Élet és Tudomány, 1995. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-06 / 1. szám
A ROVARÖLÓ , SZEREK ÉS A HALAK A rovarölő szereknek sok áldásos hatását élvezi az ember, ám a kiszórt vegyszerek nemegyszer súlyos károkat okoznak a természetes életközösségekben. A szúnyogok ellen alkalmazott permetezőszerek sem csak a vérszívó rovarokat pusztítják el. Ilyenkor télen, amikor nem kell unos-untalan letennünk az újságot, hogy elhessegessük a kellemetlenkedő rovarokat, talán józanul elgondolkodhatunk azon, milyen árnyoldalai lehetnek a „szúnyogmentesítésnek". A krizantémum virágfejéből készült pornak, a piretrumnak a rovarriasztó hatását már a XIX. században ismerték. Hatóanyagai az alkohol- és karbonsav alkotórészekből álló észterek, a piretrinek. Az alkohol- és a karbonsav egységek módosításával az 1940-es évektől több, a természetes piretrineknél sokszorta hatékonyabb piretroidokat tartalmazó rovarölő szert állítottak elő. Ezek egyik legismertebb fajtája a 2-S-Deltametrin [„közismertebb” nevén: (S)-ciano-3- fenoxibenzil-(IR)-cisz-3-(2,2-dibromovinil)-2,2-dimetil-clciklo-propán-karboxilát, azaz C22H19Br2NO3 — a továbbiakban csak DM vagy deltametrin]. Vizen és vízgyűjtőn 1981 óta a Balatonon is rendszeresen használják a deltametrint szúnyogirtásra. Az elmúlt években a 600 négyzetkilométer felszínű, átlagosan 3,5 méter mély tó parti sávjában nyaranta három-négy hetente hektáronként 0,5 liter 0,12 százaléknyi DM-hatóanyagot tartalmazó permetezőszert (K-OTHRINULV-t) jutattak a levegőbe helikopterről. (A szer a kijuttatása után egy-két nap alatt lebomlik, ezért felhalmozódásától nem kell tartani.) Ha a porlasztott anyag mind a vízbe jut, akkor ez a mennyiség a part menti vízben 0,017-0,06 mikroliter/literes hígításban (ppb) jelenik meg. A Balaton 5200 négyzetkilométeres vízgyűjtőjén elég nagy mennyiségben használ a mezőgazdaság más ugyanilyen hatóanyagú szereket. (Például a 2,5 százalékos DM-tartalmú DECIS 2,5 EC-t.) Az esővízzel bemosódva ezek is a Balaton parti sávját és partközeli vizét terhelik. (Erről írunk a lap 27. oldalán — A szerk.) A halak tavasszal a sekély vízben ívnak. A pontyfélék a nádasban és a parti kőszórásra rakják le ikráikat, s a kikelt lárvák és a zsenge ivadékok is ott úszkálnak. Ez is indokolta, hogy az elmúlt év tavaszán az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetében azt vizsgáltuk, hogyan hat a 2-SDeltametrin rovarölő szer négy édesvízi csontoshalfaj: a dévérkeszeg, a bodorka, a márna és a csuka embrióinak és az éppen kikelt lárváknak a fejlődésére. Előttünk eddig nem vizsgálták, hogy a piretroidok hatnak-e egyáltalán a halembriók fejlődésére. A DM és általában a piretroidok elsődleges hatása, hogy nyitva tartják az idegsejtek nátriumcsatornáit, emiatt gátolják az ingerületvezetést, károsítják a mozgást, a tájékozódást, az érzékelést, illetve bénítják a saját beidegzésű szívet. Ezekből fakadnak másodlagos hatásaik (hipoxia, szövetkárosodások) is. Következésképpen addig, amíg az embriók idegrendszerének szerveződése nem kezdődik el, nem is várhatjuk, hogy hat rájuk a szer, ellenben fokozottan hat az embrionális fejlődés késői szakaszában. A fele elpusztul Valamely szernek egy-egy élőlényre gyakorolt mérgező hatását az LC50 érték fejezi ki. Az LC50 (letális koncentráció) azt a töménységű hatóanyagot jelenti, amelytől — 24 vagy 48 órás érintkezés hatására — az ennek kitett élőlényeknek (például a csípőszúnyogok lárváinak) a fele elpusztul. A mérget akkor nem tekintjük környezetkárosítónak, ha a meg nem célzott élőlények LC50-értéke legalább a százszorosa ennek. Amint az a táblázatból is kiolvasható, a csípőszúnyogok lárváira a deltametria LC50-értéke 0,02 ppb. Hogy megtudjuk, milyen értékek érvényesek a halak embrióira, négy halfaj: a dévérkeszeg, a bodorka, a márna és a csuka megtermékenyített ik- Élet és Tudomány ■ 1995/1 ■ 3