Élet és Tudomány, 2001. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2001-12-07 / 49. szám
JEL KÉRDEZI LESZ-E KLÓNOZOTT EMBER? Mint a napilapok hírül adták, az egyesült államokbeli Worcesterben működő Advanced Cell Technology cég kutatói úgy klónoztak emberi petesejteket, hogy eltávolított magjuk helyébe emberi hámsejtek magját juttatták. A nyolc petéből kettő indult fejlődésnek; az egyik négy-, a másik hatsejtes állapotig jutott el. Mi a célja és jelentősége e kísérletnek? Milyen erkölcsi aggályok merülnek fel vele kapcsolatban? Erről kérdeztük dr. Kovács Józsefet, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének egyetemi docensét. A cél az, hogy emberi őssejteket hozzanak létre. Ezekből a sejtekből ugyanis mindenfajta szakosodott (differenciálódott) emberi sejt kialakulhat, következésképp a testből valamilyen ok miatt hiányzó (elhasználódó, elpusztuló) sejtek, szövetek pótolhatók velük. A részletek kidolgozása után ez a technika lehetővé tenné, hogy az ember tönkrement „alkatrészeit” újakkal cseréljék ki. Aligha kell hangsúlyozni ennek az óriási jelentőségét, hiszen rengeteg „reparálásra” szoruló beteg él a világon. A szervátültetés is bizonyosfajta reparáció. Igen, csakhogy ilyenkor idegen anyag (sejt, szövet, szerv) kerül a testbe, amellyel szemben megindul a védekezési reakció. Azok a sejtleszármazottak ellenben (ezeket klónnak nevezzük) nem idegenek a szervezet számára, amelyek a saját sejtmagot kapó idegen petesejt osztódásával alakulnak ki, következésképp minden további nélkül befogadja őket a védekezési rendszer. Klónozással létrehozott embrióból származó őssejtekkel (pontosabban a belőlük létrejövő megfelelő idegsejtekkel) talán személyre szólóan gyógyítható lesz majd a Parkinson-kór vagy az Alzheimer-kór, de már az is nagy szó lenne, ha javítani lehetne a betegek állapotán. Az ilyen célú klónozást terápiásnak nevezik a szakemberek, s ha az egyelőre szigorú jogi és erkölcsi tiltások valamikor a jövőben enyhülnének, elképzelhető, hogy a klónozást a gyógyítás szolgálatába lehetne állítani. — Milyen megítélés alá esik az embert létrehozó klónozás? - Senki sem támogatja. Ez esetben ugyanis arról lenne szó, hogy a saját sejtmagja helyén idegen sejtmagot hordozó petéből kialakuló néhány sejtes embriót ültetnék be az anyaméhbe, s olyan magzat fejlődne ki belőle, aki örökletesen gyakorlatilag az ikertestvére lenne annak a személynek, akiből a sejtmag származott. (Azért nem lenne teljes az örökletes egyezés, mert a petesejtben levő mitokondriumokban is van DNS, s az a petesejtet szolgáltató nő bizonyos tulajdonságait örökítené át.) A reproduktív célú klónozásnak kétféle eredménye lehet: ha a petesejt magja helyébe a nő saját testi sejtjének magját ültetnék, akkor őt magát klónoznák, míg egy idegen sejtmag esetén az azt szolgáltató ember klónozódna (ilyenkor valójában dajkaterhesség vagy béranyaság valósulna meg). - Milyen a terápiás és reproduktív célú klónozás erkölcsi megítélése? - Bár a kettő között, mint láttuk, alapvető különbség van, az Európa Tanács égisze alatt 1997- ben született Öviedei Nyilatkozat (Bioetikai Konvenció) mind a kettőt tiltja. De az Európa Parlament ugyanúgy ellenük van, mint nagyon sok ország törvényhozása. Ennek fő oka az embrió erkölcsi státusa, nevezetesen az, hogy sokak szerint az emberi élet a fogantatás pillanatával kezdődik, amelyet terápiás klónozás esetén azért hoznának létre, hogy az embriót feláldozzák sejtjeiért. Más szavakkal megöljék, s ezen mit sem változtat, hogy ezen az áron megmenthetik vagy meghosszabbíthatják egy másik ember életét. Ez még az abortusznál is rosszabb, mert annak során egy természetes módon fogant, de nem kívánt magzattól szabadulnak meg, míg ezúttal tudatosan (szándékosan), mesterségesen azért hoznak létre embriót, hogy átültetendő sejtjeiért és szöveteiért elpusztítsák. - Ön szerint lesz klónozott ember? - A terápiás klónozás jelenleg vita tárgya, de megengedése bizonyos feltételekkel elképzelhető. A reproduktív klónozás azonban belátható időn belül és legálisan nem valósulhat meg (titokban, persze, minden megtörténhet, a várható szankciók ellenére is). Az azonban tény, hogy az emberek nem nyugszanak bele a halálukba, abba, hogy soha többé nem léteznek, ezért ősi vágyuk a feltámadás. Nos, a reproduktív célú klónozás is bizonyosfajta feltámadás lenne, hiszen ha más testben is, de örökletesen szinte azonos formában jelenne meg az ember újra. Még ha az nem ő maga lenne is. Élet és Tudomány ■ 2001/49 ■ 1 545