Élet és Tudomány, 2000. július-december (55. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-11 / 32. szám
nevét a bennszülöttek ki sem merték ejteni. E tartományokról Magyar László térképet készített, amely - mint egy gyarmatosítás előtti pillanatfelvétel - rögzíti a délnyugat-afrikai királyságok életének utolsó „szabad” állapotát. E páratlan történelmi forrásértékű kéziratos térképet jelen sorok írója Magyar László születésének 175. évfordulóján a Cartographia gondozásában közrebocsátotta. Kisebb méretben hátlapunkon látható. A másfél millió négyzetkilométernyi felkutatott terület lakossága Magyar László személyében először látott fehér embert. Csupán a tengerparti vidékek számítottak kivételnek és Linnyanti környéke, ahol nem sokkal előbb Livingstone is megfordult. Ezen utazási feljegyzések — akárcsak a kongói útinaplók - jelentősen gazdagíthatnák az Afrika-történeti egyetemes irodalmat, ha hozzáférhetők lennének világnyelveken. Az elsikkasztott levél A folytonos utazásban elfáradt vándor 1851-től mind gyakrabban említi leveleiben, hogy szeretne hazatérni: „Írod édes atyám, hogy bízol ügyességemben, hogy ezen barbár országokból valahára szabadulok és magyar hazámba visszajutandok. Oh, hiszem és remélem, hogy koszorúzva fáradságom gyümölcsivel és tisztelve a földleírás tudomány kedvelői által, térendek vissza. ” A királylánytól született fiát is magával akarta vinni, hogy „legalább Hazám nyelvét megtanulhassa. ” A hazatérés súlyos anyagi akadályait elhárítandó, Magyar László kéréssel fordult Ferenc József császárhhoz: „Tizenkét esztendő óta renc Józsefnek. A levél ma is abban a XVII. századi vasládában van, amelyben Magyar Imre az iratait őrizte. Magyar László, miközben a válaszra és arra várt, hogy a könyvét kiadják — mellyel egyébként megelőzte volna Livingstone 1857-ben publikált művét, 1856-ban Masisi-Kuitában elkészítette a kimbundu tartományok és társadalom leírását. E munka miatt utazási tervét ismételten elhalasztotta, majd amikor elkészült vele, a bihéi fegyveres puccs nyomán kialakult és családját fenyegető bizonytalan helyzet késztette maradásra. „...a bihéi népek pártos belháborúskodása következtében, javaimban tetemes veszteséget szenvedvén, jónak véltem Bihéi országot legalább egy időre elhagyva, biztosabb tájakra húzódni... 1857 utolján elhagyom Bicét és a Benguelától délre több fokon keresztül elterülő sivatagokra fordítván figyelmemet, hol az önként bőven tenyésző urzella (lichen rocella), mely éppen az időszakban lett oly kívánt árucikk az európai vásártereken, nekem megélhetést biztosított. ” Magyar László új szálláshelyének környékét és távolabbi szomszédságát újból csak tudományos alapos-távol Hazámtól és már hét évek óta eszakadva a művelt világtól, Dél-Afrika sivatag vadonaiban létezek, elszántan annak ismeretlen békéjét megismerni. De már most célomat elérve, egyedüli óhajtásom Hazámba visszatérhetni. .. De ezen óhajtott áldást, csak egyedül Felséged nagylelkű kegyelmétől várhatom. Azért egész alázatossággal bátorkodók Felséged kegyes szíve éleibe járulni, esedezve, hogy személyem eltartására nekem évenként egy kegyelempénz segítséget rendelni méltóztasson, melynek következtében magamat meghúzva, egyedül munkám tudományos szerkesztésével működhessek. .. ” A császár nem válaszolt. Nem is tehette, mivel Magyar Imre, annak ellenére, hogy ő beszélte rá fiát a levél megírására, nem adta át a Szegedre látogató Fe- Magyar László rajza feleségéről, Ozora hercegnőről Utasok szállítása (Magyar László rajza) Élet és Tudomány ■ 2000/32 - 101 1