Élet és Tudomány, 1990. január-június (45. évfolyam, 1-25. szám)
1990-05-18 / 20. szám
A FRANKLIN-EXPEDÍCIÓ REJTÉLYE Majd másfél évszázad múltán a tudomány fényt derített a Franklin-expedíció tragédiájának valódi okaira. A brit északi-sarki expedíció több tonnányi, akkor újdonságnak számító eljárással készült, bádogdobozos konzervet vitt magával. A dobozokat ólomötvözettel zárták le. A következmény: ólommérgezés és több mint száz ember halála. Ezt állapította meg az Owen Beattie által vezetett kanadai kutatócsoport, kilencévi munkával. A brit Admiralitás egy jól felszerelt kis flottája 1845-ben az ázsiai tea- és fűszerországok felé vezető utat, az év nagy részében kereskedelmi hajókkal is hajózható északnyugati átjárót kereste Grönland, Kanada és Alaszka partjainál. Az útra vállalkozók — a száztíz matróz, a tizenhét tiszt és a két orvos — valamennyien tapasztalt, edzett tengerészek voltak, részt vettek északi-tengeri utakon és tengeri csatákban is. A parancsnokot, Sir John Franklint pedig a Királyi Tengerhajózás legtehetségesebb tisztjeként tartották számon, hajóútjain nagy tapasztalatra tett szert, s jól ismerte az indiánok és eszkimók életét, életmódját is. Kannibalizmusra kényszerültek A flotta két hajóját, az Erebust és a Terrort a vízszint alatt vaslemezek fedték, védték a jégtől. Vitorlázatuk mellett tartalékként gőzgépük is volt. Mind a tiszti, mind pedig a legénységi kajütöket központilag, forró vízzel fűtötték. A hajókon 1200, illetőleg 1700 kötetes könyvtár, sőt még ötven dallamot játszó gépzongora is volt, a hosszú sarki éjszakák unalmát elűzendő. Az expedíció hatalmas élelmiszerkészletéről a Times riportere számolt be; eszerint a raktárakba 61 tonna lisztet, 4 tonna csokoládét, 1 tonna teát és 8000 konzervet raktak be; az utóbbiakban 15 tonna hús, 4 tonna zöldségféle, 12 ezer liter leves és 4200 liter citromlé volt. És mert — mint a Times írta — „nem várható el a legénységtől, hogy absztinens legyen”, 16 749 litert!) pálinkát is felvettek a hajókra. A két hajó Greenwich kikötőjéből 1845. május 19-én indult el felfedező útjára. Ugyanazon év júliusában két bálnavadászhajó legénysége Grönland partjainál látta az Erebust és a Terrort, azután évekig nem érkezett hír róluk. Az Admiralitás az eltűnt hajókat 1848-ban három helyen kerestette, ezek az utak azonban nem hoztak eredményt. Majd a „hathatós segítséget nyújtó” számára kitűzött 20 000 font sterling jutalom sokakat mozgósított. 1850-ben tizenhárom hajó és több szárazföldi expedíció fésülte át azokat a területeket, ahová Franklin és társai eljuthattak. Augusztusban találtak rá a Beechey-szigeten Franklinék egyik szállására, 700 üres konzervdobozra, egy jegesmedve tetemére és John Torrington, William Braine meg John Hartnell sírhalmára. Erasmus Ommanney kapitány megpillantva az alig húszéves John Torrington sírját, állítólag így szólt: „Gyanítható, hogy húskonzerveik rossz minőségűek voltak.” 1854-ben John Rae orvos, aki a Hudson Bay Company megbízásából térképezett a Boothia-félsziget nyugati partján, az eszkimóktól hozta a megrázó hírt; négy évvel korábban (tehát 1850-ben) egy 40 fős csoport próbált előrejutni mentőcsónakokban. Később a megjelölt hely közelében harmincöt holttestet találtak; ezek állapotából és főzőedényeik tartalmából arra következtettek, hogy a szerencsétlenek túlélésük érdekében kannibalizmusra kényszerültek. Anglia felhördült, nem, ez nem lehetséges, gentlemanok és istenfélő emberek erre képtelenek. Lady Jane Franklin — saját költségén — három hajót küldött a tengerre, hogy férjéről valamit megtudjon. A Fox 1857-ben indult a Vilmos király-szigetre. Annak nyugati részén egy 1847. május 28-ai és egy 1848. április 25-ei feljegyzést talált; az utóbbi szerint Franklin 1847. június 11-én halt meg, s akkor társai közül kilenc tiszt és tizenöt matróz már halott volt. E helytől délre két holttest került elő — az egyik darabokban, a másik teljesen ép volt. Újabb bizonyítéka a kannibalizmusnak! Mc Clintock kapitány csak erre gondolhatott, hiszen a farkasok mindkét holttestet szétmarcangolták volna. Feltűnt neki az is, hogy a két holttest körül teljesen felesleges holmik — selyem zsebkendők, parfümözött alsónemű, fogkefék, fésűk és könyvek — hevertek. A matrózok, ha ezeket az utolsó percükig magukkal vonszolták, aligha lehettek tudatuknál. A csontok „vallottak" A megtalált nyomokból és iratokból felvázolható a Franklin-expedíció útvonala. Az első telet a Beechey- John Franklin (1786-1847)