Élet és Tudomány, 2001. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2001-12-07 / 49. szám
AUSZTRIA! FUSS INNEN! németlakta településeket, sőt Heinzenland néven egy önálló államot is kikiáltottak. Della Torretta olasz külügyminiszter közvetítésével 1921. október 11-e és 13-a között tárgyalóasztalhoz ült Bethlen István és Johannes Schober kancellár. A velencei Municipio palotában aláírt jegyzőkönyvben a felkelők eltávolítása fejében népszavazást helyeztek kilátásba Sopronban és a környező nyolc községben. Schober mindent megpróbált a várható hazai ellenállás kiküszöbölésére, végül beadta a derekát, és otthon arra hivatkozott, hogy a békeszerződés a pontos határok megjelölését későbbre halasztotta, és ebbe belefér a soproni népszavazás is. Tulajdonképpen igaza volt a Daily Telegraphnak, amikor azt írta: Magyarország „prémiumot” kap a szerződések megsértéséért. Az osztrák követ október 18-án jelezte, hogy az Ostenburg-csapatok Sopronba mennek, az illetményük fejenként napi 1000 korona, 1 liter bor és dohány volt. A monarchista Ostenburg IV Károly hamarosan elbukott puccskísérletéhez csatlakozott. A kormánynak így az egyre önállósuló felkelők mellett még egy problémát meg kellett oldania. Bár a csehek a puccs kapcsán egyből megvonni javasolták Magyarország népszavazáshoz való jogát, a nagyhatalmak a magyar komrány lojális magatartását és határozott fellépését látva csendre intették őket. Ormos Mária történész szerint már csak Sopron megtartása érdekében is tető alá kellett hozni a Habsburg-detronizációt. A halottak is voksoltak A terület pacifikálása a felkelők távozása, illetve eltávolítása után december 3-ára fejeződött be. December 8-án Marini olasz ezredes vezetésével három különvonattal 150 francia, 120 olasz és 40 angol katona érkezett Felső-Sziléziából a városba. A nemzetközi segédrendőrség pedig 200 városi polgárból állt, akik AEL (a felügyelő antanthatalmak nevének kezdőbetűiből) feliratú karszalagot viseltek. (A soproniakezt azonban így olvasták: Ausztria! Fuss Innen!) 13-tól az osztrákok az általuk észlelt és nem kellően orvosolt szabálytalanságok, magyarul mondvacsinált okok miatt (például nem engedtek osztrák rendőröket Sopronba) nem vettek részt a szavazás előkészítésében és lebonyolításában. Erre Ferrario tábornok, a Szövetségközi Tábornoki Bizottság vezetője csak ennyit mondtott: „ Biztos csatavesztés, ha az ember a vereségtől való félelmében visszavonul.” December 14-én Sopron, 15-én Brennbergbánya, 16-án pedig Ágfalva, Balf, Fertőköz, Fertőrákos, Harka, Kópa, Nagycenk és Sopronbánfalva lakossága járult az urnákhoz. A Tábornoki Bizottság szabályzata szerint szavazati jogot azok az 1921. január 1-je óta állandó soproni lakóhellyel rendelkezők kaptak, akik betöltötték a 21. életévüket, Sopronban születtek, vagy itteni illetőségűek. Ez utóbbinak azért volt jelentősége, mert a város 1921. február 19-én a Selmecbányáról átkerült főiskola 400 hallgatóját, tanári karát és a családtagokat soproni illetőségűnek ismerte el. Osztrák tiltakozásra azonban ők végül nem szavazhattak. Propagandapénzből 3-400 vidékit utaztattak Sopronba. Villani állítólag néhány évvel később elismerte Hornbostel követnek, hogy számos rég elhunyt és eltemetett is szavazott a város maradása érdekében. Volt, aki a voksoláskor 108 éves lett volna. Még a Budapesten lakó és dolgozó soproniakról is „ kiderült”, hogy van egy kis szobájuk szülővárosukban is... Ugyanakkor ezek aránya nem lehetett túl magas, hiszen a szavazásra jogosultaknál mintegy 3000-rel kevesebb szavazatot adtak le. A várost nyolc szavazókörzetre osztották. Minden szavazó 1921. november 25-én keltezett, a városi tanács aláírásával és a bizottság francia körbélyegzőjével ellátott szavazóigazolványt kapott. Ennek ellenében a szavazáskor két színes lapot adott a szavazatszedő bizottság. Ha valaki Magyarországra akart szavazni, úgy épen tette a borítékba a kék lapot és eltépte a sárgát. A szavazólapon magyarul, németül és horvátul szerepelt a két ország neve. A kék cédula vékony papírból, a sárga vastag kartonból készült — egyrészt a vakok miatt, másrészt, mert így az „exit pollt” készítő jó hallású főiskolások majdnem pontosan becsülhették meg a várható eredményt, hiszen Ausztria kartonja „ hangosan reccsent”. Fiziker Róbert Ostenburg tisztikara az ágfalvi csata áldozatainak temetésén 1921-ben Ostenburg Burgenlandban magyar ruhás ünneplő lányokkal A képek a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményéből valók 1544 . Élet és Tudomány ■ 2001/49