Élet és Tudomány, 2008. július-december (63. évfolyam, 27-52. szám)
2008-12-19 / 51-52. szám
ma. A XVII. század Boldogasszonykultusza gazdag, sokrétű, egyszerre hordoz konkrét országokhoz kötött és egyetemes tartalmat. Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelem invokációjában egyszerre szólítja meg az anyát, a királynét, a múzsát. Átfogja a múltat és a jövőt, az alkotóerőhöz, az igazság megírásának képességéhez, s ahhoz hívja a „Szentséges királyné irgalmát”, hogy szembe tudjon nézni a múlttal, és a jövőben nyissa látásra a „pogány ebek” szemét, engedje, hogy bővüljön a legyőzött hős jó híre, s örökké éljen. Megszólítása pedig a karácsonyi örömhír generációk hosszú sorának reményekkel teljes szavaira utal: „Te, ki szűz anya vagy, és szülted Uradat.” Zrínyi Ilona a családi hagyományként örökölt horvátországi szenvedélyes Mária-kultuszt is magával vitte Felső-Magyarországra. A Patrona Hungáriáé képzetet ugyancsak megfogalmazó Árpási köpenyes Madonna oltárképen, a főméltóságok között édesapját, Zrínyi Péter horvát bánt is megfestette I. Lipót császár környezetében az ismeretlen mester, s az 1671. évi koncepciós perek és kivégzések után a képet rejtegetni kellett. A munkácsi várkápolnában több Madonna-képet is tiszteltek. Ápolták a lengyel Madonna kultuszát és Sobieski János levele szerint Zrínyi Ilona 1682-ben el is zarándokolt Csehsztohovóba. A gyermek Jézust és Máriát ábrázoló kegyképeket a társadalom minden rétege megkülönböztetett tisztelettel vette körül. Zarándokok, búcsújárók vonultak évszázadokon át, hogy vigasztalást nyerjenek, kérjenek és hálát adjanak. Lenyűgöző folytonosságban királyok és fejedelmek, főurak és egyházi méltóságok, polgárok, jobbágyok, katonák és mesteremberek, férfiak, nők, ifjak és öregek várták, vagy át is élték a csodát. Megszabadította őket a „Mennyei orvos” a test nyomorúságaitól, begyógyultak a lelki sebek, vagy csupán füstölgő mécsesükben felfénylett a láng, és vihették haza a reményt, gyermekáldásra, a fogságból hazatalálóra, jobb életre, békésebb világra. Vagy csupán a részvét jó érzésével távoztak, mert volt, aki megosztotta velük a könnyeket — amint Erdélyi Zsuzsa írta az apokrif Mária imákat értelmezve. Ajándékok, fogadalmi tárgyak, és táblákon a feliratok mindenféle nyelveken folytattak nyilvános kommunikációt. Koronás Mária képét a gyermekkel (Thaly Kálmán meg nem erősített, de nem is cáfolt véleménye szerint) Báthory Zsófia hozatta Munkácsra. A kép végigélte az ostromot, és a kapituláció után, bár az ismert leltárakban nincs nyoma, a várkápolna berendezésének egy részével együtt szállították Bécsbe. Több értéket különböző egyházi intézményekben helyeztek el, a koronás Boldogasszonyt is befogadta volna bármelyik templom vagy kolostor. Gróf Kollonics Lipót érsek szerette volna megszerezni, de Zrínyi Ilona fejedelemasszony pártfogója, Kisky kancellár segítségével elhárította a veszedelmet. Fiának írt búcsúlevele, különösen egyik mondata is kulcs lehet, hogy végül is miért vitte magával a teljes bizonytalanságba a kincset érő képet: „Boldogasszony Szűz Mária legyen anyátok és védelmezőtök, ő sohasem hagy el benneteket.” Bécsből 1692 elején indult útnak az immáron bujdosó Boldogasszony, és a hosszan elhúzódó tél hideg napjaiban majdnem öt hónapon át szekerezett Karánsebesig, onnan át a fronton május közepén érkezett Pozsarevácra. S következett nyolc év a háború határzónájában, a felbolydult Balkán viszonyai között a bujdosók szálláshelyein. Belgrád, Isztambul után végül áthajózott a tengeren Kisázsiába, Nicomédia kikötőjében szállt partra. A Virágok mezejére mégis úgy érkezett meg, hogy Az Árpási köpenyes Madonna Élet és Tudomány ■ 2008/51-52 ■ 1607