Élet és Tudomány, 2012. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)

2012-02-24 / 8. szám

BENYOVSZKY MÓRIC ÉLETE - A GEOGRÁFIA SZEMSZÖGÉBŐL NÉGY VILÁGRÉSZ UTAZÓJA Benyovszky Móric neve bekerült a nemzeti évfordulók naptárába, s a Magyar-Madagaszkári Baráti Társaság kezdeményezésére az Országos Széchenyi Könyvtár 2011 szeptemberében nagyszabású konferenciát rendezett az emlékére. Bár Benyovszky halála óta rengeteg publikáció jelent meg tőle és róla, francia, angol, német, holland, svéd, lengyel, szlovák és kínai nyelven, tevékenysége és személyisége gyakran kerül ádáz szakmai viták kereszttüzébe. Nem véletlen, hogy a kiterjedt forráskutatások ellenére—vagy Uhfilíd éppen ezért — ma is sokféle­képpen vélekednek cselekedeteiről. Van­nak, akik bátor szabadsághősként, ret­tenthetetlen világutazóként, sikeres gyarmatalapítóként, eredményes föld­rajzi felfedezőként, sőt Madagaszkár ki­rályaként tartják számon, de akadnak, akik kapzsi rabszolgakereskedőként, aranyszájú hencegőként, rögeszmés ha­­zudozóként vagy gátlástalan haszonleső­ként emlegetik. Mi az igazság? Ki volt ez a talányos ember, akinek fordulatokban gazdag életútja Európa, Ázsia, Afrika, Amerika legnehezebben elérhető tájaira terjedt ki? Hogyan jutott el szinte pénz nélkül távo­li egzotikus tájakra? Hogyan teremtett kapcsolatokat világtörténelmi személyi­ségekkel? Mi az oka annak, hogy még életében borzongató legendák és heroi­­záló mítoszok kötődtek színes és nyug­hatatlan alakjához? Életútjának felelevenítésekor nem fe­ledhetjük, hogy a XVIII. században minden bizonnyal ő volt a legtöbbet utazott, legviláglátottabb magyar, aki megfordult számos európai országban, s eljutott a Kamcsatka-félszigetre, Japán partjaihoz, Formosára — a mai Tajvan szigetére —, Kantonba, Franciaország­ba, Amerikába, majd Madagaszkárra. Minden vita, kritika és kétely ellenére cáfolhatatlan bizonyosság, hogy Be­nyovszky Móric olyan tájakra jutott el első magyarként, ahol honfitársaink előtte még nem jártak, s olyan ismere­tekre tett szert utazásai és ol­vasmányélményei révén, me­lyek emlékiratai megjelenteté­sekor világhírt hoztak számára — esztendőkkel halálát követő­en még a lexikonokban is el­lentmondó adatok tömkelege olvasható róla. A szerteágazó levéltári kutatások eredményeinek tükrében érdemes fel­vázolni azt a Benyovszky-portrét, melynek arcvonásai alig-alig ismertek a szélesebb nyilvánosság előtt. Születésének rejtélye Furcsa, hogy a Magyar Nagylexikon (1994), az új Magyar Életrajzi Lexikon (2001) és a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon (2003) egyaránt az 1741. szep­tember 20-i dátumot jelölik meg világ­rajövetele időpontjaként. Ezt az adatot támasztja alá Maczunda Pál verbói plé­bános 1777. május 26-án kelt, latin nyel­vű keresztlevelének francia nyelvű fordí­tása, melyet egy párizsi levéltárban őriz­nek. Ma már közkeletű vélekedés, hogy ez a dokumentum vagy tévedésen ala­puló adatközlés, vagy pedig tudatosan elkövetett hamisítvány. Merényi-Metzger Gábor történész ku­tatásai szerint a szülőhely, Verbó keresz­telési anyakönyveiben — melyeket a Po­zsonyi Állami Levéltár őriz — nem szere­pel a keresztlevél alapjául szolgáló be­jegyzés. A keresztlevélben egyéb kétségekre okot adó közlések is vannak, mivel Benyovszky Móric édesapja, Be­nyovszky Sámuel nem tábornok volt, hanem ezredes és grófi címmel sem rendelkezett. (A magyar grófi címet Benyovszky Móric 1778. április 3-án nyerte el a Magyar Országos Levéltár­ban őrzött iratok tanúsága szerint. Be­nyovszky Sámuel az édesanyát, Pest­­vármegyei József tábornok özvegyét, báró Révay Rózát a tábornok 1743-as elhunyta után vette feleségül.) Benyovszky szülőháza egykor... ...és ma 230 ■ Élet és Tudomány ■ 2012/8

Next