Élet és Tudomány, 2001. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

2001-12-07 / 49. szám

A nyugat-magyarországi felkelés A békeszerződésekkel szemben több­ször robbant ki fegyveres ellenállás. A Vas megyei Muraszombatról a horvá­­tokat, Balassagyarmatról a cseheket, a Zala megyei Alsólendváról a szerb­­horvát megszállókat űzték el a helyiek a katonasággal összefogva. Sopron ese­tében az osztrákok minden tárgyalás előfeltételéül a nyugat-magyarországi terület átadását követelték, s annak birtokában valószínűleg már ők sem lettek volna olyan szívélyesek. A nagyhatalmi nyomásra a magyar kor­mánynak végül nem maradt más lehe­tősége, mint egy „spontán” népi fel­kelés kirobbantása. Az ellenállásról az úgynevezett szabadcsapatok vezetői a balfi fürdőépületben, illetve a soproni Pannónia Szállóban tartott megbeszé­lésen döntöttek. Amikor az átadás 1921. augusztus 28-án megkezdődött, a korábban sok véres akciót irányító Prónay Pálon kí­vül a kormány kérésére Kismartonba vonult Ostenburg Moravek Gyula egy csendőrzászlóaljjal, továbbá Friedrich István, volt miniszterelnök és Héjjas Iván, a rettegett különítményes em­bereivel. Helybeli lakosok, fehérter­roristák, bosnyákok, német és osztrák katonatisztek és az ország egész terüle­téről, de főleg a Duna—Tisza közéből érkezett önkéntesek voltak a felkelők, összesen mintegy 2700 ember. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményéből Rendkívüli kiadás- ___ -t1sz asótöbbséggel is maradtunk. ma0Var°k 1 tSSfcSB&S Ertényt*1*® —« LEAI­TMU g227. I Ausztria javára: • • ‘ _ ^ 334 | Az átadás időpontjában Ostenburg zászlóalja díszszemlét tartott a Szé­chenyi téren, ahol kijelentette, hogy élve nem hagyja el Sopront. Az első napon tizenegy osztrák csendőri és vámőri alakulat lépte át a határt. Puskatűz fogadta őket először Pinkafő, majd Ágfalva térségében. Az első áldozat az összesen hetven közül Baracsi László, egy 13 gyerme­kes kecskeméti család fia volt. A harcok rövidesen kiterj­edtek az átadásra ítélt terület egészére, sőt az osztrák Kirch­schlag mellett is volt összecsapás. Az ellenállásban részt vett az Etelközi Szövetség Feltámadás fedőnevű szer­vezete is Gömbös Gyula vezetésével. Szeptember 7-én, egy ágfalvi gyű­lésen Robert Davy, Burgenland skót származású tartományfőnöke kijelen­tette, hogy másnap bevonulnak Sop­ronba. A szeptember 8-ai második „ágfalvi csatában” a felkelők visszave­tették az osztrák csendőröket. Az osztrákok az ágfalvi vízműkutak el­foglalásával akarták térdre kényszerí­teni a várost. A négy óránál is hosz­­szabb ütközetnek három magyar és két osztrák áldozata volt. A magyar kormány közben hivata­losan arra hivat­ A soproni népszavazás végeredménye között, hogy a jugoszlávok sem tá­voztak a baranyai háromszögből. A Nagykövetek Tanácsa október 4-éig haladékot adott az átadásra. Október 4-én azonban Felsőőrön kikiáltották az úgynevezett Lajtabánságot élén Prónay Pállal, aki — tán a fehérterror­ban játszott szerepét feledtetni akarván — egy ideig Doborján Pálnak hívatta magát. Ez a senki által el nem ismert állam október végén el is tűnt, néhány kiadott bélyeget és hivatalos lapjának két számát hagyva csak maga után. Prónay, aki az összes felkelő feletti pa­rancsnokságra vágyott, már szeptem­ber végén úgy nyilatkozott, hogy „fü­tyül a magyar kormányra”. Először a fe­leséggel beszélt Bánffy Miklós kül­ügyminiszter, mikor az asszony októ­berben téli ruhákért járt Pesten, majd a kormányzó 31-én magához rendel­te a férjet is. Miután Horthy „leghűsé­gesebb katonája” ígéretet kapott arra, hogy visszakapja egy korábbi párbaj­botránya miatt elvett zászlóalját, ő is távozott a térségből. (1918 őszén az osztrákok is foglaltak el határ menti H3" Csoportkép a szavazókról Prónay Pál 1920 körül ^ n,ar orszáf^ara: ■ J Élet és Tudomány ■ 2001/49 ■ 1543

Next