Élet és Tudomány, 1994. július-december (49. évfolyam, 26-52. szám)
1994-07-01 / 26. szám
hérjéket, dezoxiribonukleáza fokozhatja a szaporodását, míg méreganyagai a bőr hajszálereit károsítják (ennek következtében alakulnak ki vörhenyben a jellegzetes kiütések). Vakcinázás Tekintettel arra, hogy csupán a S. pyogenes okozta tüszős mandulagyulladás körülbelül kétmilliárd dollárba kerül az Egyesült Államokban, fölvetődött a kórokozó elleni vakcinázás gondolata. Már csak azért is, mert ha sikerülne egy jó vakcinát előállítani, az esetleg a többi betegség ellen is több-kevesebb védelmet nyújtana. Nos, ilyen oltóanyag egyelőre még nincs. Legutóbb a houstoni J. Musser számolt be arról, hogy kipróbált egy vakcinát egereken. Ez az egyik fehérjebontó enzim hatástalanított formáját tartalmazza, s annak rendje-módja szerint ellenanyag termelésére serkenti az állatok szervezetét. A védőanyaggal felvértezett egerek életben maradtak a S. pyogenesszel való fertőződésük után, míg a nem vakcinált társaik kivétel nélkül elpusztultak. Habár az állatkísérletek eredményeiből nem vohatók le határozott következtetések az emberre vonatkozóan, az ellenanyagos védelem az ember esetében is jó megoldásnak látszik. Az öt-hat évvel ezelőtti, járványos méretet öltő, svédországi S. pyogenes-fertőzések tüzetes vizsgálata azt tárta fel, hogy akiknek a vérében már volt e kórokozóval szemben ellenanyag, azokat kevésbé fenyegette betegség, mint a teljesen védteleneket. Ez magától értődő dolog, hiszen ez a fertőző betegségek java részéről elmondható. Nincs újabb törzs Ezúttal is bonyolítja azonban a helyzetet, hogy e baktériumnak néhány tucatnyi törzse van, s hol az egyik, hol a másik „uralkodik” éppen a népességben. Ezzel magyarázható, hogy időnként vagy helyenként az általa keltett egyik betegség válik gyakoribbá, míg máskor vagy máshol egy másik sztreptokokkuszos baj ölthet járványos méretet. Az izomelhalással járó betegség viszont sehol a világon nem jelenik meg járványos formában. Angliában ebben az évben eddig tizenöt eset akadt - mint arról D. Walford, a közegészségügyi szolgálat vezetője beszámolt s ez nem több annál, mint amire minden évben számítani lehet. Legföljebb arról lehet szó - s ez kelti fel az emberek és a tömegtájékoztatás figyelmét hogy kis területre (mondjuk egy városra) összpontosul a betegek többsége, de ez nem a fertőzés közvetlen terjedését bizonyítja. A mostani halálesetek kapcsán végzett mikrobiológiai vizsgálatok során nem akadtak a S. pyogenes új törzsére (nem tapasztaltak változást a baktérium enzimeiben és méreganyagaiban), tehát meglévő és jól ismert mikroba okozta a fertőzéseket. Az egyesült államokbeli Betegségellenőrző Központ munkatársai azt is bejelentették, hogy a páciensekből kitenyésztett baktérium betegségkeltő ereje nem tért el a szokványostól, ekképp ijedelemre egyáltalán nincs ok. Ám mivel az nem mondható meg előre, hogy kit fenyeget az izomelhalással járó sztreptokokkuszos betegség (miként az sem, hogy kinek mikor lesz tüszős mandulagyulladása vagy reumás láza), így ezután is meglepetés vagy - ha úgy tetszik - szenzáció lesz, ha valakire rátör ez a súlyos fertőzés. A New Scientist című folyóirat nyomán