Élet és Tudomány, 2001. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2001-12-14 / 50. szám
bortermelőket), a magyarok pedig állami pénzen vásárolták fel a borokat. A Balfi utcai Holzmann-féle kocsmában osztrák propagandapénzből ingyen itatták az embereket. A tulajdonos később kormányzói amnesztiával menekült meg a felelősségre vonástól. Az osztrák röplapok sárga papíron fekete betűkkel hirdették: „Sopron körül szövetségi csapatok állnak. Ne féljetek, készek a védelmetekre.” Sőt, magyar nyelvű röpiratot is kiadtak a kommunizmus veszélyéről. Ezenkívül a vásárokon a nép közé vegyülve pénzt is ajánlottak szavazatokért. Osztrák oldalon az egyik legnagyobb tüntetés 1920. június 17-én volt a bécsi Városházán, ahol követelték 300 ezer „honfitársuk visszatérését”. Egy évre rá a Schwarzenberg téren magyar zászlót égettek és téptek szét. Egy Steinacker nevű osztráknál olyan iratokat találtak, melyek szerint bánáti sváb diákokat akartak Sopronba hozni provokáció céljával. Osztrák kiküldöttek házról házra járva agitáltak. Őket nemes egyszerűséggel elverték a soproni diákok. Az összetűzéseknek halálos áldozata nem volt, de egy főiskolásnak, Kresadló József bányamérnök-hallgatónak „parittyamódra zsebkendőbe kötött vassúlyokkal” kiütötték a szemét. A nevezetes szerda 1921. december 14-én szerdán reggel 7 órakor istentiszteleteket tartottak szerte a városban. Innen harangzúgás és diákbizalmik kísérték a szavazókat az urnákhoz. Lefoglalt járművekkel és hordágyakon a betegeket és rokkantakat is a szavazóhelyiségbe szállították, akik soron kívül szavazhattak. Egy 94 éves anyókát a diákok a karjukra ültetve cipeltek fel a lépcsőn. Az egyik szavazóhelyiség lépcsője leszakadt, tizenheten megsebesültek egy ember meghalt. Az Orsolyiták Bauerféle házában, a Széchenyi téren történt baleset sérültjei csak a szavazás után fogadták el az orvosi ellátást, mondván: „először jön a kötelesség és csak azután az egészség”. A nemzetgyűlés is ülést tartott, ahol éljenzés és taps közepette Bánffy külügyminiszter melegen üdvözölte Sopron város magyar- és németajkú polgárait. December 17-én a Templom utca 4. sz. alatti Esterházy-palotában jelentették be az eredményt. A 26 900 szavazásra jogosult közül 24 063 adta le a szavazatát, 502 érvénytelen szavazat mellett Magyarországra 15 334 fő (65,16 százalék), Ausztriára 8227 fő (34,84 százalék) szavazott. Sopron 37 509 lakója közül 18 994-nek volt szavazati joga. Ezeknek több mint 90 százaléka szavazott, s 72 százaléknál nagyobb arányban Magyarország mellett. A Nagykövetek Tanácsa jóváhagyta a szavazás eredményét, amit először — az emeletre fellopakodva — a közeli evangélikus templom harangozója hallott meg, aki azonnal megkongatta a templom öregharangját. Követte őt egy egész órán át a többi tíz templom is. Harangzúgás közepette ünnepeltek Sopron utcáin. Schober Zsembery főispán telefonján érdeklődött, egy olasz tiszt közölte, hogy „ majd a soproni harangok megadják a választ”, így a telefonkagylón át a kancellár is hallhatta a helyiek ünneplését. A kivilágított ablakokba kicsiny zászlócskák kerültek „Magyarok maradtunk!” és „Wir bleiben Ungarn!” feliratokkal. Ausztriára szavazott Brennbergbánya, és hat falu többsége is. Ugyanakkor tény, hogy a nyelvileg és mentalitásában asszimilálódott németajkúaknak nem volt szerves kapcsolata Ausztriával, és sokan a falvakban sem akartak elszakadni Magyarországtól és Soprontól. 1922. január 1- jén az Odenburger Tagblatt a Nun danket alle Gott! (Most mindannyian mondjatok köszönetet Istennek!) feliratú, piros, fehér, zöld keretes címlappal jelent meg. 12 órakor a szavazatok számlálásának helyszínén került sor az átadási jegyzőkönyv aláírására, majd Guilleaume Árpád ezredes átvette a várost. Az antantcsapatok január 5-én búcsúztak a várostól. Érdemes megjegyezni, hogy a bizottság tagjai közül a francia Jules Camille Hamelin később katonai attaséként akart visszatérni Magyarországra, az angol Reginald Gorton is magyarbarát volt a szíve mélyén. 31-én kiadott közleményükben a szövetséges tábornokok „kifejezést adnak abbéli meggyőződésüknek, hogy a lakosságban, amelyet megismertek, és amely nagyrabecsülésüket kiérdemelte, a két nemzetiség találkozása nem lesz a gyűlölködésnek és az ellenségeskedésnek szülőforrása, hanem ellenkezőleg. Ez a körülmény arra fog szolgálni, hogy a két szomszédos nép a legszorosabb baráti kapcsolatokkal fűződjék egymáshoz, aminek folytán a két nemzet között a legjobb viszony és egy áldásos barátság fejlődhetik ki. ” A főiskolások 6-án fáklyás menettel köszöntötték a várost. A polgármester a Fő téren köszönetet mondott ennek a „száműzött, szétvert seregnek”. Szintén köszöntötte a községek 2000 fős küldöttségét, „ezeket a derék, becsületes németeket, akik hazájukat nem árulták el”. A város nemzetgyűlési képviselője, Klebelsberg Kuno tulajdonképpen szintén csak az ünnepségekre érkezett Sopronba, jelenlétét a kritikus napokul* Vidékiek küldöttsége Sopronban az átadási ünnepségen, 1922. január 7. Sopron, 1920-as évek vége (Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből Rados Tamás örökösei engedélyével) Élet és Tudomány ■ 2001/50 ■ 1575