Élet és Tudomány, 1991. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
— Mindeddig miért nem hasznosítottuk az 1967-ben fölfedezett recski ércet? Az 1965-ben elkezdett földtani kutatások célja sokkalta „szerényebb” volt, mint amilyen eredménnyel járt. A Recsk-Parádfürdő környéki sekély mélységű (a középkor óta ismert) rézércbánya „túléléséhez” kívántak újabb készleteket felkutatni. A szakemberek 1967-ben a régi bányától keletre egy mélyben megrekedt szubvulkáni testben elsősorban „porfíros” illetőleg „szkamos’’ típusú rézércet találtak. Ennek a szabálytalan alakú ércesedett vulkáni kőzettestnek a legmagasabb részei a felszíntől számítva 600 méternél mélyebben vannak; az érces test a mélyben folytatódik, ma még nem tudjuk, hogy meddig, mert fúrásokkal, illetőleg aknákkal „csak” 1200 méteres mélységig tártak föl. Az ércvagyon hasznosításához teljesen új, korszerű bányára van szükség. Ennek nyitásához pedig nagyon sok pénz, vagy a döntéshozók nagyobb bátorsága kellett volna. A hetvenes években az ehhez hasonló mértékű ráfordítást igénylő nyersanyag-termelési és energetikai beruházásokra (például az eocénprogramra) még előteremtették a pénzt, ha az ügynek volt „odafönn” szószólója. A recski ércnek azonban nem volt „keresztapja” az egykori döntéshozó testületekben. A rézérc, persze, úgynevezett stratégiai nyersanyag, s ez tovább nehezítette a dolgot: a bányanyitással, illetőleg a termeléssel összefüggő nemzetközi együttműködést csak a KGST politikai-gazdasági kapcsolatrendszerén belül engedték volna meg. A Szovjetuniónak erre - noha érdeke lett volna a bánya megnyitása, s ezt egy Kádár-Gorbacsov találkozón rögzítették is - nem volt pénze. Eszerint a nyugati tőke szóba sem jöhetett... Akkor, a hetvenes évek végén általában is nehéz volt a tőkés államokkal együttműködni; a stratégiai nyersanyagokat, energiahordozókat pedig nem lehetett - úgymond - „kiajánlani” a KGST-országokból. A recski érc esetében mégis voltak erőtlen, és mint utólag kiderült, csupán látszatkezdeményezések a nyugati tőke bevonására (tudtommal a Magyar Nemzeti Bank vett is fel hitelt ilyen címen). A tárgyalásokat azonban szándékosan zátonyra futtatták: egy NSZK-beli befektető 1 milliárd márkás üzletet ajánlott, de az illetékes miniszter még tárgyalni sem volt hajlandó vele. - A bánya építéséhez mégis hozzákezdtek... - Az építési munkálatok nem választhatók el egyértelműen a kutatásoktól. Miután megtalálták az ércet, a kutatást már ésszerűbb és olcsóbb volt bányavágatok kihajtásával együtt végeznünk, a további kutatófúrásokat bányavágatokból mélyítettük, így nem kellett a felszínről sok-sok ponton átfúrni a több száz méter vastag meddőt. A vágatokból mélyített 200 méteres fúrásokkal összehasonlíthatatlanul több és értékesebb információt nyerhettünk. Az első 1200 méteres kutatóaknát 1970 és 1974 között mélyítettük le, 1975 és 1981 között elkészült a másik akna is, és ebben az időszakban 6370 méternyi föld alatti bányafolyosót is kihajtottunk. Ezeket a létesítményeket oly módon építettük meg, hogy azok majd a termelésben is használhatók legyenek, így gyakorlatilag a külszíni kutatófúrások költségeinek megtakarításából elkészült a kezdő bánya egyharmada. A bányászati munkák 1981-ben, a kutatások 1986-ban megszakadtak. Az utóbbi években már a fenntartási, karbantartási költségek fedezete is bizonytalanná vált. A finanszírozás körüli huzavonát - feltehetően - az is magyarázza, hogy a réz világpiaci ára 1982 és 1987 között nagyon alacsony volt (1988 óta a réz ára igen magasra, a korábbi kétszeresére emelkedett!) De azt is meg kell említenem, hogy az állami szervek sohasem készítettek egy alapos tanulmányt a rézpiacról, és a réz világpiaci árának várható alakulásáról. Ezt mi, bányászok tettük meg. - A földtani kutatásokat be tudták fejezni? - Sajnos nem. A Központi Földtani Hivatal által jóváhagyott és szükségesnek tartott kutatást 1986-ban tervhivatali utasításra leállították; a munka befejezéséhez még egy évre és mintegy 350 millió forintra lett volna szükség. Ez tudományos körökben nagy szenzációt, a színesfémtőzsdéken pedig élénk érdeklődést váltott ki 1967-ben az a jelentés, hogy a magyar geológus- és bányászkutatók a Mátrában hatalmas mennyiségű színesfémércet fedeztek föl. E kincs hasznosítása számunkra túlontúl nagy feladatnak bizonyult. Ilyen, úgynevezett porfíros-szkarnos ércet hazánk mostani területén azelőtt nem találtak. És bár hasznosítására néhány bányamérnök és geológus színvonalas terveket dolgozott ki, a tervek megvalósításához nem volt elegendő pénzünk. 1970-ben hozzákezdtek ugyan a bánya kiépítéséhez, a sorsa azonban az azóta eltelt két évtizedben bizonytalan volt. Az elmúlt években pedig olyan döntés „érlelődött", amely szerint a kiépülőben lévő bányát véglegesen be kell zárni. Szerencsére nem így történt, a Recski Ércbánya Vállalat (RÉV) és egy osztrák befektetési részvénytársaság Recski Ércbánya Rt. néven 50-50 százalékos tőkearánnyal vállalkozik az ércvagyon kitermelésére. Ebből az alkalomból beszélgettünk dr. Gagyi Pálffy Andrással, a RÉV igazgatójával, azért is sajnálatos, mert az ércelőfordulásnak éppen a legértékesebb részeit nem tudtuk kellő alapossággal megkutatni. 1982-től 1990 februárjáig inkább adtak a költségvetésből az Állami Tervbizottság határozata alapján - RÉVBE ÉRT A RECSKI RÉZ