Élet és Tudomány, 2008. július-december (63. évfolyam, 27-52. szám)

2008-12-19 / 51-52. szám

w ■■■ ÉGESSEN RAJTA JÓ ILLATÚ FŰSZEREKET” Emlékezetünk olyan benyomásokat is meg­őriz, amelyek talán nem a legfontosabbak, azonban kiegészítik, teljessé teszik a töb­bit. Karácsony ünnepére gondolván az ember emlékezetében a gyertyalángok fényei mellett felidéződnek az ünnep illatai. fa, amelynek kérgéből nyerhető gyan­taféle a tömjén. A Molukki szigeteken ennek rokona, a Boswellia glabra nevű fa kérgéből szintén lehet tömjént „csa­polni”, a fa kérgét ugyanis bevagdal­ják, s az ilyen mesterséges seben türem­­kedik ki a gyanta, a fát „gyógyítani” akarván, s megszáradva tömjénné lesz. Az ember fantáziáját ősidőktől fogva foglalkoztatta ez a különös anyag, amelyből illatos fáklyát lehetett készíte­ni, vagy amelynek elégetésekor kelle­mes illatú, dús füst szállt fel. Gyógy­szerként is használták, sebtapaszok ké­szítéséhez szinte napjainkig nélkülöz­hetetlen volt keleten. A Biblia szerint a tömjén Sábából származik, amint Jere­miás prófétánál olvasható: „Mit törődöm én a tömjénnel, amelyet Sábából hoztok, és a távoli földről szerzett jó illatú fahéjjal” (6,20). Sába az Arab-öböl partvidéke, lakói kereskedtek a tömjénnel, szervez­ték meg szállítását a karavánokkal. Sá­ba mellett Szomália is tömjéntermő or­szágnak számított. A tömjén rituális használatának eredete a halottkultuszban gyö­kerezik. Egyiptomban található a legő­sibb emlék erre vonatkozóan, Jézus Krisztus születése előtt 2500-ból. Az egyiptomiak tömjént áldoztak magá­ban vagy más áldozati tárgyakkal. Minden egyiptomi istent megilletett a tekintélyes mennyiségben elégetett tömjén. II. Ramszesz 31 éves uralma alatt 1 miihó 933 766 darab tömjént ál­dozott. Szimbolikus értelme szerint a tömjén füstje az égbe viszi az imádsá­got. A halottért fölajánlott tömjénál­dozat a halott lelkét elvezette a túlvi­lágra. Az istenek megbékélnek a töm­jénfüst kellemessége miatt, gyönyörű­ségüket lelik benne. A babiloniak szintén alkalmazták a tömjénezést. A perzsák naponta ötször áldoztak töm­jént. Hérodotosz szerint Dáriusz király gazdagságát mutatja az általa felaján­lott tömjén mennyisége. A rituális tisz­taság megteremtését is szolgálta a töm­­jénezés. Homérosz korában a görögök AŐ si szimbólumaink az érzék­szerveken keresztül siettek az ünnep tartalmának kibontá­sában. A szem befogadja a gyertyaláng fényét, az illatok érzékelése az orr föl­adata. A karácsonyi ünnepet ülő temp­lomok levegője három illattól is gazda­gabb a hétköznapok megszokottságá­­nál. Éppen az egyediség adja eredetisé­gét, s karácsonykor a tömjén, a fenyő és a viaszból készült gyertya illatának egybeolvadása, együttes hatása adja azt az utánozhatatlan benyomást, amit legnyitottabban gyermekkorában ta­pasztalhat meg az ember. Gyermek­ként megragadja ezt az élményt, s viszi magával „hamubasült pogácsaként” felnőtt korára, anűkor nyitottsága már eltűnőben, és nem tudja magát olyan teljesen átadni az ünnep örömének, mint egykoron. Jöhet a gyermekkori emlék elemzése, s talán elég a kará­csonyt mint ünnepet elgondolni, és az ember lelke megtelik fénnyel, édes illa­tokkal, a még kevésbé megfogható re­ménységgel, szeretettel. Minden kultúrának, vallásnak szüksége van a szimbólumok szolgáltatta ősi nyelvre, amely az emberhez szavakban nehezen meg­fogalmazható igazságokról szól. A tömjén illatszer, annak füstje, a ritu­ális füstölés, az illatáldozat, jelen van a buddhizmusban éppen úgy, mint a zsidóknál, egyiptomiaknál, görö­göknél, rómaiaknál. A keresztény­ségnek volt honnan merítenie, s volt mitől elhatárolódnia. Az Arab-félszigeten és Kelet-Afriká­­ban tenyészik a Boswellia Carteri nevű Élet és Tudomány ■ 2008/51-52 ■ 1603 ^ILLATAI

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék