Élet, 1909. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)
1909-12-26 / 52. szám
Egész délelőtt talpaltunk s délig öt mértföld 520 méternyi utat tettünk meg. Ekkor megebédeltünk s fényképfölvételt csináltam a kitűzött angol zászlóról és sátrunk körül táborozó társaimról. Egész délután hegynek fölgyalogoltunk s este 6 órakor tábort ütöttünk. Pompás ebédünk volt, először főtt hús és némi maradék Oxo, majd kétszersült. Ezután а какао vízben kifőztem a kis plumpuddingunkat, melyet Wild egy barátja ajándékozott neki. Ez egy cseppnyi gyógypálinkával olyan csemege volt, melyet maga Lucullus is megirigyelhetett volna. Ezután какао s végül szivarok s egy kanálnyi fodormenta-szesz, melyet egy skót barátunk küldött számunkra. Ma jól laktunk és pedig jó ideig utoljára. Ebéd után megvitattuk a helyzetet s elhatároztuk, hogy még jobban redukáljuk az élelmi szükségleteinket.» Szomorú karácsony volt bizony ez, de egy eleven szintnel több a karácsony tarka képében, mely kiáltó kontrasztjával annál harmonikusabban emeli ki az otthon és a szeretet ünnepe szívünkig ható édes varázsát. Várnai Sándor: SZEGÉNY KIS FIÚK, SZEGÉNY KIS LEÁNYOK. Egy hírneves orosz pedagógus mostanában világraszóló reformmal akarta előbbre vinni a nevelés ügyét. Kifejtette egy német revüben, milyen észszerű lenne, ha Európa öszszes tanhatóságai csatlakoznának a koedukáció érdekében és rövidesen egy padba, egymás mellé ültetnénk a kisfiainkat és a kis leányainkat. Ez körülbelül karácsonyi ajándékul készült volna a szegény kisfiúknak és a szegény kis leányoknak. De a terv meghiúsult. Elnémították. Az orosz pedagógusok közgyűlésén végleg visszautasították a két nem együttes nevelését s a koedukáció szószólói, mint várható volt, kisebbségben maradtak. Azt mondották, hogy a pedagógia a nemek közti különbséget áthidalni nem képes, inkább arra van hivatva, hogy hajlékonyan simuljon a fiúk és a leányok hajlamaihoz. Eredményes tanítás csakis így lehetséges. Az orosz tanárok tehát közömbösen siklottak át annyi nagy gondolkozó és álmodozó legszebb ábrándjain. Nem valósul meg Zola álma, amelyről oly gyönyörűen írt hátrahagyott írásaiban. A kis orosz fiúk és leányok ezután is rideg komolysággal, mereven tipegnek majd az iskolába, nem barátságos együttesben, «main en main». Nem fonogatják az iskolapadokban a jövőnek aranyos fonalait. Idegenek, hidegek lesznek egymás iránt, mert a tudomány magasabb érdeke így kivánja. Szegény kis Katarinák és Ivánok! □ □ □ □ Ha néha így télen, opálszinű délutánokon járkálunk az utcákon s az iskolák kapui kinyílnak, bennünket is elfog a hófehér gyerekkor nosztalgiája. A homályos csarnokokból gyerekfejek bukkannak elő. Az egyik utcából jönnek a fiúk, jókedvű lármával, pajkos sikoltozással. A másik oldalon pedig bájosan fontoskodva a kis leánykák. Azután találkoznak s elmennek egymás mellett, mintha született ellenségek lennének. Sokszor elnézem a fiúk s a leányok néma találkozását és mikor a pufók, angyalarcú gyerekekre tekintek, szinte fel Dr. Farkas Pál, a Petőfi-társaság új tagja. Pakots József, a Petőfi-társaság új tagja. 873 ÉLET —1909. december 26.