Élet és Tudomány, 2017. január-június (72. évfolyam, 1-26. szám)
2017-06-16 / 24. szám
A Mindszenty-beszédet illetően még él a közvéleményben és a szakmai körökben is az a tévhit, hogy visszakövetelte a nagybirtokokat. Ezzel szemben mindössze azt szögezte le, hogy bízik a magyar népben, hogy megadja azt a szükséges támogatást, ami nagy múltú intézményei fenntartásához kell. (Annyi bizonyos, hogy Mindszenty volt halálakor az ezeréves magyar katolikusok legszegényebb főpásztora.) Hasonlóképpen fogalmaztak az egyház anyagi kérdéseiben a magyar kispapok is a Központi Szemináriumban: nem akartak vagyont, csak szabadon szerették volna hivatásukat betölteni. Az alsópapság a forradalom idején úgy látta, hogy akeresztényszocializmus kívánatos, a munkástanácsok elképzelései nem idegenek a katolikus gazdasági tanításoktól. Csak a politikai célokra felhasznált békepapsággal nem tudtak megegyezni, sem Mindszenty, sem a kispapok. A forradalom leverése után éppen ezért tették ki tömegesen a kispapokat a szemináriumból. Tönkretették életüket, folyamatosan üldözték őket. Volt, aki 18 évet töltött börtönben. A jelen írásban két életrajzot mutatok be párhuzamosan. Az egyik szereplő azáltal lett kiemelkedő, hogy itthon maradt, a másik pedig azáltal, hogy külföldre ment. Az egyházi hivatás felé Adriányi Gábor jogász apa gyermekeként lett nem kívánatos elem a kommunizmus idején. Apját háborús bűnösnek tekintették, famunkásként tengődött, elemista gyermeke nem tanulhatott tovább. Még gimnáziumba is csak kerülő úton jutott, úgy hogy a kisszemináriumba felvették. Később, az állam és az egyház közötti megállapodás eredményeként az egyik megmaradt ferences gimnáziumba került át, érettségit végül az Óbudai Árpád Gimnáziumban tett, kiváló eredménynyel. Mégsem tanulhatott tovább, bár az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és Debrecenben is sikeres felvételit tett. A sors a papi hivatás felé terelte. Endrey Mihály püspök segítette tovább egyházi pályáján, amíg Magyarországon volt. Endrey a kevés nem együttműködő klerikális egyike volt, Adriányi Gábor édesapjának egykor 8 éven át osztálytársa. A gimnázium után Badalik Bertalan püspök segítségével — akitől nem sokkal később ugyancsak megvonták működési engedélyét, és 1957-ben Hejcére internálták — a pesti Központi Szemináriumba került. Itt találkozott Tabódy Istvánnal, aki jóval idősebb volt társainál. Tabódy István dzsentri családban született 1921-ben, Vitéz Fekésházi Tabódi Tabódy Tibor országgyűlési képviselő fiaként. Az apa Zala megye főispánjaként politizált, de vagyonát vesztve a fővárosba költöztek, ahol fiatalon meghalt. Fia kilencéves korától katonai nevelést kapott. Először a kőszegi Hunyadi Mátyás Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézetben tanult, majd az érettségi után a Ludovika Akadémián végzett huszártisztként. 1941-ben avatták tisztté, és ekkor kezdte meg a katonai szolgálatot, amelyet a viszszatért nemzetrészek területén teljesített. A német megszállás után a szovjet frontra vezényelték, ahol súlyosan megsebesült. A háború befejeztével is katona maradt, a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott századosként, és az akkori ellenzéki Magyar Szabadság Párt kerületi titkáraként. A HM-ből rendelték be 1947 tavaszán az ÁVÓ-hoz. Első büntetése mintegy 6 évig tartott. Internálása a Buda-déli Központi Internálótáborban kezdődött, ahonnan többször is szökni próbált. 1947-ben bírói ítélet nélkül Kistarcsára vitték. Az internálótábor elkülönített részében „házi” volt: takarított, vizet, küblit hordott. Ebben az időben, a megpróbáltatásai hatására ismerte fel papi hivatását, amely egyre jobban megerősödött benne. Rabtársai egybehangzóan emlegették tisztességét, keménységét, szolidáris viselkedését. Itt próbálta ki, melyik erősebb: a szeretet vagy a gyűlölet. Egy hírhedten kegyetlen őr egy alkalommal a fogda ajtajában megkérdezte tőle: „Tabódy, ha én a 742 ■ Élet és Tudomány ■ 2017/24 KATOLIKUS KISPAPOK A FORRADALOM UTÁN PÁRHUZAMOS Még mindig sok a fehér folt a közelmúlt történelmét illetően. Az 1956-os forradalom évfordulója kapcsán néhány fiatal megvizsgálta a katolikus egyház és a forradalom kapcsolatát (előzményeit, történéseit és következményeit). Két dologra érdemes ezekből az elemzésekből széles körben felhívni a figyelmet: az egyik a Mindszentybeszéd tartalma, a másik a korabeli kispapok valóban progresszív, bátor, majd az üldöztetések alatt is hősies viselkedése.