Élet és Tudomány, 2017. január-június (72. évfolyam, 1-26. szám)
2017-01-13 / 2. szám
Nm 255 millió éves odontóma A Washingtoni Egyetem (USA) kutatói csupán arra készültek, hogy egy őslény fogazatát tanulmányozzák. Amikor felnyitották az állkapcsot, jóval többet találtak, mint amire számítottak: a kihalt állatnak jóindulatú daganata volt, melynek struktúrája miniatűr, fogszerű képletekből állt. Ezt a tumort összetett odontómának hívják, és ma gyakran előfordul az emlősök körében. A vizsgált állat azonban 255 millió éve élt, amikor emlősök még nem léteztek. A felfedezésről a Journal of the American Medical Association Oncology című szaklapban számoltak be. „Azt gondoljuk, ez messze a legidősebb összetett odontóma, melyet ismerünk. Ez azt jelzi, hogy ez egy ősi tumortípus” — mondta Christian Sidor, az egyetem biológiaprofesszora, a Burke Museum of Natural History and Culture gerincesek paleontológiájának kurátora. A jelenlegi felfedezés előtt a legrégebbi ismert összetett odontóma jégkorszaki maradványokból került elő. „Mostanáig ebből a típusú tumorból az 1 millió éves volt a legrégebbi maradvány, melyet ismertünk, és ez egy emlős fosszíliájában található. A jelenlegi kutatás azonban az emlősök egyik elődjében talált 255 millió évvel ezelőttre datálható odontómát. A kutatás azt sugallja, hogy az odontóma oka nem köthető közvetlenül olyan tulajdonságokhoz, melyek a modern fajok sajátjai, ahogy ezt eddig hittük” — mondta a kutatást finanszírozó National Science Foundation’s Division of Earth Sciences programvezetője, Judy Skog. Emberekben és más emlősökben az odontóma „apró képletek” tömege, melyek összeolvadtak. Ez a tumor az ínyben vagy az állkapocs más lágy szövetében nő, fájdalmat és gyulladást okoz, illetve megváltoztatja a fogak és más szövetek helyzetét. Az odontóma nem képez áttétet, és másutt a testben nem jelenik meg, ezért a jóindulatú daganatok közé sorolják. Azonban torzulásokat okoz a fogak helyzetében, ezért a sebészek gyakran eltávolítják. Az őslénynek azonban, amelyet Sidor kutatócsoportja tanulmányozott, nem volt lehetősége műtétre. A maradvány a gorgonopsziák közé tartozott, melyek az emlősöknek távoli rokonai, és a dinoszauruszok előtti kor 255 millió évvel ezelőtti csúcsragadozói. A gorgonopsziák az emlősszerű hüllők (Synapsida) alosztályának egyik csoportját alkotják, melyeknek tagjaira jellemző, hogy rendelkeznek néhány olyan tulajdonsággal, mely egyébként az emlősök sajátossága. „A legtöbb Synapsida kihalt, és mi, emlősök vagyunk az egyetlen élő leszármazottak. Hogy megértsük, mikor és hogyan jelentek meg emlősszerű vonásaink, a synapszidákhoz tartozó maradványokat kell tanulmányoznunk, például gorgonopsziákat” — mondta Megan Whitney, a tanulmány vezető szerzője. A régészek a gorgonopsziák több emlősszerű tulajdonságát is rendszerbe foglalták. Például nekik is különböző feladatokra specializálódtak a fogaik — ahogy nekünk is. Whitney azonban azért kezdte a gorgonopsziák fogazatát tanulmányozni, hogy lássa, másban is az emlősökre emlékeztetnek-e. „A legtöbb ma élő hüllő fogai közvetlenül kapcsolódnak az állkapocscsonthoz. Az emlősök esetében ez másképp működik: mi szilárd, de hajlékony, húrszerű szöveteket használunk, hogy a fogakat a helyén tartsák. Tudni akartam, vajon a gorgonopsziákra ugyanez jellemző-e” — mondta Whitney. Ezt a kérdést egy csupán külső vizsgálat nem tudta megválaszolni. Whitneynek ahhoz a kockázatos és ellentmondásos eljáráshoz kellett folyamodnia, hogy szétvág egy megkövült gorgonopszia-állkapcsot: ha az állkapocs és a fog vékony szeleteit mikroszkóp alatt vizsgálja, akkor kiderülhet, hogyan maradtak a fogak a helyükön. Mivel az eljárás megrongálta a fosszíliát, Whitney és munkatársa, Larry Mose egy elkülönült, vagyis „árva” gorgonopszia alsó állkapcsot használt, melyet Sidor Tanzania déli részén gyűjtött. Mose papírvékony szeleteket készített a gorgonopszia állkapcsából, és tárgylemezekre helyezte őket. Ő és Whitney rögtön észrevettek valami szokatlant: a tépőfog gyökeréhez közel szabálytalan fürtökben, körülbelül nyolcasával apró, kerek képletek ágyazódtak be. Mikroszkóp alatti erőteljesebb nagyításban Whitney észrevette, hogy minden egyes fürtön belül a képletek kicsi, alulfejlett fogakra em- A gorgonopszia alsó állkapcsának szövettani szelete, melyet a tépő fog gyökerének közeléből vettek. A jobb oldalon látható sötét terület a csont A hátsó C alakú struktúra a bal oldalon a fog gyökere. A kis, miniatűr fogakra emlékeztető körökből álló fürt jelzi az összetett odontómát. FOTÓ: CHRISTIAN SIDOR/MEGAN WHITNEY Saurodonus parringtoni (Gorgonopsidae) csontváza 36 • Élet és Tudomány ■ 2017/2