Élet és Tudomány, 1992. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 1. szám
EU nyersanyagának mintegy a 25 százalékát teszi ki az akkumum A maradéknak körülbelül az egyharmada szerves anyag (keménygumi, polipropilén, pévécé stb.), kétharmada pedig ólom, illetőleg ólomtartalmú anyag (ólom(II)-szulfát, PbSO* ólom-oxid és fémólom). Az elhasznált akkumulátorokból először a savat kell eltávolítani. Evégett vagy összezúzzák (általában tépőfogas, hengeres törővel), vagy átvágják az akkuházat, s a cellákból úgy vonják ki a savat Az akkuból a sav maradványait vízzel és semlegesítőszerrel kimossák, hogy feldolgozásakor megakadályozzák a berendezések korrodálódását. A savtól elválasztott hulladékot tovább aprítják (például kalapácsos törővel), majd osztályozzák, különválasztják a fémes és a szerves alkotórészeket. Az ólom-szulfátot, az ólom-oxidot és a kevés fémólmot tartalmazó iszapot megszárítják, majd ezekből színink (redukálják) az ólmot. Lesz? Nem lesz? Manapság világszerte a korszerű közvetlen (egylépcsős) ólomkohászati eljárások és módszerek terjednek. Ezek többsége alkalmas rá, hogy velük a szulfidos ólomkoncentrátummal kevert hulladék ólomakkumulátorok rácstöltőmasszáját is színítsék. Ez egyszersmind annyit jelent hogy a szerves alkotórészeket nem tartalmazó ólmos hulladék anyagok szelektíven is kohósíthatók, s hogy környezetvédelmi oldaláról nézve a jövőben ez lesz a legcélszerűbb és a legjárhatóbb út. A savtalanított hulladék akkumulátornak nagyjában az egyharmada a jó minőségű, 65-70 százalékos fémtartalmú ólomkoncentrátumnak felel meg. A Gyöngyösorosziban 1986-ban megkezdett, évi 20 ezer tonna teljesítményű, a hulladék ólomakkumulátort feldolgozó (rövidítve: HAF) üzem létesítése ellen a lakosság tiltakozott. Ezért 1989-ben a beruházó Országos Erc- és Ásványbányák (OEA) az építkezést leállította, majd ez év közepén a 70 százalékában elkészült, egymilliárd forint értékű beruházás folytatása mellett döntött. A technológia tervezője osztrák cégekből alakult konzorcium, a berendezések nagyobb részét a Voest-Alpine szállította. Ám az üzemről mindmáig nem jelent meg olyan tanulmány, szakcikk, amely lehetővé tenné, hogy azt a szakemberek más technológiákkal . AZ ELHASZNÁLÓDOTT AKKUMULÁTOROK SORSA A kohósítás Az egyik - úgynevezett többlépcsős - eljárások egyikében homokot (SK)2) adnak az akkumulátor őrleményhez, majd lángkemencében égetett mész (CaO) és vasz)-oxid (FeO) adalékkal kiszorítják belőle az akumll)-oxidot; ebből koksszal, illetőleg a bőleg képződő szén-monoxiddal választják el (színítik) a fémólmot. E módszernek hátránya a többszörös olvasztás és a viszonylag nagy mennyiségű és nagy ólomtartalmú salak, amelyet megfelelően tárolni kell. Az úgynevezett forgódobos kemencében végzett színízés egyszerűbb az előzőnél: ebben szóda adalék hatására közvetlenül jól színezhető ólom-oxid és viszonylag sok (és bomlékony) nátriumtartalmú salak keletkezik, ellenben a felszabaduló gázokban kén-dioxid vagy egyáltalán nincs, vagy alig akad. Újabban terjedőben vannak a közvetlen (egylépéses) korszerű eljárások. Ezekben az ólmot az ólom-szulfidos színporból részleges redukálással egy lépésben vonják ki. A szakemberek ezeknél is ígéretesebbnek tekintik a stollbergi (Németország) kohóban amerikai találmány alapján kifejlesztett és a peletezett* szulfidos ólomkoncentrátumok kohósítására alkalmas, úgynevezett QSL eljárást. Az akkuhulladékot szulfidos ólomkoncentrátummal, salakképző pótlékokkal, visszajáró szállóporral, szénnel együtt pelletezik; az akkuhulladék iszapos finomfrakcióját egy fekvőhengeres reaktorban szintén fémólommá kohósítják. A csapolt salak ólomtartalmát elektrokemencében 1 százalékra csökkentik, ezért az - mármint a salak - a gyártók szerint útépítés céljára jól felhasználható. Ilyen QSL üzemek beindítására készen állnak Kanadában, Kínában, Dél- Koreában, a németországi Freibergben (ahol az elmúlt évig a hazánkban begyűjtött hulladék akkumulátort is feldolgozták) stb. Mindegyik eljárásban nyers ólom keletkezik, s ebből a szenynyezőket (például a rezet) az ólomkohászatban szokásos tűzi finomítással (raffinálással) el kell távolítani; csak így gyártható belőle kereskedelmi minőségű ólom (kohóólom vagy lágy ólom), illetőleg az akkugyártáshoz ismét felhasználható ötvözet. A salak (esetleg a kéneskő), aszállópor és a gázképződés elkerülhetetlen, ezért ezeknek a leválasztásáról, hatástalanításáról és lehetőség szerinti hasznosításáról (például a szállópor, a salak viszszajáratásával), végső esetben bizonyos elhelyezéséről okvetlenül gondoskodni kell. A vízkezelési végiszapok, a savas és az egyéb szennyvizek mészhidráttal semlegesítendők, s tisztításuk után ipari vízként vissza kell vezetni őket a folyamatokba. (BD) A korszerű QSL ólomredukáló reaktor elvi vázlata