Élet és Tudomány, 1995. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-06 / 1. szám

A ROVARÖLÓ , SZEREK ÉS A HALAK A rovarölő szereknek sok áldásos hatását élvezi az ember, ám a kiszórt vegyszerek nemegy­szer súlyos károkat okoznak a természetes életközösségekben. A szúnyogok ellen alkalmazott permetezőszerek sem csak a vérszívó rovarokat pusztítják el. Ilyenkor télen, amikor nem kell unos-untalan letennünk az újságot, hogy elhessegessük a kellemetlenkedő rovarokat, ta­lán józanul elgondolkodhatunk azon, milyen árnyoldalai lehetnek a „szúnyogmentesítésnek". A krizantém­um virágfejéből készült pornak, a piretrumnak a rovarriasztó hatását már a XIX. században ismer­ték. Hatóanyagai az alkohol- és karbonsav alkotórészekből álló észte­rek, a piretrinek. Az alkohol- és a karbonsav egységek módosításával az 1940-es évektől több, a természetes piretrineknél sokszorta hatékonyabb piretroidokat tartalmazó rovarölő szert állítottak elő. Ezek egyik legis­mertebb fajtája a 2-S-Deltametrin [„közismertebb” nevén: (S)-ciano-3- fenoxibenzil-(IR)-cisz-3-(2,2-dib­­romovinil)-2,2-dimetil-c­lciklo-pro­­pán-karboxilát, azaz C22H19Br2NO3 — a továbbiakban csak DM vagy del­­tametrin]. Vizen és vízgyűjtőn 1981 óta a Balatonon is rendszeresen használják a deltametrint szúnyogir­tásra. Az elmúlt években a 600 négyzetkilométer felszínű, átlagosan 3,5 méter mély tó parti sávjában nyaranta három-négy hetente hektá­ronként 0,5 liter 0,12 százaléknyi DM-hatóanyagot tartalmazó perme­tezőszert (K-OTHRIN­­ULV-t) ju­tattak a levegőbe helikopterről. (A szer a kijuttatása után egy-két nap alatt lebomlik, ezért felhalmozódásá­tól nem kell tartani.) Ha a porlasztott anyag mind a vízbe jut, akkor ez a mennyiség a part menti vízben 0,017-0,06 mikroliter/literes hígí­tásban (ppb) jelenik meg. A Balaton 5200 négyzetkilométeres vízgyűjtő­jén elég nagy mennyiségben használ a mezőgazdaság más ugyanilyen ha­tóanyagú szereket. (Például a 2,5 százalékos DM-tartalmú DECIS 2,5 EC-t.) Az esővízzel bemosódva ezek is a Balaton parti sávját és partközeli vizét terhelik. (Erről írunk a lap 27. oldalán — A szerk.) A halak tavasszal a sekély vízben ív­nak. A pontyfélék a nádasban és a parti kőszórásra rakják le ikráikat, s a kikelt lárvák és a zsenge ivadékok is ott úszkálnak. Ez is indokolta, hogy az elmúlt év tavaszán az MTA Bala­toni Limnológiai Kutatóintézeté­ben azt vizsgáltuk, hogyan hat a 2-S­­Deltametrin rovarölő szer négy édesvízi csontoshalfaj: a dévérkeszeg, a bodorka, a márna és a csuka embrió­inak és az éppen kikelt lárváknak a fejlődésére. Előttünk eddig nem vizsgálták, hogy a piretroidok hat­nak-e egyáltalán a halembriók fejlő­désére. A DM és általában a piretroi­dok elsődleges hatása, hogy nyitva tartják az idegsejtek nátriumcsa­tornáit, emiatt gátolják az ingerület­vezetést, károsítják a mozgást, a tájé­kozódást, az érzékelést, illetve bénít­ják a saját beidegzésű szívet. Ezekből fakadnak másodlagos hatásaik (hipo­­xia, szövetkárosodások) is. Követke­zésképpen addig, amíg az embriók idegrendszerének szerveződése nem kezdődik el, nem is várhatjuk, hogy hat rájuk a szer, ellenben fokozottan hat az embrionális fejlődés késői sza­kaszában. A fele elpusztul Valamely szernek egy-egy élőlényre gyakorolt mérgező hatását az LC50 érték fejezi ki. Az LC50 (letális kon­centráció) azt a töménységű ható­anyagot jelenti, amelytől — 24 vagy 48 órás érintkezés hatására — az en­nek kitett élőlényeknek (például a csípőszúnyogok lárváinak) a fele el­pusztul. A mérget akkor nem tekint­jük környezetkárosítónak, ha a meg nem célzott élőlények LC50-értéke legalább a százszorosa ennek. Amint az a táblázatból is kiolvasha­tó, a csípőszúnyogok lárváira a delta­­metria LC50-értéke 0,02 ppb. Hogy megtudjuk, milyen értékek érvé­nyesek a halak embrióira, négy hal­faj: a dévérkeszeg, a bodorka, a már­na és a csuka megtermékenyített ik- Élet és Tudomány ■ 1995/1 ■ 3

Next