Élet és Tudomány, 2001. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2001-12-07 / 49. szám
A nyugat-magyarországi felkelés A békeszerződésekkel szemben többször robbant ki fegyveres ellenállás. A Vas megyei Muraszombatról a horvátokat, Balassagyarmatról a cseheket, a Zala megyei Alsólendváról a szerbhorvát megszállókat űzték el a helyiek a katonasággal összefogva. Sopron esetében az osztrákok minden tárgyalás előfeltételéül a nyugat-magyarországi terület átadását követelték, s annak birtokában valószínűleg már ők sem lettek volna olyan szívélyesek. A nagyhatalmi nyomásra a magyar kormánynak végül nem maradt más lehetősége, mint egy „spontán” népi felkelés kirobbantása. Az ellenállásról az úgynevezett szabadcsapatok vezetői a balfi fürdőépületben, illetve a soproni Pannónia Szállóban tartott megbeszélésen döntöttek. Amikor az átadás 1921. augusztus 28-án megkezdődött, a korábban sok véres akciót irányító Prónay Pálon kívül a kormány kérésére Kismartonba vonult Ostenburg Moravek Gyula egy csendőrzászlóaljjal, továbbá Friedrich István, volt miniszterelnök és Héjjas Iván, a rettegett különítményes embereivel. Helybeli lakosok, fehérterroristák, bosnyákok, német és osztrák katonatisztek és az ország egész területéről, de főleg a Duna—Tisza közéből érkezett önkéntesek voltak a felkelők, összesen mintegy 2700 ember. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményéből Rendkívüli kiadás- ___ -t1sz asótöbbséggel is maradtunk. ma0Var°k 1 tSSfcSB&S Ertényt*1*® —« LEAITMU g227. I Ausztria javára: • • ‘ _ ^ 334 | Az átadás időpontjában Ostenburg zászlóalja díszszemlét tartott a Széchenyi téren, ahol kijelentette, hogy élve nem hagyja el Sopront. Az első napon tizenegy osztrák csendőri és vámőri alakulat lépte át a határt. Puskatűz fogadta őket először Pinkafő, majd Ágfalva térségében. Az első áldozat az összesen hetven közül Baracsi László, egy 13 gyermekes kecskeméti család fia volt. A harcok rövidesen kiterjedtek az átadásra ítélt terület egészére, sőt az osztrák Kirchschlag mellett is volt összecsapás. Az ellenállásban részt vett az Etelközi Szövetség Feltámadás fedőnevű szervezete is Gömbös Gyula vezetésével. Szeptember 7-én, egy ágfalvi gyűlésen Robert Davy, Burgenland skót származású tartományfőnöke kijelentette, hogy másnap bevonulnak Sopronba. A szeptember 8-ai második „ágfalvi csatában” a felkelők visszavetették az osztrák csendőröket. Az osztrákok az ágfalvi vízműkutak elfoglalásával akarták térdre kényszeríteni a várost. A négy óránál is hoszszabb ütközetnek három magyar és két osztrák áldozata volt. A magyar kormány közben hivatalosan arra hivat A soproni népszavazás végeredménye között, hogy a jugoszlávok sem távoztak a baranyai háromszögből. A Nagykövetek Tanácsa október 4-éig haladékot adott az átadásra. Október 4-én azonban Felsőőrön kikiáltották az úgynevezett Lajtabánságot élén Prónay Pállal, aki — tán a fehérterrorban játszott szerepét feledtetni akarván — egy ideig Doborján Pálnak hívatta magát. Ez a senki által el nem ismert állam október végén el is tűnt, néhány kiadott bélyeget és hivatalos lapjának két számát hagyva csak maga után. Prónay, aki az összes felkelő feletti parancsnokságra vágyott, már szeptember végén úgy nyilatkozott, hogy „fütyül a magyar kormányra”. Először a feleséggel beszélt Bánffy Miklós külügyminiszter, mikor az asszony októberben téli ruhákért járt Pesten, majd a kormányzó 31-én magához rendelte a férjet is. Miután Horthy „leghűségesebb katonája” ígéretet kapott arra, hogy visszakapja egy korábbi párbajbotránya miatt elvett zászlóalját, ő is távozott a térségből. (1918 őszén az osztrákok is foglaltak el határ menti H3" Csoportkép a szavazókról Prónay Pál 1920 körül ^ n,ar orszáf^ara: ■ J Élet és Tudomány ■ 2001/49 ■ 1543