Élet és Tudomány, 2005. január-július (60. évfolyam, 1-26. szám)

2005-01-14 / 2. szám

tó: a hozzánk bevándorolt cickányfajok nem jelennek meg a német- vagy lengyelországi lelőhelyeken. Az önálló evolúciós tendenciákból arra következtethetünk, hogy géncsere sem zajlott a Kárpát-medence és más eu­rópai területek között. Egy kis ősföldrajz A Kárpát-medencében kialakult genetikai izoláció, a kon­­tinentálisabb regionális klíma, valamint a sajátos, ázsiai eredetű fauna megjelenése leginkább ősföldrajzi szempont­ból magyarázható. Az Alpok és a Kárpátok vonulatai mintegy 11 millió éve már annyira kiemelkedtek, hogy megakadályozták az Atlanti-óceán felől érkező nedves légtömegek eljutását a terület fölé. A kontinentalitás 8 millió éve még kifejezettebben jelentkezett, ami a hegy­ségkeret további emelkedésére utalhat. Valószínű, hogy akárcsak ma, az eurázsiai füves puszták — a medencehatás miatt — a késő­ miocén idején is a Kárpát-medence terüle­tén nyúltak a legnyugatabbra Európában. Itt helyenként kisebb lokális sivatagok is kialakulhattak. A magashegységi arculat kialakulása egyben állatföldrajzi sorompót is jelen­tett, amely egyrészt elszigetelte a már jelenlévő fajok po­pulációit az északra és nyugatra találhatóktól, másrészt megakadályozta az Ázsia felől érkezők továbbvándorlását. A felmagasodó Kárpátok hegyláncaival övezett medencén kívül a felső miocén során is fennmaradtak a szubtrópusi erdőségek. A Kárpát-medence éghajlata a csapadékot szál­lító szelektől elzárva jelentősen szárazodott. A kutatás legfőbb célja a Kárpát-medence ősföldrajzi és ökológiai viszonyainak pontosabb megismerése volt. Ko­rábban is tudtuk, hogy a kárpáti-alpi hegységképződés eb­ben az időben zajlott. Az itt bemutatott eredmények azon­ban adalékokkal szolgálhatnak ahhoz is, hogy megállapít­hassuk, mikor vált magashegységi arculatúvá ez a terület. Azzal, hogy többet tudunk a Kárpát-medence hajdani ökoszisztémáiról, talán közelebb kerülünk a jelenleg zaj­ló éghajlati változások természetének megértéséhez is. Ez pedig segíthet a közép- és hosszú távú ökológiai át­alakulások előrejelzésében és pozitív befolyásolásában. Dr. Mészáros Lukács A cickányfauna átalakulása a Kárpát-medencében a késő-miocénben (körülbelül 11-15 millió éve) áll millió éve még gyakori, szubtrópusi Crocidosoricinae és Heterosoricinae cickányok helyét 8 millió évvel ezelőtt átveszik az Ázsia felől bevándorló, szélsőségesebb éghajlat­hoz alkalmazkodott Soricinaek KRÓNIKA Festetics György gróf, a keszthelyi Georgikon alapítója 250 éve, 1755. január 1-jén született Ságon. 1768- 1775 között a bécsi Theresianum­­ban tanult, majd katonai pályára lé­pett, s 1778-ban már a Graeven huszárezred alezredese. 