Élet és Tudomány, 1991. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
ÉLET ÉS TUDOMÁNY A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT HETILAPJA Főszerkesztő: OLÁH TAMÁS Főszerkesztő-helyettes: KERNER ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest VII., Erzsébet körút 5. Postacím: Élet és Tudomány Budapest, Pf. 47. 1428 Telefon: 121-5290 Kiadja: a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: HORTI JÓZSEF vezérigazgató Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Postacím: Budapest 1959 Telefon: 138-2399, 138-4300 Telex: 22-70-40 Telefax: 13-83-311 Athenaeum Nyomda Budapest, 91.0673 Felelős vezető: LOSONCZY GYÖRGY vezérigazgató Index: 25 245 ISSN 0013-6077 Megjelenik a TIT Élet és Tudomány Egyesülete gondozásában. A Közoktatási és Művelődésügyi Minisztérium a lap kiadását 1991-ben 2,5 millió forinttal támogatja. A szerkesztőbizottság tagjai: Andorka Rudolf, Antalóczy Zoltán, Bácskai Tamás, Berényi Dénes, Botos Katalin, Buda Béla, Csányi Vilmos, Furka Árpád, Grétsy László, Halász László, Jantsky Béla, Kapás Sándor, Kósa László, Kozma Tamás, Lengyel István, Német Lajos, Nyíri J. Kristóf, Sándorné Szennyessy Judit, Sas Elemér, Steiger István, S. Tóth László, Szabó Miklós, Székely Sándor, Szentgyörgyi Zsuzsa, Zách Alfréd Olvasószerkesztők: Sz. Érdi Éva (természettudományok), Szőke István (társadalomtudományok) Képszerkesztő: Újvári Imréné Tervezőszerkesztő: Mohi Zsolt Főmunkatárs: Barabás Zoltán Rovatszerkesztők: Albert Valéria (mezőgazdaság, földrajz), Barabás Zoltán (biológia), Juhari Zsuzsanna (történelem, néprajz, régészet, közgazdaság), Kerner István (műszaki tudományok), Nagyné Szabó Ilona (földtudományok, botanika), Oláh Tamás (pszichológia, pedagógia, szociológia), Pécsi Tibor (orvostudomány) Fotóriporterek: Bojtár Ottó, Hornyánszky Katalin, Németh Ernő Levelezés: Veresné Varga Ágnes Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget Terjeszti a Magyar Posta. Az Élet és Tudomány előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámlára Előfizetési díj negyedévre 384,- Ft Külföldön terjeszti a „Kultúra" Külkereskedelmi Vállalat Budapest, Pf. 149. 1389 LÉLEKTANI LELEMÉNYEK LELASSULT IDŐ Petőfi Sándor írja „Füstbe ment terv” című költeményében: „.. jutott eszembe számtalan / Szebbnél-szebb gondolat, / Míg állni látszik az idő, / Bár a szekér szaladt. ” Ezek a híres sorok mindannyiunk számára ismerős élményt írnak le: megesik, hogy olykor elveszítjük időérzékünket, és bizonyos eseménysorokról úgy érezzük, hogy a valóságosnál lényegesen hosszabb idő alatt zajlottak le. Ezt a jelenséget vette vizsgálat alá Michael G. Flaherty a Social Psychology Quarterly legutóbbi számában megjelent tanulmányában. A kutató hosszú éveken át gyűjtötte a „lelassult idő” élményére vonatkozó beszámolókat. Az adatok egyik fő forrását a sajtóban és könyv alakban megjelent önéletrajzok, visszaemlékezések jelentették. Az írásos anyag kiegészítéseképpen Flaherty a megváltozott időélményre vonatkozó emlékekre összpontosítva még több száz alkalommal folytatott személyes beszélgetést is egyetemistákkal. Mikor már összesen 642 eset szerepelt a gyűjteményében, a kutató és munkatársai csoportosítani kezdték az anyagot annak alapján, hogy az egyes történetekben a „lelassult időt” érzékelő személlyel a megszokottnál sokkal több, sokkal kevesebb, vagy éppen átlagos mennyiségű esemény történt-e. Hamarosan kiderült: a történetek mindegyike kivétel nélkül valamelyik szélsőséges kategóriába