Élet és Tudomány, 2018. július-december (73. évfolyam, 27-52. szám)

2018-12-14 / 50. szám

A TÉRKÉPEK A MÚLTBÓL A KÖRÖZSI VÍZSZERKEZET Unghváry Vilmos magyar királyi főmérnök 1859-ben lépett az állam szolgálatá­ba és kezdett folyamszabályozási munkálatokkal foglalkozni. Egyik legfőbb szorgalmazója volt a vízszabályozásnak, az öntözőcsatorna-rendszerek kiépíté­sének, valamint propagálta a mesterséges haltenyésztést is. Még ugyanebben az évben jelent meg A Körözsi Vízszerkezet Áttekintési Térképe című munkája. Kárpát-medence folyóvízhálózatának nagy része rendkívül fiatal, 100-150 éves múltra tekint csak vissza. Ez a leg­nagyobbrészt a XIX. században elvégzett folyósza­bályozási, ármentesítési és belvíz-lecsapolási munkálatok következménye. Az árvizek korábban a mai Magyarország egynegyedén, a történelmi or­szág területének pedig 14 százalékán okoztak ál­landó vagy időszakos vízborítást. Az egyik legna­gyobb átalakítás, a Tisza szabályozása 114 meder­átvágással járt, ami a folyó eredetileg 1213 kilomé­teres síksági hosszát 760 kilométerre csökkentette. Mellékfolyói közül azonban némelyik még a Tiszá­nál is markánsabb átalakításban részesült. A Beret­­­tyó és a Körösök esetében például 265 kanyarulat átvágásával 791 kilométeres mederrövidítést értek el, aminek eredményeként a folyók hossza 462 kilo­méterre változott. A folyók nagyrészt ásott meder­be kerültek, vízjárásuk jelentősen módosult, ami több nagyobb árvizet is okozott. Sok addig vizenyős terület pedig a folyók kiöntéseinek hiányában kiszá­radt, szikesedésnek indult. A Nagykunság és a Körös torkolatának vidéke a legszárazabb te­rületek Magyarországon: évi kevesebb mint 500 milliméter csapadé­kot kapnak, de a Közép-Tisza vidékének és a Tiszántúl nagy részé­nek területére sem jut több 550 milliméternél. Egykoron a Körösök, a Berettyó és a Tisza kisebb-nagyobb erei éppen ezeket a területe­ket öntötték el árvizeikkel. A természet így biztosította egy-egy szá­razabb terület vízigényét és tette mindezt az évnek abban az idősza­kában - márciustól júniusig -, amikor arra a legnagyobb szükség volt a növények fejlődése szempontjából. Szűcs Sándor A régi Sárrét világa című néprajzi írásában így elevení­ti meg a XIX. század eleji sárréteket: „Szántani, vetni csak a mindössze is kevés ármentes helyeket, az ún. szigeteket lehetett. Sokszor ezekre is hajóval vitték be az ekét és hasig érő vízben, vagy ennél is mélyebben úsztatták be a lovakat. A termést is hajóval kellett kihordani. Éppen csak, hogy megtermett az esztendei kenyérnek való, így hát a földmű­velés inkább csak mellékfoglalkozásnak számított. A szegényembernek a rét volt a terített asztala. Mint pákász, halász, csíkász, madarász, darvász, méhész, gyékényszövő, nádvágó a rét Isten adta javaiból éldegélt. ...Az árvízjárta, kövér legelőkön és a mocsári szárazulato­kon virágzott a nomád és félnomád állattenyésztés.” Ezt az idillinek tűnő állapotot számolta fel a Kö­rösök szabályozása, melynek az alapelveit az 1850-es évek elején a következőkben határoz­ták meg: „1. A szabad lefolyás biztosítására a mederből minden gát, malom, rosszul épített híd eltávolítandó; 2. A folyót völgyének legrövi­debb vonalán kell vezetni, hogy maga is bővít­se medrét; 3. Ha az eredeti meder az árvizek le­vezetésére nem elegendő, töltések építése szük­séges; 4. A mederszabályozás előzze meg a töl­tésépítést, mert előzetesen a töltések méretei nem állapíthatók meg; 5. A töltések egymástól való távolságát és koronamagasságát a víztö­meg és a folyási sebesség szerint kell meghatá­rozni; 6. Az átvágásokat lehetőleg egy időben emeljék ki, és ha ez nem lehetséges, alulról felfe­lé haladva végezzék a munkát; 7. A védtöltések a szabályozott meder mellett bárhol kezdhetők, de csak olyan pontokon érdemes építeni, ahol a víz nem kerülheti meg azokat. 8. A mellékfolyókat a torkolattól olyan távolságban kell visszatöltésez­­ni, ahol a visszaduzzasztás megérezhető.” A Körösök szabályozási munkálatainak korába vezet vissza Unghváry Vilmos 1859-ben megjelent A Körözsi Vízszerkezet Átte­kintési Térképe című munkája. Térképén már láthatók a mederát­vágások, a már megépített és a szaggatott vonallal jelzett, még csak tervezett csatornák (például a tervezett Berettyó-csatorna), de a sárréteket még mocsaras, vizenyős területeknek jelöli. Térképe bal felső sarkában látható Unghváry Vilmos családi cí­merrel ellátott névbélyegzője. A címer a rettegi Unghváry család címere. Édesapja, Mojsisovics Sámuel, szarvasi nagykereskedő- Kossuth Lajos személyes ismerőseként - a szabadságharc alatt megszervezte Szarvason a Védőrséget, amiért a szabadságharc leverése után bebörtönözték. Mivel apja börtönben volt, Vilmos, édesanyjának, rettegi Unghváry Eszternek a nevét vette fel és már tanulmányait is Unghváry Vilmosként folytatta. Babinszki Edit Unghváry Vilmos térképe - a sorozat előző részeiben megje­lentekkel együtt - nagy felbontásban megtalálható a https:// map.mbfsz.gov.hu/oldmaps.html címen. Unghváry Vilmos HBFS­­ MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS FÖLDTANI SZOLGÁLAT Élet és Tudomány ■ 2018/50 ■ 1583

Next