács Zoltán és Kocsis Károly 856 AMERIKAI „TEMETŐ" BUDÁN Dr. Horváth Árpád 857 AZ ÖNSZERETET MÉRTÉKEI Dr. Popper Péter 858 FIGYELMÉBE AJÁNLJUK 859 A TUDOMÁNY VILÁGA 862 HALKÉPEK A XVIII. SZÁZADBÓL Dr. Kádár Zoltán 863 MAGYARORSZÁG ÁLLATKERTJEI A FŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT Kovács Zsolt A HÁTLAPON A LÁPI HÍZÓKA Szollát György Címképünk: Imhotep egyipto­mi szobrocska (részlet). Fo­dor Györgyi Szeréna felvéte­le a Tudósból félisten című cikkünkhöz. A következő számunk tartalmából: Az emberi és polgári jogok nyilatkozata - A kőtáblás törvény # Az erőszak szere­pe a történelemben # A legfőbb lény 9 Corvisart és az oknyomozó belorvostan 0 A forradalom fegyverei 0 Kartonra festett történelem • A forradalom művészete # A gondolat, a lelkiisme­ret és a vallás szabadsága ^ A forradalom jelképei 834 Kedves ÉT9 Ez évi 7. számukban Szentpéteri László „CSILLAGUNK: A NAP” című, nagyon érdekfeszítő cikkébe sajnálatos tu­dománytörténeti tévedés csúszott. A nemzetközi Nap—Föld fizikai programról ezt írja: „Noha már azelőtt is voltak olyan — részben összehan­golt — kutatások, amelyek a szóban forgó (vagy­is Nap—Föld fizikai — V. Gy.) jelenségeket kü­­lön-külön vizsgálták, most hajtanak végre elő­ször olyan nagyszabású, majdnem tízéves prog­ramot, amelyben a tudományág érdeklődési kö­rébe tartozó minden jelenséget többé-kevésbé egyidejűleg fognak vizsgálni.” Az igazság azonban ezzel szemben az, hogy a Nap—Föld fizikai kutatásoknak már az Első Po­láris Év (1882—33-ban) és a Második Poláris Év (1932—33-ban) is a legszélesebb körű és a legtel­jesebb összehangolását szolgálta, persze, az adott kor színvonalán. Erre a két nemzetközi együttműködésre még lehet azt mondani, hogy a most kezdődőhöz ké­pest nagyon rövidek és szűk körűek voltak. Ezt sem állíthatjuk azonban arra a majdnem másfél évtizedet és közel száz ország kutatóit átölelő együttműködésre vonatkozóan, amely a Nemzet­közi Geofizikai Évvel kezdődött, majd a Nemzet­közi Geofizikai Együttműködéssel és a Nyugodt Nap Nemzetközi Éveivel folytatódott, s végül az Aktív Nap Nemzetközi Éveivel zárult. Ez az együttműködés korszakos jelentőségű volt a tudo­mányos kutatások egyetemes történetében. A Nemzetközi Geofizikai Év, a tudományos ku­tatások egész eddigi történetének legszélesebb körű együttműködése 1957. július 1-jétől 1958. december 31-éig tartott. Bár más kutatási irá­nyai is voltak, éppen a benne központi jelentő­ségű Nap—Föld fizikai kutatások kedvéért a nap­­tevékenység maximumára időzítették. Az együtt­működést a Nemzetközi Geofizikai Év Különleges Bizottsága szervezte. Nemzetközi adatközpontok biztosították az adatok továbbítását a munkában részt vevő több ezer kutatóhely között. Az előre tervezett különleges világnapokon és a rend­kívüli naptevékenység alkalmából elrendelt rendkívüli világnapokon valamennyi résztvevő valamennyi műszere egyidejű, összehangolt meg­figyelést végzett. A különleges bizottság 1959-től Nemzetközi Geofizikai Együttműködés néven tovább szervezte a munkát, a nemzetközi adatközpontok tovább dolgoztak. 1964—65-ben megszervezték a nap­­tevékenység minimumára időzített Nyugodt Nap Nemzetközi Éveit. Ennek az időszaknak a fő célja az volt, hogy a mérések összehasonlítási alapul szolgáljanak a Nemzetközi Geofizikai Év korábbi méréseihez. 1968—70-ben az Aktív Nap Nemzet­közi Évei koronázták meg az együttműködést. A Nemzetközi Geofizikai Év korszakalkotó je­lentőségét elsősorban az űrkutatás megindulása adja. Ennek az együttműködésnek a keretében indult Föld körüli pályára az első három szovjet és az első négy egyesült államokbeli műhold. Ezeknek a műholdaknak a mérései vezettek töb­bek között a Föld sugárzási öveinek a felfedezé­sére, közvetve pedig a sarki fény keletkezési módjának a megfejtésére. 1958 októberében és decemberében a Pioneer 1 és 3 már a Holdat kí­sérelte meg elérni, de ez csak 1959-ben a szovjet Luna 2 szondának sikerült. A közel másfél év­tizedes együttműködés végén, az Aktív Nap Nem­zetközi Éveiben már műholdak tucatjai népesí­tették be a Föld körüli térséget. ___ Válás György na A KISLEXIKON Cikkkeinkben csillag jelzi azokat a kifejezéseket és neveket, amelyek a kislexi­konban szerepelnek. ÁRVAKELÉS: az aratáskor, a betakarításkor vagy a be nem takarított növényekből szétszóródó magokból kifej­lődő növényállomány. A tar­lószántáskor alászántott (ka­lászos) magvakból olykor szinte összefüggő növényta­karót alkot. (A csócsároló kártétele) DIASZPÓRA: valamely val­­l­­ás követőinek vagy egy népnek szétszóródása más népek között. (Cigánynépes­ségünk megoszlása) HIERARCHIKUS: valami­ lyen rangsor szerint felépülő, azon alapuló (Cigánynépes­ségünk megoszlása) HIEROGLIF: általában a képírás jele. — okból áll a régi egyiptomi írás. Átvitt ér­telemben: olvashatatlan, ne­hezen kibetűzhető írás. (Tu­dósból félisten) ICHTIOLÓGIA: az állattan­nak a halakkal foglalkozó ága. Tágabb értelemben eb­be a tudománykörbe sorolják a haltenyésztés, a halászat és a halfeldolgozás, valamint a halkórtan tudományát is. Az ó kedvtelésből űzött for­mája az akvarisztika. (Halké­pek a XVIII. századból) MUTÁCIÓ az öröklődési­­ anyagban ugrásszerűen vég­bemenő olyan változás, amely nem genetikai rekombináció­val (a két szülő genetikai anyagának a kicserélődésé­vel) jön létre. A­z az élővi­lág fejlődésének alapja, amelyet a növénynemesítés és az állattenyésztés haszno­sít. (A DNS és a betegsé­gek) OZIRISZ: meghaló és feltá­­­­­adó egyiptomi isten, Ízisz is­tennőnek a fivére és fé­rje. A legendák szerint valamikor Egyiptomnak a királya volt: ő találta fel és terjesztette el a földművelést, s telepítette le az egyiptomiakat. Gonosz bátyja, Széth megölte, de feltámadt, s aztán az alvilág királya és bírája, az örökké megújuló életnek jelképes megszemélyesítője lett. (Tu­dósból félisten) ■ M­T*710

Next