tartozott, azaz vagy nagyon kevés, vagy nagyon is sok esemény történt az időérzékét vesztett személlyel. A nagyon eseménytelen helyzetek egyik jellegzetes mozzanata éppen a várakozás - erről olvashattunk Petőfi versében is. A rendkívül cselekménydús történetek általában feszültségteli helyzetekre vonatkoznak. Egy kosárlabda-játékos például arról számolt be, hogy egy nagyon szoros mérkőzés utolsó másodpercei - mikor az ellenfél egyenlítési lehetőséghez jutott - rendkívül hosszúnak, percekig tartónak tűntek. Egy diáklány azt mesélte el, hogy amikor szobatársnőjét baleset érte, és neki kellett elsősegélyben részesítenie, majd orvoshoz kísérnie a sérültet, úgy érezte: az egész délután eltelt, s csak utólag döbbent rá, hogy mindez csupán másfél óráig tartott. Flaherty a jelenség magyarázatakor abból indul ki, hogy az ember a mindennapok során hozzászokik ahhoz, hogy egy' adott időtartamhoz egy bizonyos „élménymennyiség” tartozik. Az ettől való pozitív és negatív eltérés egyaránt szokatlan, furcsa. Az ember pedig ösztönösen elemezni kezdi azokat a megszokottól eltérő helyzeteket, amelyeknek részesévé válik, s így tudatossága fokozottabb, elmélyültebb lesz. Flaherty szerint ez az elmélyülés eredményezi azt, hogy a rendkívüli helyzetek élménysűrűsége az átlagosnál jóval nagyobb - még akkor is, ha nincsen szó különösebb mozgalmasságról, hiszen az eseménytelen pillanatokban éppen a gondolatok akadálytalan száguldása jelenti az élményt az ember számára. A mindennapok megszokott életüteme miatt úgy érezzük, hogy az egyszerre átélt élménymennyiséghez „több időnek kellett volna tartoznia”, s ez okozza olykor, hogy tévesen mérjük fel egy eseménysor időtartamát. Mannhardt András A HÁTLAPON HELTAI JENŐ Neve elválaszthatatlanul összeforrott legtöbbet játszott verses színművével, az oly sok színész által jutalomjátékul választott Néma leventével. Pedig Heltai Jenő nemcsak a Néma leventét írta. (A hátlapon lévő Heltai-„portrét” Szigethy István a harmincas években készítette; ma a New York Kávéházban látható.) Kabarétréfáktól szerelmes versekig, regényektől operettszövegekig, elbeszélésektől mesejátékokig, színpadi művektől visszaemlékezésekig az irodalom minden húrján játszott. Ő a János vitéz dalainak szövegírója, a Illes című regény s a belőle készült világhírű film, a Mr. Selfridge szerzője, s mellesleg mozi szavunk kitalálója. Mert az 1871 augusztusában született Heltai Jenő, aki ugyan jogi tanulmányokat folytatott, már 14 éves korában verset publikált. És költői volt később is minden megnyilatkozása. Első verseskötete (Modern dalok, 1892) meghozta a sikert a fiatal újságíró számára, aki a Magyar Hírlap, a Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt. És amellett világpolgár, aki sokáig élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban. A költőiség mellett a franciás szellemesség, az irónia, a humor Heltai írásművészetének legfőbb jellemzője. Kívülről, megbocsátó malíciával nézi önmagát és a szeretett lányt ifjúkori szerelmes verseiben. És hasonlóan a látszatboldogságot legfordulatosabb regényeiben, a Kiskirályokban. Helyzet- és jellemkomikum, kitűnő vígjátéki helyzetek teszik máig élvezetessé színműveit is. Heltai ifjú és idősebb korában is sikeres író volt. Műveit számtalan nyelvre lefordították. Még halála évében, 1957-ben a Kossuth-díjat is megkapta (amikor már műfordításaiért a francia Becsületrend kitüntettette). Csak a 60-as, 70-es évek hazai irodalomtörténete bánt vele méltatlanul. Kádár Márta 735