Élet és Tudomány, 1991. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-01 / 44. szám
i BESZÉLGETÉS DR. ÁDÁM GYÖRGY JOGÁSZPROFESSZORRAL A BÉRANYASÁGA z utóbbi időben jó néhány példa akadt arra külföldön, hogy a meddő házaspároknak idegen nő hordta ki és szülte meg a gyermekét. A „béranya" igénybevétele akkor jön számításba, ha a feleség valamilyen oknál fogva nem képes arra, hogy kihordja a magzatát. Ilyenkor a petefészkéből kiszippantott petét laboratóriumi körülmények között összekeverik a férj spermájával, s a megfogamzott és osztódásnak indult petét egy arra vállalkozó nő méhébe helyezik be, aki azt is vállalja, hogy a kihordott és megszült gyermeket átadja a biológiai szülőknek. Minthogy ilyen „ügyletre" alighanem előbb-utóbb nálunk is sor kerül, arról beszélgettünk dr. Ádám György jogászprofeszszorral, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanárával, valamint dr. Konczwald László főorvossal, az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet módszertani osztályának vezetőjével, hogy milyen jogi, erkölcsi és orvosi kérdéseket vet fel ez a meddőség elleni eljárás. - Bevezetésképpen mondjuk ki pontosan: milyen esetben jöhet szóba a béranyaság? Dr. Konczwald László. - Csak akkor, ha a nőnek van petefészke, következésképp van megtermékenyülésre képes petesejtje, rendes a hormonális működése, ám nem megfelelőképp fejlődött a méhe, vagy azt eltávolították, vagyis biológiailag nem alkalmas arra, hogy gyermeket kihordjon. Ilyenkor kizárólag akkor lehet saját gyermeke, ha - mint a bevezetőben már említettük - a férjének hím ivarsejtjével megtermékenyített petesejtjét egy idegen nő „béranya” méhébe helyezik be, ott a pete (a néhány sejtes embrió) a méhnyálkahártyába beágyazódik, majd születésre érett magzattá fejlődik, s a nő megszüli a testének anyagaiból felépítkező, ám biológiailag (örökletesen) tőle idegen gyermeket. Habár a természet mindenféle idegen sejttől, szövettől és szervtől igyekszik megóvni a szervezetet, az idegen embrió ellen nem lép fel a nő védekezési rendszere, így nincs akadálya annak, hogy születésre érett magzat váljon belőle. — A magyar nyelvben közhasználatú a bérautó vagy a bérlakás szó, a fülünknek mégis elég idegenül cseng a „béranya” elnevezés. Professzor úrnak mi a véleménye erről? Dr. Ádám György: - Minden attól függ, hogy mi a tartalma ennek a szónak. Vannak országok, ahol eredetileg szerződéses jogviszony jött létre a genetikai és a magzatot kihordó megszülő anya között, s ennek értelmében az előbbi ténylegesen, de jure (jog szerint) kibérelte az utóbbinak a méhét - ilyenkor helyénvaló a béranya kifejezés. Ahhoz hasonló ez a helyzet, mint ahogy kibérelhető az ember gyomra kísérlet céljára, vagy megvehető az egyik veséje átültetés végett, holott az Egészségügyi Világszervezet a lehető legszigorúbban tiltja ezt az utóbbi időben azon országok állampolgárai számára, amelyek tagjai ennek a szervezetnek. Az Egyesült Államokat egyenest kizárással fenyegették meg, amennyiben engedélyezi, hogy a béranyaság vonatkozásában továbbra is anyagi érdekeltség érvényesülhessen. Az tehát, hogy a béranya kifejezés helyes-e vagy helytelen, mindig a jogi konstrukciótól függ. Ha a béranyaság tilos, márpedig manapság már az, akkor egy másik jogi konstrukció, a pótanya lép a helyébe, amely még mindig szerződéses, de már ingyenes szolgáltatást jelent. A pótanya köteles átadni a gyermeket a megszületése után a genetikai szülőknek, merthogy a szerződés az kötelem. Igen ám, csakhogy a római jog óta lényegében tiltva van, hogy szabad ember testére kötelmet létesíthessenek. A szabad ember teste ugyanis nem dolog és testműködései nem szolgáltatások, következésképp magánjogi kötelem nem létesíthető ezekre. Ha azonban mégis elkészítenek valahol külföldön egy ilyen szerződést - mondjuk A genetikai anya arra szerződik B pótanyával, hogy ha az utóbbi megszülte az előbbinek a petesejtjéből fogant gyermeket, akkor át kell adnia őt a genetikai anyának, azaz A-nak -, ez kivihetetlen, mert nincs az a civilizált jogrendszer, amely ezt végre tudja hajtani. A kihordó-megszülő anyának (esetünkben B-nek) ugyanis nem téphető le a melléről az általa szült gyermek, s ha ellenkezik, nem húzható rá kényszerzubbony, vagy nem bilincselhető meg. Vagyis ilyen esetben a jog képtelen eleget tenni az obligációnak (a kötelezettségnek). Mindenféle próbálkozás volt már arra, hogy bírósággal kényszerítsék ki ezt, hiszen az obligációnak ez a lényege. Mert hiszen ha eladom az órámat valakinek, s ő kifizeti érte a kölcsönösen kialkudott összeget, de ennek ellenére nem adom oda neki az órát, akkor emiatt beperel, s a bíróság arra fog kényszeríteni, hogy a kötelezettségemnek eleget tegyek. Ha ilyen kényszerítésre nincs mód, nincs obligáció sem, azaz nem jöhet szóba a béranyaság, illetőleg pótanyaság. A világ egészségügyi morálpolitikája afelé tart, hogy a magzatnak idegen anyával való kihordatása valójában egy szívességi kapcsolat a genetikai szülők és a kihordó-megszülő nő között (ugyanez érvényes a szervadományozásra, illetőleg az emberen végezhető kísérletekre, például bizonyos gyógyszerek kipróbálására is). Ez természetszerűleg nem könnyű dolog egy piacgazdaságban, amelyben lényegében mindent az anyagiak felől igyekeznek megközelíteni, de egy civilizált ország, egy jogállam a piacgazdaságnak is határt tud szabni a tekintetben, ahol a piacnak nem lehet de morale (erkölcsileg) szerepe. Ezeknek figyelembevételével azt mondanám, hogy sem a „pénzes” kötelezettséget tükröző béranya, sem az ingyenes obligációnak számító pótanya nem jó kifejezés. Legjobb, legtalálóbb szerintem a kihordó-megszülő anya elnevezés, még ha ez egyelőre elég szokatlan is a fülünknek. - Eszerint, ha hazánkban is sor kerül majd ilyenfajta gyermekkihordásra és szülésre, szóba sem jöhetnek anyagiak ellenértékként? Dr. Ádám György: - Nem! Mi abból a szempontból szerencsésnek számítunk, hogy elég nagy késéssel tört be hozzánk a szervátültetés, s amikor ilyen műtétekre nálunk is sor került, már nem volt ildomos az átültetésre kerülő szervért fizetni. Akkor sem, ha halottból, és akkor sem, ha élő személyből származott a szerv. Miként ingyenessé vált a véradás is. Manapság minden esetben a szívesség játssza a főszerepet ezekben az emberi ügyletekben. - Orvosi szempontból megokult az ilyenfajta szívesség? Dr. Konczwald László: - Okvetlenül, hiszen életet menthetünk vele, vagy - idegen magzat kihordása és megszülése esetén - életet adhatunk egy olyan emberpalántának, akinek a genetikai