Élet és Tudomány, 2019. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2019-10-25 / 43. szám
ugyanis normáxiás körülmények között is képes stabilizálódni, és HIFI aktivációt előidézni. A szakirodalmat tanulmányozva azt láttuk, hogy a kalcifikáció számos induktora — például, a magas foszfátszint - szintén stabilizálja a HIFI alfát. Ezért gondoljuk azt, hogy a HIFI alfa kulcsszerepet játszhat a csont irányú differenciálódásban. És még azt is gondoljuk, hogy a HIFI alfa stabilizációjában indukálódó sejtes válasz, tehát az anyagcsere eltolódása az oxidatív foszforilációról a glikolízis irányába, szükséges feltétele a simaizomsejt transzdifferenciálódási folyamatnak. Ha pedig ez így van, akkor a kezünkben lehet egy olyan központi, vagy kulcsmechanizmus, aminek a specifikus gátlásával a kalcifikáció induktorától függetlenül egy ponton támadhatjuk a kalcifikációt. — Melyek a fő hipotézisei az önök kutatásának? — A pályázatunkat megalapozó cikk központi eleme a hipoxiának és a HIFI alfa központi szerepének a felfedezése volt. Ez előrevetíti azt, hogy a glikolitikus átprogramozás fontos szerepet játszik a folyamatban. Kísérleteink során éppen ezért megpróbáljuk gátolni a simaizomsejtek glikolitikus átprogramozását, és megnézzük, hogy akkor történik-e csont irányú transzdifferenciálódás. Ez egy kulcskérdésünk, ahogy az erre ráfűzhető epigenetikai változásoknak a vizsgálata is. Olyan vizsgálatot szeretnénk végezni, amiben leírnánk pontosan, hogy milyen anyagcsere-változások történnek az oszteoblaszt irányú transzdifferenciálódás során. Az utóbbi évek kutatásaiból kiderült ugyanis, hogy ezeknek a visszafelé, vagyis, pluripotens irányba történő dedifferenciációs és transzdifferenciációs folyamatoknak mind specifikus anyagcsere hátterük van. Szeretnénk tehát pontosan megérteni, hogy vajon ennek csontirányú differenciálódásnak van-e ilyen kívánt anyagcsere-háttere, mondjuk, egy preferált glikolitikus metabolizmus. Mivel az anyagcsere szoros epigenetikus szabályozás alatt áll, vagyis szigorúan meghatározza az, hogy a DNS mely szakaszai íródnak át, nem láthatunk világosan mi sem addig, amíg ki nem derítjük, konkrétan milyen epigenetikai szabályozás húzódik meg a simaizomsejtek csontképző sejtekké történő transzdifferenciációjának hátterében. Dombi Margit Szerkeszti: Grétsy László Lírai felhők „Szállnak az alkonyi/e/nőre, mint halovány hajú lányok” — írja Weöres Sándor. Ezek a felhők a régebben vesperálisnak nevezett gomolyfelhők, amelyek valóban haloványak, áttetszők, és mint maradványfelhők többnyire a horizont vonalában láthatók még a csillagok megjelenésekor is. Weöresnek egy másik versében ez a hasonlat olvasható: „A felhő palota mint egy japáni ház”. Bizonyára sokan ismerik a Déli felhők című versét, amelyikben „felhőt les Kataka”: „A vándorló felhő népet álmosan csodálja: ] Elől úszik Mog király, s kétágú az orra, | feje fölött koronája, mint a habos torta.” Ezek a példák a felhők gazdag alakváltozataira utalnak, persze más tulajdonságaikat is megírják a költők. Csokonai Vitéz Mihály rossz hangulatot fest a felhő szóval: „Elmém derült Egét | Bé boritja terhes felhő”. Petőfi Sándor írásaiból is lehet idézni hasonlót: „Felhők borongnak, s rekkenő meleg van, | A gondok fojtó levegője fojt.” Aranyjános is fenyegető bajt jelképez vele egy csatajelenetben: „[Etele] Maga bús felhőkint hömpölyög.” Ezek a felhők sötétek, mint a réteges esőfelhő (Nimbostratus) vagy a zivatarfelhő (Cumulonimbus). A felhőket — tíz fő fajt megkülönböztetve - a Meteorológiai Világszervezet (WMO) osztályozása szerint nevezik meg a szakemberek. Ezek a megnevezések bő kétszáz évvel ezelőtt kezdtek kialakulni, és latin szavakra mennek vissza, például: altus magas’, cumulus ’halom, rakás’, nimbus ’esőfelhő’. A nagy, sötét, mozgó tárgyakat, jelenségeket ősidők óta félelmetesnek, fenyegetőnek véljük, szemben a kisebbekkel, világosabbakkal. így lehetnek a vesperálisok „halovány hajú lányok”, és ezért lehet a gond „terhes felhő”. Weöres Sándor, a XX. század költőnagysága még szakszót is használ a (többnyire) kellemes képzeteket ébreszthető esti párafelhő megnevezésére: „Mennyben szinte töprengenek az altokumulusz fellegek: békések-e az emberek is áldottak is?” Büky László Élet és Tudomány ■ 2019/43 ■ 1365