Élet és Tudomány, 2012. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
2012-02-24 / 8. szám
Jókai Mór szerint Benyovszky Móric 1746-ban született. Az öt esztendős eltérés valószínűleg azt a célt szolgálhatta, hogy Benyovszky idősebbnek, tapasztaltabbnak, tekintélyesebbnek tüntethesse fel magát, amikor különböző ügyekben az érdekérvényesítés mezejére lép. Bizonyosságnak tekinthető, hogy Benyovszky Móric a ma Szlovákiában található Nyitra vármegyei Verbón, 1746 szeptemberében látta meg a napvilágot. A pontos születési dátum nem határozható meg. A helyi Szent Márton római katolikus templomban, 1746. szeptember 20- án a Máté, Móric, Mihály, Ferenc, Szeráf neveken nyerte el a kerésztség szentségét. Nem lehet véletlen, hogy a később felvett Ágost név a lengyel királyokhoz való kötődést jelezte (számos lengyel uralkodó neve volt Ágost). Később Benyovszky francia szolgálata alatt már Móric, Lajos, Ágost neveket használta. Önkéntelenül is felvetődik a hasonlat, a XVIII. századi francia uralkodókat is mind Lajosnak hívták. E későbbi névválasztást lehet a tiszteletadás, vagy lehet az éppen aktuális uralkodókhoz való dörgölődzés jeleként is felfogni, de ne feledjük el, hogy ez nem egyedülálló, csak Benyovszkyra jellemző. Az 1930-as évek Németországában rengeteg gyerek kapta az Adolf nevet, s az 1950-es évek Magyarországán is Mátyásként neveztek el sok fiú csecsemőt. (Nem Mátyás királyra, hanem Rákosi Mátyásra gondoltak a névadók). Benyovszky Móric Verbóról való távozása, majd Nyugat-Európában, Amszterdamban és Hamburgban való tartózkodása során tehetett szert olyan hajózási és tengerészeti ismeretekre, melyek később nagy segítségére voltak Kamcsatkáról történő szökésekor. Egyes adatok szerint ott lehetett a hétéves háború hadszínterein. Az 1760-ban elhunyt édesapa családi örökségéből a rokonok szerették volna kizárni, s talán ez lehetett az egyik oka annak, hogy el kellett hagynia hazáját. Szabadsághős Lengyelországban Az a vélekedés is hangot kapott, hogy a hatóságok börtönre ítélték, mert önkényeskedett, s e büntetése elől menekült Lengyelországba, ahol a lengyel nemesek a „bari konföderáció” keretében szerveztek felkelést a megszálló orosz cári hatalom ellen. Benyovszky életének romantikus fordulata, hogy betegsége alatt a szepességi Hönsch Zsuzsannát vette feleségül, aki rászorultságában oly odaadóan ápolta. Első gyermekük 1768- ban született meg, akkor, amikor Benyovszky már a lengyel hadszíntéren küzdött. Az 1768-1769-es esztendőt az ifjú apa nem felesége mellett töltötte, hanem a harctereken küzdött a lengyel szabadságért. Ezt önkéntesként tette, amiért a lengyelek igen hálásak voltak, s nemzeti hősként emlegették, de a hős családja nehezen bocsájtotta meg az ifjú apának azt, hogy magára hagyta kicsiny gyermekét és ifjú feleségét. A lengyel szabadságharcban való részvétele okán valóságos kultusza van Lengyelországban, ahol számos történész, így Andrzej Sieroszewsky, Leon Orlowsky és Leszek Kukulski terjedelmes tanulmányokban méltatták tevékenységét. Minden bizonnyal lengyel földön ismerte meg Kazimir Pulaski tábornokot, akivel később, 1777-ben, Párizsban is találkozott, s aki ezt követően az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy küzdjön a függetlenségi háborúban. Pulaskinak köszönhette, hogy később az USA-ban a Kongresszus vezetői tekintélyes, ezerdolláros pénzügyi támogatásban részesítették. Feltehetően Benyovszky érvényesülését kívánta előse Verbó régi képeslapon Kazimir Pulaski Amszterdam 1730-ban Élet és Tudomány ■ 2012/8 • 231