Élet és Tudomány, 1995. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-06-16 / 24. szám

VÁSÁRHELYI PÁL EMLÉKÉRE A TISZA-SZABÁLYOZÁS IGAZ TÖRTÉNETE Szokatlan és bántó volt az a két - A Tiszavölgy elrontásának oknyomozó története című - cikk, amellyel az Élet és Tudomány emlékezett meg néhány hete a legnagyobb magyar vízimér­nök, Vásárhelyi Pál születésének 1995. március 25-ei, kétszázadik évfordulójáról. Egyálta­lán: senki sem rontotta el a Tiszavölgyet! - állítja, illetőleg bizonyítja alábbi cikkünk szerzője. A Tiszavölgy rendezése a tö­rök kiűzésével indult meg. A sűrűbben lakott vidékek­ről sokan az elnéptelenedett Al­földre költöztek, ott azonban az életük a Tisza kiöntései m­iatt telje­sen bizonytalanná vált. Áradáskor a folyó vize egészen távoli területek­re is eljutott. Az áradások ellen megpróbáltak védekezni, ám a he­lyi kezdeményezések — a vízkiára­­dás helyeinek, az úgynevezett fo­koknak az eltorlaszolása, a városi és falusi körtöltések építése stb. — or­szágos összefogás hiányában szük­ségképpen eredménytelenek ma­radtak. Széchenyi István volt az, akinek — a másfél évszázados kudarc után — si­került (de neki sem könnyen) az erőket a Tiszavölgy árvízmentesíté­sére, a vízrendszer szabályozására egyesítenie, és Vásárhelyi Pál terve­it elfogadtatnia. A szabályozás költségeit nagyobb­részt maguk az érdekeltek fedezték. A Tisza szabályozása című köny­vében (1937) Korbély József ezt ír­ja: „Nem volt még példa arra, hogy az állam ilyen kis részt vállalt volna a költségekből, mint nálunk. A költ­ségek 70 százalékát fedezték a csak a maguk kockázatos jövője által vezérelt és hitelekhez is nehezen jutó magán­­érdekeltségek. ” Ennek ellenére ma is fel-felluk­ A „GEREBSEI” SZAMOS-KANYAR ÁTSZAKADÁSA ELŐTT OLCSVAAPÁTINÁL (1964, FOLYÁS­IRÁNY: BALRÓL JOBBRA)

Next