Élet és Tudomány, 2019. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2019-07-12 / 28. szám
ése A Petőfi Irodalmi Múzeum Relikviatára magyar írók és költők személyes tárgyait őrzi, köztük több mint háromszáz bútort. A gyűjteményezés a szerzői hagyatékok mellett kiterjed szerkesztőségek berendezési tárgyaira, esetenként az írók családtagjainak, múzsáinak bútoraira is. A relikviabútorok irodalomtörténeti értéke abban áll, hogy íróink, költőink tárgyi környezetét képezték: magukon viselik egykori tulajdonosuk élettörténetét, vallanak anyagi helyzetéről, olykor a szerző stílusát is tükrözik. Felbukkannak az írók naplóiban, leveleiben, de többen verset, sőt novellaciklust is szenteltek berendezési tárgyaiknak. A bútorok ajándékozás vagy vásárlás útján, igazoló dokumentumok kíséretében kerülnek a múzeum gyűjteményébe, ahol a korábbi használati tárgyak múzeumi tárggyá minősülnek át. Szükség esetén tisztítják, restaurálják, majd speciális körülmények között — meghatározott hőmérsékletű és páratartalmú raktárakban — őrzik tovább őket. Nyilvántartásba kerülnek, kutathatók lesznek, alkalmanként pedig új kontextusban új jelentéssel felruházva kiállítási tárggyá válnak. A most nyílt, Magukra maradt bútorok című kiállításon is ezek a bútorok láthatók. Többek között megtekinthető Mándy Iván széke, Kölcsey Ferenc bőrborítású, füles karosszéke, Petőfi Sándor és Móricz Zsigmond gondolkodószéke, Ady Endre két karosszéke, Szentkuthy Miklós saját tervezésű karosszéke, Ottlik Géza kártyaasztala, Kosztolányi Dezső könyvespolca, Jókai Mór, Kaffka Margit, Kassák Lajos, Nemes Nagy Ágnes és Vas István íróasztala. A tárlat 2020. március 1-ig várja az érdeklődőket. A szegedi paprika történetéről nyílt új állandó kiállítás az ópusztaszeri emlékparkban, amely átfogó képet ad a fűszerpaprika termelésének meghonosodásáról és az őrlemény nagyüzemi előállításáról. Az eredeti ipartörténeti és tárgyi néprajzi emlékek bevezetik az érdeklődőt a paprikatermesztés és -termelés, illetve a fajtanemesítés történetébe. Az új ipartörténeti kiállítás jól kiegészíti az emlékpark korábban is látható bemutatóját. A skanzen szeged-alsóvárosi portáján található enteriőrökben ugyanis az érdeklődők megismerhetik egy paprikatermesztő parasztcsalád életmódját, a paprikatermesztés népi hagyományait. A Dél-Alföldön minden bizonnyal a ferences szerzetesek voltak az elsők, akik fűszerpaprikát ültettek, először dísznövényként, majd később gyógyításra is használták. A paprikás pálinkával külsőleg rovarcsípéseket kezeltek, elfogyasztva pedig „a háromnapos hideglelés”, a malária gyógyítására volt kiváló. A tengeren túlról a Balkánon keresztül érkezett fűszerpaprikát a XVIII. század második felében kezdték el nagyobb területeken termeszteni a Kárpát-medencében, a XIX. század elején pedig a Szeged környéki tanyákon is megjelent, majd a térség egyik meghatározó kultúrnövényévé vált. A járművezető szakma, a jegyellenőri munka és a kalauz hivatás történetét, érdekességeit mutatja be a Földalatti Vasúti Múzeum új, A BKV arcai című időszaki kiállítása. A tárgy- és képanyaggal gazdagon illusztrált tárlat a fővárosi közlekedési eszközök személyzetének, a BKV és a jogelőd társaságok járművezetőinek, kalauzainak, ellenőreinek tevékenységébe, munkaeszközeibe, oktatásába enged bepillantást. A járművezetők és a kalauzok évtizedeken keresztül, már az első lóvontatású járművektől kezdve kiegészítették egymás munkáját, egészen a BKV kalauz nélküli rendszerének bevezetéséig. A kalauzi munkakör megszüntetése után a jegyvizsgálatot ellenőrök vették át, akik immár nem az utasok rendszeres kísérői, csak időnként felbukkanó szereplői a közösségi közlekedésnek. A jegyellenőrzés feladata 2012-től a Budapesti Közlekedési Központ, a BKK hatáskörébe tartozik, ám a fővárosi járművezetők többsége ma is a BKV alkalmazásában áll. A kiállítás december 29-ig tart nyitva. Guillermo Kahlo, Frida Kahlo édesapja volt, aki 1890-ben, alig húszévesen vándorolt ki választott hazájába Németországból. Mexikóban fotográfus ikonná vált, akinek munkásságát a nemzetközi fotóművészeti színtéren nagyra értékelik, itthon ugyanakkor még kevéssé ismerik. A Műcsarnok Frida országa - Guillermo Kahlo mexikói fotográfiái című tárlata az ő különleges felvételeiből válogat. A kiállítás időutazásra invitál Mexikóba: az 1900-as évek első három évtizedében készült fényképek izgalmas pillanatképek az ország gazdag, többféle kultúrából és tradícióból táplálkozó, sok évszázados építészeti örökségéről, másfelől az elmúlt századelőn felívelő monumentális mexikói építkezésekről. Guillermo Kahlo Mexikó klasszikus fotográfusa volt. Felvételeiből a dokumentumok hitelességével tárulnak elénk az ország történeti múltjának templomai és kolostorai. És talán az ő kamerája rögzítette legérzékenyebben Frida arcát, arcait. Képei szeptember 22-ig tekinthetők meg. Kultúrnövényünk Apai örökség 894 ■ Élet és Tudomány ■ 2019/28