Élet és Tudomány, 1995. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-16 / 24. szám
VÁSÁRHELYI PÁL EMLÉKÉRE A TISZA-SZABÁLYOZÁS IGAZ TÖRTÉNETE Szokatlan és bántó volt az a két - A Tiszavölgy elrontásának oknyomozó története című - cikk, amellyel az Élet és Tudomány emlékezett meg néhány hete a legnagyobb magyar vízimérnök, Vásárhelyi Pál születésének 1995. március 25-ei, kétszázadik évfordulójáról. Egyáltalán: senki sem rontotta el a Tiszavölgyet! - állítja, illetőleg bizonyítja alábbi cikkünk szerzője. A Tiszavölgy rendezése a török kiűzésével indult meg. A sűrűbben lakott vidékekről sokan az elnéptelenedett Alföldre költöztek, ott azonban az életük a Tisza kiöntései miatt teljesen bizonytalanná vált. Áradáskor a folyó vize egészen távoli területekre is eljutott. Az áradások ellen megpróbáltak védekezni, ám a helyi kezdeményezések — a vízkiáradás helyeinek, az úgynevezett fokoknak az eltorlaszolása, a városi és falusi körtöltések építése stb. — országos összefogás hiányában szükségképpen eredménytelenek maradtak. Széchenyi István volt az, akinek — a másfél évszázados kudarc után — sikerült (de neki sem könnyen) az erőket a Tiszavölgy árvízmentesítésére, a vízrendszer szabályozására egyesítenie, és Vásárhelyi Pál terveit elfogadtatnia. A szabályozás költségeit nagyobbrészt maguk az érdekeltek fedezték. A Tisza szabályozása című könyvében (1937) Korbély József ezt írja: „Nem volt még példa arra, hogy az állam ilyen kis részt vállalt volna a költségekből, mint nálunk. A költségek 70 százalékát fedezték a csak a maguk kockázatos jövője által vezérelt és hitelekhez is nehezen jutó magánérdekeltségek. ” Ennek ellenére ma is fel-felluk A „GEREBSEI” SZAMOS-KANYAR ÁTSZAKADÁSA ELŐTT OLCSVAAPÁTINÁL (1964, FOLYÁSIRÁNY: BALRÓL JOBBRA)