Élet és Tudomány, 2019. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2019-07-05 / 27. szám
Voltak azonban olyan jogtudósok is — főleg azok között, akik már a Horthy-korszakban is jelentős tudományos munkásságot fejtettek ki —, akik szerint a kormányzói jogkör és a köztársaság kikiáltása között kapcsolatot lehet teremteni. E nézetek egyik megalapozója volt az 1944-ben elhunyt és elsősorban a nemzetközi jogi munkásságáról elhíresült Faluhelyi Ferenc, aki egy 1926-ban megjelent munkájában kifejtette, hogy a kormányzó hatáskörét az 1920. évi I. törvénycikk a királyi hatalom jogkörénél lényegesen szűkebben állapította meg, hiszen a kormányzó voltaképpen csak a végrehajtó hatalom feje lett. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország államformája „ma ténylegesen a köztársasági államformájú államokéhoz hasonló”. Csekey István is — aki viszont már a második világháború utáni alkotmányozást megérte — úgy vélte, hogy az 1920. évi I. törvénycikk a kormányzó jogállását „tudatosan és bevallottan” a köztársasági elnök jogállása és hatásköre alapján állapította meg. Szerinte a Habsburg-ház trónfosztásának 1921. évi kimondása után Magyarország államformája „kvázi monarchia lett, jogilag monarchia, politikailag ellenben köztársaság, amelyet a népnyelv »magyar királyi köztársaság« névvel emlegetett.” (Megjegyezzük, hogy az „új” korszakhoz igazított pálfordulása volt ez Csekeynek, aki korábban még a monarchikus államforma mellett érvelt, miszerint a kormányzó jogállása „körülbelül” a koronázatlan király jogállásának felel meg.) Igen figyelemreméltó azonban Csekeynek az a nézete - mely már a következő kérdéskörre vezet át minket —, hogy az államformával kapcsolatos problémák nem a második világháború után kialakult helyzetből, hanem 1918 időszakából erednek. „Bármennyire szeretjük is alkotmányunkat ősi, sőt ezeréves alkotmánynak nevezni - írta -, vitathatatlan, hogy jóformán csak az volt benne ezeréves, ami az utolsó 25 évben pusztán elvben volt meg benne: a királyság.” Csekey tehát úgy látta, hogy a magyar alkotmány az 1918-as „polgári forradalom” után került válságba, mert elvieg hű maradt a monarchikus államformához, ám lényegileg köztársaságot létesített a királykérdés megoldatlansága. Egy új alkotmány csonka kartája Ha a kisalkotmányt a magyar történeti alkotmányba megkísérelnénk beilleszteni, annak mindenekelőtt a jogforrási jellegét kell(ene) tisztázni. (Csak érdekességként említjük meg, hogy egyes, egyértelműen a magyar történeti alkotmányhoz tartozó joganyagunk kapcsán is felmerül a jogforrási jelleg kérdése. Például a Pragmatica Sanctionál is, abban az értelemben, hogy az törvénynek vagy szerződésnek minősül-e, az utóbbi esetben pedig, hogy az az uralkodó és Magyarország, vagy az örökös tartományok és Magyarország között jött-e létre. Beér az 1946. évi alkotmányt — a korábbi történeti alkotmánnyal szemben — írott, karta-típusú alkotmánynak tekintette. (Megjegyezzük, hogy Magyarországon az írott és hatályba is lépett alkotmányok közül az 1919. évi Tanácsköztársaságé volt az első.) Csizmadia Andornak viszont az volt az álláspontja, hogy a magyar alkotmány a történeti alkotmányok közé tartozik, melyben ismeretlen az alaptörvény (alkotmánylevél, karta) fogalma. (A történeti alkotmány lényege, hogy az hosszabb idő alatt kiemelkedő jelentőségű, „sarkalatos” törvények sokaságából jön létre, azaz nem egyetlen kartát jelent.) Csizmadia tehát egy sarkalatos törvénynek tartotta a kisalkotmányt. Csekey az 1946. évi alkotmányt egy „új alkotmány csonka kartájának” nevezte, bizonyára azért, mert nem tekintette sarkalatos törvénynek, de igazi alkotmánylevélnek sem. Nézete szerint az új alkotmány bevezető sorai Magyarországot azon kartális jellegű alkotmánynyal rendelkező államok közé helyezik, amelyek francia mintára alkotmánylevelük bevezetésében szükségesnek tartották az emberi- vagy alapjogokat deklarálni. Csekey ezt a megoldást nem tartotta helyénvalónak. Magyarország — írta — „minden európai kontinentális államot megelőzve legelsőnek nyilatkoztatta ki az emberi szabadságjogokat elsődleges alakjukban 1222. évi Aranybullájában. A világon pedig csak egyetlen más állam előzte meg mindössze hét esztendővel: Anglia a Magna Chartájával. [.. ] Az Aranybullának e tételei ma is hatályosak azzal az eltéréssel, hogy 1848-ban a rendi különbségek eltörlésével a nemesek helyébe az állampolgárok léptek.” Csekey tehát úgy vélte, hogy olyan lényeges szabadságjog, amelyet a magyar alkotmány korábban ne biztosított volna, nincsen. „Némelyek tévesen azt hiszik — emelte ki —, hogy eddig Magyarországon nem érvényesültek a szabadságjogok és azokat szabadon lehetett lábbal tiporni.” Így szerinte a kisalkotmányban foglalt deklaráció külföldön azt a téves látszatot keltheti, mintha Magyarország csak most érkezett volna el kulturális fejlődésében az emberi jogok kinyilvánításáig. A jogfolytonosság kérdése Beérnek - a felfogásáról korábban elmondottakkal összhangban - a jogfolytonosság kérdésében is tagadó volt az álláspontja. Szerinte az új alkotmány a történelminek nevezett alkotmány korszakát végleg lezárta. Sulyok A köztársaság kikiáltása 1946-ban Sulyok Dezső, az alkotmánytörvény-javaslat nemzetgyűlési előadója