1790-ben tiszttársaival hazafias szellemű be­advánnyal fordult az országgyűlés­hez, melyben kérték, hogy békében a magyar ezredek Magyarországon állomásozzanak, a szolgálati nyelv magyar legyen, és hozzanak létre magyar katonatisztképző iskolát. Büntetésből ezért II. Lipót császár belgiumi szolgálatra helyezte át. 1791-ben nyugdíjazását kérte, és a család keszthelyi birtokára vonult vissza. Birtokainak jövedelmezősé­gét az egyes gazdaságok, valamint a termelés korszerűsítésével igyeke­zett elérni. Festetics 1794. április 26-án kelt alapítólevelével Csurgón létrehoz­ta Somogy megye első református gimnáziumát. Vállalta az építkezés költségeit, a professzor fizetését, és saját vadaskertjét bocsátotta az is­kola rendelkezésére. Itt tanított 1799 májusától 1800 februárjáig Csokonai Vitéz Mihály is, aki itt írt és tanítvá­nyaival előadott műveivel tette hal­hatatlanná az „első oskolát”. A jól képzett, megfelelő agráris­meretekkel bíró szakemberek hiá­nya miatt 1797-ben Keszthelyen megalapította a Georgikont, a világ első, felsőfokú képesítést nyújtó me­zőgazdasági tanintézetét. A neves szakemberek, tudósok (Kitaibel Pál, Mitterpacher Lajos, Rausch Ferenc, Tessedik Sámuel) tanácsai alapján létrehozott, nyolc intézetből álló Ge­­orgikonban az elsődleges gazda­tisztképzés (Tudományos Gazdasá­gi Iskola) mellett egyéb felsőfokú, to­vábbá közép- és alsófokú oktatás is folyt. Az uradalmi ügyvédek, jogá­szok képzését szolgáló „Pristalde­­um" mellett volt „Földmíves Iskola", „Erdész- és Vadásziskola”, „Kertész Iskola", „Ménesmester- és Lovászis­­kola”, valamint az építő-, újmérnökö­­ket és geodétákat képző „Mérnök- és Építésziskola”. Szerkeszti: Kiss Csongor „A hipnózist és a szó-szuggesztiót - jBmiBHN­ más néven: verbál-szuggesztiót­­ az Lv­ V orvostudomány legkülönbözőbb terü­letein a gyógyítás szolgálatába állítot­ták. Fölvethetik a kérdést: ha a hipnózis jelenségeit már olyan régen ismer­ték, miért csak az utóbbi időben vált lehetővé ilyen széleskörű alkalmazása az orvostudományban? Ennek oka, hogy csak a legutóbbi időben, a Pavlov kutatásai alapján és a pavlovi tanok továbbfejlesztésével sikerült a hipnoti­kus jelenségek tudományos alapját megteremteni. Ez adott módot, alkal­mat, hogy az orvostudományban, pontosabban a gyógyászatban a megille­tő helyet elfoglalja.” (Hipnózis a tudomány tükrében, 1955. január 12.) „Beszámolási időszakunk alatt tette közzé a Kínai Tudományos Akadémia az első hivatalos jelentést az 1976. jú­­■anaáiÉáÉÉtfMl­lius 28-i katasztrofális földrengésről. Wang Fang szeizmológus, az Állami Földrengési Bizottság tagja szerint a Tangshan városát és környékét sújtó katasztrófa az epicentrális övezetben a 12 fokos skála szerint 11 fokos erősségű volt, ami azt jelenti, hogy majd­nem minden kő- és téglaépület összedőlt. A falak szétnyomódtak, hidak sza­kadtak le, vasúti sínek görbültek el, a talajban több kilométer hosszú repedé­sek képződtek. A talajrepedésekből sok helyütt úgynevezett földrengés-szö­­kőkutak törtek fel s a homok- és a vízfeltörések helyén kráterek képződtek. A rengés Richter-féle mérete 7,8, fészekmélysége 15 km volt. Az első, még ideiglenes jellegűnek tekintendő adat szerint 242 ezer ember veszítette éle­tét és 164 ezer sebesült meg súlyosan! A Nemzetközi Földrengés katalógus­ban szereplő adat azonban még sokkalta megdöbbentőbb, eszerint a halot­tak végleges száma 655 237 volt, a sebesülteké pedig meghaladta a 800 ez­ret! így ez volt a történelem második rengése. Az elsőre szintén Kínában ke­rült sor 1556. január 23-án.” (Földi figyelő, 1980. január 11.) Élet és Tudomány ■ 2005/2­051

Next