Élet és Tudomány, 2013. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-25 / 4. szám
1946. június 29-én a vonat, amelyen Gandhi utazott, Bombay közelében kisiklott. A mozdonyvezető szerint valaki sziklát görgetett a sínekre. Másnap Gandhi így beszélt: „Többször kíséreltek meg merényletet ellenem, ám Isten minden alkalommal megóvott a sérülésektől”. Egy évvel később az angolok ugyan elismerték India önállóságát, ám a brit gyarmat helyén - Gandh csalódására - két különböző vallású állam, India és Pakisztán jött létre. A hindu és a muzulmán közösség között véres zavargások robbantak ki, és Gandhi csak egy háromhetes éhségsztrájk árán tudott gátat vetni az elharapódzó erőszaknak. A gyanakvás és a gyűlölet légkörében azonban mindkét fél részrehajlással vádolta, és a szélsőségesek újból hajtóvadászatot indítottak ellene. Bomba a kókuszdióban Vinájak Szavarkar földbirtokos, a nacionalista Hindu Mahászabhá Párt volt elnöke gyűjtötte maga köré a Gandhiban csak a hinduk árulóját látó elégedetleneket. Abban mindanynyian egyet értettek, hogy a Mahatmának meg kell halnia, már csak meg kellett találni a legelszántabb, akár önmagukat is feláldozni kész merénylőket. Godse lelkesen csatlakozott az összeesküvéshez, amelybe bevonta testvérét, Gopált, valamint néhány barátját is. 1948. január 10-én egy újság szerkesztőségében dolgozták ki a merénylet részleteit. A technikai és szervezési előkészítéssel Narajám Aptét bízták meg. Két kereskedő, Visnu Karkare és Digambar Badge feladata a fegyverek beszerzése volt. Robbanóanyagot, lőgyapotot, kézigránátokat és egy régi pisztolyt is vásároltak. Amikor azonban utóbbit egy erdőben kipróbálták, elkeseredve vették tudomásul, hogy a fegyver időnként csütörtököt mond, és rendkívül pontatlan. Gandhit utolsó napjaiban egy fővárosi gazdag kereskedőbarátja, Ghanssam Das Birla látta vendégül. Az állandó koplalástól már nagyon legyengült békeharcos a villa kertjében tartotta esti meditációit, hogy híveivel együtt imádkozzon a békéért. Miután a merénylők terepszemlét tartottak, kidolgozták a gyilkosság tervét. Eszerint egy kis teljesítményű, kókuszdióba tett pokolgépet akartak elrejteni a pavilonnál, ahol Gandhi szokott imádkozni. Közben ketten besurrannak abba a személyzeti fülkébe, amely olyan közel állt az imadobogóhoz, hogy annak ablakából még egy ócska pisztollyal sem lehet elhibázni a célt. Abban a pillanatban, amint a bomba felrobban és zavart kelt, egyikük tüzet nyit Gandhira, másikuk pedig a lábához gurítja a kibiztosított kézigránátot. A terv tökéletesnek látszott. Óvakodj a félszeműtől! Január 20-án este a merénylők a hívekkel együtt zavartalanul sétáltak be a kis udvarba, ahol elvegyültek a tömegben. Apte feladata volt lefizetni annak a tülkének a lakóját, ahonnan rálőttek volna Gandhira. Amikor azonban a babonás Badge meglátta, hogy a tulajdonos félszemű, rossz előjelnek tekintette, és nem volt hajlandó bemenni oda. Inkább vállalta, hogy majd a hívek közé keveredve veszi célba az idős békeharcost. Gopál Godse az eredeti terv szerint belopózott az apró helyiségbe, ám ott rémülten vette észre, hogy annak ablakán olyan sűrű a rács, hogy nem tudja majd kidobni a kézigránátot. De már nem tehetett semmit. Alig kezdett Gandhi az imájába, amikor Náthuram Godse megvakarta az állát. Ezzel adott jelet Madanlal Pahvának, aki nagyot szippantott a cigarettájából, aztán előrehajolt, és a parazsat odanyomta a lábánál elhelyezett bomba gyújtózsinórjához. A következő pillanatban a kókuszdióba rejtett szerkezet halk pukkanással működésbe lépett. Rendkívül primitív szerkezet lehetett, csupán kellemetlen fekete füstöt árasztott, az ijedtségen kívül más problémát nem okozott. „Kívánhatsz-e szebb halált, mint ami ima közben él?” - szólt elhaló hangon Gandhi. Azután nyugalomra intette a jelenlévőket: „Ez semmiség, ne figyeljetek oda! Üljetek le, és maradjatok nyugton. Az ima folytatódik”. Gopál Godse ugyan hallotta a durranást, de tehetetlen volt. Csak Badge-ban bízott, akinek azonban inába szállt a bátorsága, és már csak a menekülésen járt az esze. Közben Madanlalt leteperték, és gúzsba kötötték. A többieknek azonban sikerült kereket oldaniuk. A merényletkísérlet után azonnal megkezdődött Madanlal kihallgatása. Sokáig hallgatott, de amikor a nyomozók keményebb eszközöket is bevetettek, hamar megtört, és részletes vallomást tett. A rendőrfőnök hiába kérlelte a Mahatmát, hogy átkutathassák az imahelyre érkező gyanús jövevényeket. „Ha valaki szemtől szemben rám lő, és én mosolyogva fogadom a golyót, Rama nevét ismételgetve a szívemben, akkor szolgálok rá igazán az elismerésre és gratulációkra” - mondta. Eközben a kudarcot vallott merénylők pontosan tudták, hogy szorul a hurok körülöttük, gyorsan akartak cselekedni. Náthuram Godse arra a következtetésre jutott, hogy ha többen próbálkoznak, nagyobb lesz a lebukás kockázata is, ezért ezúttal magára vállalta a végrehajtó szerepét. Mindössze két segítőtársra volt szüksége Apte és Karkare személyében. Először is egy megbízható és könnyen elrejthető pisztolyt kellett keríteni, de féltek, hogy a híveket megmotozzák, ám Godsénak támadt egy ötlete: vesznek egy régi Vinájak Damodar Szavarkar Náthuram Godse 106 ■ Élet és Tudomány ■ 2013/4