Élet és Tudomány, 1992. július-december (47. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-07 / 32. szám

­DNIVALÓK________ ■_______ Különleges zöldségek EHETŐ ZSIDÓCSERESZNYE Bizonyára az egyik legizgalmasabb növény­család a csucsorféléké (Solanaceae), amelybe a zsidócseresznye is tarto­zik. Olyan misztikus, számos hiedelemmel kö­rülvett „családtag­jai vannak, mint a mandra­­góra és a farkasbogyó, más nemzetségei pedig — például a beléndek, a nadragulya, a maszlag — gyógyászatiig is rendkívül fontos ható­anyagokat rejtenek ma­gukban. Az ugyancsak közéjük tartozó paprika, paradicsom, burgonya vagy dohány nélkül meg már-már elképzelhetet­len az életünk. A csucsorfélék felé­nek géncentruma Kö­zép- és Dél-Amerikában van. A több mint száz zsidócseresznyefaj kö­zül mindössze a közönsé­ges zsidócseresznye (Physalis alkekengi) él a mérsékelt égövben (így hazánkban is), az összes többi Amerikában talál­ható meg. Az évelő, lágy szárú zsidócseresz­nye gyökértörzse a ta­rackhoz hasonlóan ter­jed, és nagy területet ké­pes behálózni, elvadulva a kert nehezen kiirtható gyomnövényévé válik. Hosszú, olykor 70-80 centiméterre is megnövő szárain a fehér, önbepor­zó virágok a kissé moly­­hos levelek hónaljában magányosan állnak. Megtermékenyülésük * után csészeleveleik inter­­kaláris növekedéssel* to­vább fejlődnek, s a csé­szecsúcsok kivételével 4-5 centiméteres lampi­onszerű „bogyó”-vá nő­nek össze. A közönsé­ges zsidócseresznye má­sik nevét, a lampionvirá­got azonban nem csupán e képződmény díszes alakjáról, hanem vörös színéről is kapta. A való­is, s bogyói cseresznye nagyságúak. Az ugyan­csak fogyasztható ana­nászcseresznye bogyójá­nak a nagysága eléri a paradicsomét, s kettévág­nyét hosszabb tenyészi­­deje miatt jobb, ha pa­­lántázzuk. Hosszúnappa­los növények: a nappa­lok rövidülésével lassul a növekedésük, a bo­gyók kényszerérettek lesznek, bár ez nálunk az ősszel előforduló hő­mérséklet-csökkenéssel is okolható. Napos he­lyen a hajtások ízközei rövidebbek és jobban tartják a terméseket (fél­árnyékban is megmarad­nak, szárszilárdságuk azonban gyengül). Hely­igényük nagy: az 50 cen­timéteres sortávolságon belül a töveket egymás­tól 30-40 centiméterre helyezzük el. Az érésben levő ter­mések sokszor lehulla­nak a földre, s valójában ott érnek meg, ezért érés idején ajánlatos 2-3 na­ponként átnézni az ágyást, hogy a lehullott és érett terméseket össze­szedjük. Az ananász- és a földi­cseresznye alkaloidmen­tes: savanyúság, üdítői­tal, befőtt, lekvár vagy akár aszalvány készíthe­tő belőlük, bár nyersen is fogyaszthatók. Ízük kellemesen édeskés-sa­­vanykás, az ananászra emlékeztet. A közönsé­ges zsidócseresznye kis bogyója ellenben mérge­ző alkaloidot tartalmaz, ezért nem szabad megen­ni! Értékét díszes megje­lenésének köszönheti. Őszre bepirosodó „ter­mése” dísze, a kertnek, de kiváló szárazkötésze­ti alapanyag is, akárcsak maguk a bogyók. Dr. Horváth György­ ­i termés a burokban ül­­va akár össze is téveszt­­a 0,5-1 centiméteres lee­­hető annak még éretlen gyó ugyancsak vörös­ termésével. Ugyanis e­­z utóbbi években ha­ két fogyasztható zsidó­­zaj vetőmagboltjainkban cseresznye bogyótermő­­egy különleges növény se nem piros, hanem hal­tűnt fel, ananászcseresz­­vány zöldessárga és kis­­nye néven. Ez nem más, se ibolyaszínű. Össze­­mint a Dél-Amerikában forrt, „felfúvódott” cso­­honos és termesztett zsi­­széjük zöld. dócseresznye-féle, a Mindkét faj termeszt- Physalis ixocarpa. Á­tve­­hető hazánkban is. Kor­­pusi erdőkben, ligetek­­nyezeti igényüket tekint­­ben, irtásokon terjedt el­ve a paradicsomhoz, általánosan, akárcsak az paprikához állnak köze­­ehető zsidócseresznye­sekb, azaz egyévesek, s (Physalis peruviana), meleg- és vízigényesek. Utóbbit gyakran említik Az ananászcseresznyét földicseresznye (sőt ana- vethetjük egyből a helyé­­nászcseresznye) néven re, míg a földicseresz­ 1992/32 ET/1015

Next