Élet és Tudomány, 1995. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)
1995-07-28 / 30. szám
tál is a köztes gazdául szolgáló csigák maradéktalan elpusztításával lehetne megszakítani a mételyférgek életciklusát, ez azonban nemcsak nehezen megoldható feladat, hanem természet- és környezetvédelmi aggályok is felmerülnek ellene (olyan csigaölő szerek ugyanis nincsenek, amelyek csak a köztes gazdául szolgáló fajokat pusztítják el, márpedig az összes csigafaj kiirtása biológiailag, ökológiailag káros dolog volna). Heveny és idült A schisztoszomiázisnak heveny és idült formája van. A heveny betegségre jó példa a cikk elején leírt eset. A tünetei viszonylag gyorsan jelennek meg és hevesek, úgyhogy a beteg mindenképpen orvoshoz kerül. Bajának a felderítése azonban gyakran nem egyszerű dolog. A forró égövi vidékeken ugyanis sokféle lázas betegség fordul elő, ekképp megesik, hogy a beteg vérében ugyan ráakadnak a vérmétely ellen termelődött ellenanyagra, ám a lázát esetleg egy másik fertőző betegség okozza. Az ellenanyag kimutatása azonban kétségtelen jele annak, hogy az ember vérmétellyel fertőződött meg. Az immunológiai vizsgálatok feltárták, hogy nemcsak az embert megfertőző lárvák antigénjei idéznek elő védekezési reakciót, hanem a belőlük kifejlődő felnőtt férgek, valamint a petéik szintén ellenanyag termelésére késztetik a szervezetet. A bajmegállapítást az is megnehezíti, hogy a fertőzés kezdeti szakaszában még nincs kifejlett élősködő a szervezetben, következésképp nincsenek peték a székletben vagy a vizeletben. De az is előfordul, hogy a kifejlett féreg „elkóborol” (nem a bélben vagy a vizelet rendszerben telepszik meg), s ilyenkor nem jelennek meg a petéi a kiválasztott végtermékekben. A mindenre kiterjedő vizsgálat azonban előbb-utóbb fényt derít arra, hogy heveny schisztoszomiázisban szenved a beteg, s ennek megfelelően sor kerül a célzott gyógyítására. Azok körében, akik a vérmétellyel sújtott vidékeken élnek, idült schisztoszomiázis is előfordul. E helyütt rendszerint már ötéves koruk előtt megfertőződhetnek a gyermekek, ám az élősködő valamilyen ok miatt „meghúzza” magát. Az ismétlődő fertőződések ellenére is csak tizenhárom éves kor táján éri el a fertőzés a csúcsát — ha megjelennek a tünetek, mert az idülten fertőzötteknek ez csak az 5—20 százalékánál fordul elő —, ami után „megszelídül”, s esetleg nem is okoz több gondot az élet folyamán. De az sem ritka, hogy vizeled vagy gyomor-bél rendszeri vérzés, fekély és polipképződés, a máj rostos elfajulása, valamint a vesemedence tágulata lesz a szövődménye. A hosszú ideje fennálló S. haematobiumfertőzés a húgyhólyag pikkelysejtes rákjára is vezethet. Az amerikai C. H. King docens szerint a vérmétellyel sújtott vidékeken százezer lakosra négy ilyen eset jut, míg a fejlett országokban sokkal ritkább ez a rosszindulatú daganat. Féregirtó kezelés Minthogy a vérmétely akár öt—húsz évig is élhet, s a védekezési rendszer nem képes elbánni vele, mert e féreg — különös módon — ellenáll mind a sejtes, mind az ellenanyagos védekezésnek, gyógyszert kell bevetni ellene. Az 1983 óta használatos egyik készítménnyel már egyetlen kúrával 70—90 százalékos gyógyulás érhető el, de azok a betegek is legalább 95 százalékkal kevesebb féregpetét ürítenek, akikből nem pusztult ki teljesen ez az élősködő. Ilyenkor egyéb készítményeket is bevetnek az orvosok, amelyekkel az esetek java részében siker érhető el. A legtöbb gond azokkal a heveny fertőzésekkel van, amikor olyan emberek fertőződnek meg vérmételylyel, akik e parazitától mentes országokban élnek. Nekik ugyanis sokkal hevesebb védekezési reakciójuk támad, mint azon emberek java részének, akik a vérmétely szempontjából bennszülött vidékeken élnek, mert ők valamelyest ellenállók (rezisztensek) e betegséggel szemben. Ez abban is megmutatkozik — mint mondottuk —, hogy az idült fertőzöttek nagy többségének tünetei nincsenek. Dr. Számely Zoltán Élet és Tudomány ■ 1995/30 ■ 947