Élet és Tudomány, 2012. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
2012-02-24 / 8. szám
BENYOVSZKY MÓRIC ÉLETE - A GEOGRÁFIA SZEMSZÖGÉBŐL NÉGY VILÁGRÉSZ UTAZÓJA Benyovszky Móric neve bekerült a nemzeti évfordulók naptárába, s a Magyar-Madagaszkári Baráti Társaság kezdeményezésére az Országos Széchenyi Könyvtár 2011 szeptemberében nagyszabású konferenciát rendezett az emlékére. Bár Benyovszky halála óta rengeteg publikáció jelent meg tőle és róla, francia, angol, német, holland, svéd, lengyel, szlovák és kínai nyelven, tevékenysége és személyisége gyakran kerül ádáz szakmai viták kereszttüzébe. Nem véletlen, hogy a kiterjedt forráskutatások ellenére—vagy Uhfilíd éppen ezért — ma is sokféleképpen vélekednek cselekedeteiről. Vannak, akik bátor szabadsághősként, rettenthetetlen világutazóként, sikeres gyarmatalapítóként, eredményes földrajzi felfedezőként, sőt Madagaszkár királyaként tartják számon, de akadnak, akik kapzsi rabszolgakereskedőként, aranyszájú hencegőként, rögeszmés hazudozóként vagy gátlástalan haszonlesőként emlegetik. Mi az igazság? Ki volt ez a talányos ember, akinek fordulatokban gazdag életútja Európa, Ázsia, Afrika, Amerika legnehezebben elérhető tájaira terjedt ki? Hogyan jutott el szinte pénz nélkül távoli egzotikus tájakra? Hogyan teremtett kapcsolatokat világtörténelmi személyiségekkel? Mi az oka annak, hogy még életében borzongató legendák és heroizáló mítoszok kötődtek színes és nyughatatlan alakjához? Életútjának felelevenítésekor nem feledhetjük, hogy a XVIII. században minden bizonnyal ő volt a legtöbbet utazott, legviláglátottabb magyar, aki megfordult számos európai országban, s eljutott a Kamcsatka-félszigetre, Japán partjaihoz, Formosára — a mai Tajvan szigetére —, Kantonba, Franciaországba, Amerikába, majd Madagaszkárra. Minden vita, kritika és kétely ellenére cáfolhatatlan bizonyosság, hogy Benyovszky Móric olyan tájakra jutott el első magyarként, ahol honfitársaink előtte még nem jártak, s olyan ismeretekre tett szert utazásai és olvasmányélményei révén, melyek emlékiratai megjelentetésekor világhírt hoztak számára — esztendőkkel halálát követően még a lexikonokban is ellentmondó adatok tömkelege olvasható róla. A szerteágazó levéltári kutatások eredményeinek tükrében érdemes felvázolni azt a Benyovszky-portrét, melynek arcvonásai alig-alig ismertek a szélesebb nyilvánosság előtt. Születésének rejtélye Furcsa, hogy a Magyar Nagylexikon (1994), az új Magyar Életrajzi Lexikon (2001) és a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon (2003) egyaránt az 1741. szeptember 20-i dátumot jelölik meg világrajövetele időpontjaként. Ezt az adatot támasztja alá Maczunda Pál verbói plébános 1777. május 26-án kelt, latin nyelvű keresztlevelének francia nyelvű fordítása, melyet egy párizsi levéltárban őriznek. Ma már közkeletű vélekedés, hogy ez a dokumentum vagy tévedésen alapuló adatközlés, vagy pedig tudatosan elkövetett hamisítvány. Merényi-Metzger Gábor történész kutatásai szerint a szülőhely, Verbó keresztelési anyakönyveiben — melyeket a Pozsonyi Állami Levéltár őriz — nem szerepel a keresztlevél alapjául szolgáló bejegyzés. A keresztlevélben egyéb kétségekre okot adó közlések is vannak, mivel Benyovszky Móric édesapja, Benyovszky Sámuel nem tábornok volt, hanem ezredes és grófi címmel sem rendelkezett. (A magyar grófi címet Benyovszky Móric 1778. április 3-án nyerte el a Magyar Országos Levéltárban őrzött iratok tanúsága szerint. Benyovszky Sámuel az édesanyát, Pestvármegyei József tábornok özvegyét, báró Révay Rózát a tábornok 1743-as elhunyta után vette feleségül.) Benyovszky szülőháza egykor... ...és ma 230 ■ Élet és Tudomány ■ 2012/8