Élet és Tudomány, 1998. július-december (53. évfolyam, 27-52. szám)
1998-09-04 / 36. szám
A Sivatagi Mars-szikla ngol meteoritszakértők vizsgálatai szerint marsi eredetű az a Szaharasivatagban nemrég talált szikladarab, amely a Lucky 13 (Szerencsés 13.) nevet kapta. (Megtalálójának mindenesetre máris szerencsét hozott a mázlista nevű kő, hiszen csaknem másfél millió fontért adta el azt a briteknek!) A 2,2 kilogrammos szikladarab egyébként az eddig fellelt mintegy húszezer meteorit közül a tizenharmadik, amely bizonyíthatóan marsi eredetű. Korát egyelőre nem sikerült pontosabban behatárolni: 1 millió és 4,5 milliárd év közöttire becsülik. Colin Pillinger professzor, a Bolygótudományok Kutatóintézetének vezetője szerint a Lucky 13 geokémiai vizsgálatai, például a már kimutatott különféle oxigénizotópok eloszlása, segíthetnek feltárni a Mars éghajlati változásait, és eldönteni, hogy valaha is kialakulhatott-e élet a vörös bolygón. Emlékezetes, hogy a NASA kutatói 1996 augusztusában nagy vihart kavartak azzal a bejelentésükkel, hogy egy — az Antarktiszon talált — marsi eredetű meteoritban mikrobák lenyomataira bukkantak. A bejelentést azóta is vitatják. Talán a Lucky 13 vizsgálatai is segítenek eldönteni a vitát. (BBC News) Leonardo robotja a Marsra megy? Több mint öt évszázaddal azután, hogy Leonardo da Vinci papírra álmodta az újkori civilizáció első emberszerű robotját, a NASA kutatói az ő tervrajzai alapján szerkesztik az első humanoid robotokat, amelyek valószínűleg a 2003-ban üzembe állítandó Freedom nemzetközi űrállomás első lakói, és a jövő évszázad első Mars-expedícióinak résztvevői lesznek. Mark Rosheim, a NASA robotszakértője szerint az évszázadokon át eltűntnek hitt rajzok (a vázlatfüzetet csak 1950- ben találta meg Carlo Pedretti Leonardo-kutató) „máig túlszárnyalhatatlan hűséggel tárják fel az emberi test anatómiáját, a csontok és az izmok bonyolult kapcsolatait”. Maga Pedretti egyébként a vázlatfüzetben szanaszét szórt rajzokkal nem tudott mit kezdeni, Rosheimnek is csak több éves munkával és számítógépes elemzéssel sikerült a vázlattöredékeket összeillesztenie. Leonardo robotja, amelyet a művész a XV század végének jellegzetes itáliai lovagi páncélzatába öltöztetett, ha valaha is megépült, képes volt járni, karjait és hajlékony nyakon ülő fejét mozgatni, sőt, még anatómiailag tökéletesen megformált állkapcsa is mozgatható volt. A robot két független rendszerből állt: a három szabadsági fokú, boka-, térd-, és csípőízülettel ellátott lábakból, illetőleg a négy szabadsági fokú, váll-, könyök-, csukló- és kézízületekkel bíró karokból. A karok elemeinek elhelyezése arra vall, hogy azok mozgását egyidejűleg, egymással összhangban képzelte el a művész. A karok és a fej mozgását egy — a mellkasban elhelyezett — analóg vezérlésű mechanikai szerkezet irányította, és látta el energiával. A lábakat egy ettől független, külső kézi forgattyúkarb- A Halló, Föld! Itt a Pioneer 10 Lunar Prospector földi irányítóközpontjának munkatársai ismét fogták a Földtől immár csaknem 20 fényórányira járó Pioneer 10 rádiójeleit. Az 1972. március 2-án felbocsátott űrszonda nevéhez híven valóban úttörő volt: elsőként szelte át a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövezetet, megközelítette a Jupitert, majd 1983.