Élet és Tudomány, 2006. július-december (61. évfolyam, 27-52. szám)
2006-11-24 / 47. szám
tár, a Műegyetem két neves professzora, és Tormay Cécile írónő is. ” Napjainkban is folytatódik a hagyomány. Hager Rítta Kossuth-díjas textilművész, Gelley Andrásnak, Giergl Henrik dédunokájának felesége. Gelley Kristóf ezüstműves, a Moholy- Nagy Művészeti Egyetem hallgatója. Az építészeti vonalat Földes László viszi tovább, aki anyai ágon Györgyi Giergl leszármazott. Munkásságát olyan elismerések jelzik, mint a Turányi Gáborral közösen tervezett visegrádi erdei iskola, amelyért Pro Architectura-díjat kaptak. 1994-ben önálló építészeti irodát alapított, Média Építészeti Díjat nyert, az idén pedig Ybl-díjjal tüntették ki. Tervei közül kiemelkedik a hollandiai Maassluis-beli három lakóház, a pilisszentiváni WE.T. Innovációs Központ vagy a Toldy Gimnázium tornaterme. Ő alkalmazta elsőként Magyarországon Losonczi Áron világhírű találmányát, a fényáteresztő betont a Szilas-pataknál tervezett családi házában. Kádár Márta BAKOS ÁGNES ÉS TIHANYI BENCE (FOTÓK: ^Btgp x^bt 1^: |H Gundel Károly, a hazai vendéglősszakma kiemelkedő egyénisége, gasztronómiai művek szerzője, a dinasztiaalapító Gundel János legidősebb fia 50 éve, 1956. november 28-án hunyt el szülővárosában. Budapesten született 1883. szeptember 23-án. Külföldi tanuló- és gyakorlóévei alatt, 1900-tól Svájc, Németország, Anglia és Franciaország leghíresebb vendéglőiben sajátította el a mesterséget. 1906-tól a nemzetközi hálókocsi-társaság tátralomnici telepének titkára, 1908-tól a tátralomnici Palace szálló igazgatója volt. 1910-ben Budapesten átvette Wampetics Ferenc 1894-ben létesített, kissé megkopott városligeti vendéglőjét, és igyekezett azt régi rangjára emelni. Jó reklámszakemberként a vendéglőt magáról nevezte el, kiváló mesterszakácsokat, zenészeket és énekeseket szerződtetett. Az ínyencfogások listáján egymás után jelentek meg az új Gundel-kreációk, amelyek mind a mai napig szerepelnek az étlapokon. Desszertjei közül a Gundel-palacsinta világhírűvé vált. A két háború között étterme nemzetközi hírnévre tett szert. Amikor 1937-ben az olasz király, Viktor Emmanuel hazánkba látogatott, a kormány Gundelt bízta meg a székesfehérvári bankett megrendezésével. Az 1939. évi New York-i világkiállítás alkalmával a fia, ifjabb Gundel Károly vezetésével megnyílt magyar étterem kreációi olyan sikert arattak, hogy a New York Times tudósítása szerint „a Gundel étterem többet tett Magyarország jó híréért, mint egy hajórakomány turisztikai prospektus.” Számos, többségében angolul és németül is kiadott könyve és cikke jelent meg a vendéglátásról, konyhaművészetről. Tanácsaival segítette Karinthy Frigyes Vendéget látni, vendégnek lenni című művének (1933) születését. A vendéglátás művészete (1934), Kis magyar szakácskönyv (1937), A vendéglátás mestersége (1940), A magyar konyha fejlődése és a magyar szakácskönyv irodalom a 18. sz. végéig (1943) című könyvei a legjobb és legismertebb ilyen tárgyú munkák közé tartoznak. Gundel Károly emlékezetére halálának ötvenedik évfordulóján a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum emlékkiállítást és konferenciát rendezett. Szerkeszti: Kiss Csongor ! ASMS A mai középfokú oktatás végére mindenképpen differenciálódniuk kellene a tantárgyaknak, hogy jobban közelíthessenek a tudományok alapjaihoz. Ma különféle törekvések figyelhetők meg a középiskolákban. A szakképzésben ugyanis az egészen szakmai jellegű munkafogásokat is megtanítják (sokszor bizony közismeretek rovására), amellett számos szakközépiskolai és gimnáziumi tanítási kísérlet próbálja eleve összekapcsolni például a történelmet az irodalommal, a kémiát a fizikával és így tovább. A holnap iskolájában - ahogyan a gimnáziumban megjelenő, szabadon választható foglalkozások máris mutatják - nemcsak általános ismereteket kell majd elsajátíttatnunk, hanem a munkavállalásra vagy a továbbtanulásra is föl kell készítenünk tanulóinkat. Ehhez pedig szakosított tevékenységre lesz szükség. A mai iskola mindenekelőtt a tanítás helye. Tanulni - mondják - otthon kell! A holnap iskolája hovatovább a tanulás színterévé válik. S ez nem a szavakkal való játék. Ami ma az iskolákban folyik (s ebből a szempontból csak árnyalatnyi a különbség az általános iskolák, a középiskolák és a különféle szakképző intézmények között), azt elsősorban a pedagógus oktatómunkája határozza meg. Ezért vannak szemléltetőeszközök, tanórák, osztályzat, tantervek, tanári konferenciák. Másként kell dolgoznia a tanítónak, a tanárnak, ha csupán a tanulás feltételeit vállalja magára, s ott segít közvetlenül, ahol az önálló tanulásban a gyerekek megakadnak. Hiszen a cél nem az, hogy a gyermeket megtanítsuk erre vagy arra - a cél az, hogy ki-ki azt tanulja meg, amire szüksége van. Egyeseknek ez gyorsabban, szinte magától megy, másokkal alkalmanként többet-kevesebbet, de foglalkozni kell. S mindez nagymértékben lehetővé teszi, hogy a tanulás szakembere, a pedagógus a mainál árnyaltabban, személyre szólóbban tudjon foglalkozni az arra rászorultakkal. (A holnap iskolája, 1981. november 3.) Élet és Tudomány ■ 2006/47 ■ 1497