Élet, 1910. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-23 / 4. szám

ÉL­E­T — 1910 január 23. Dr. Hajdú Tibor. (Az új pannonhalmi főapát.) A király a szent Benedek-rend választását a napokban szentesítette és az első helyen jelölt Hajdú Tibor drt a magyarországi szent Benedek­­rend főapátjává nevezte ki. Legősibb szerzetes­­rendünk a maga sajátos alkotmányos jogát min­dig úgy gyakorolta, hogy főapátjának egyénisége beilleszkedett a kor kulturális keretébe. Emlékezünk Chruesz Chrizosztomra, az irodalom e nagylelkű pártolójára akkor, mikor az irodalomnak önzetlen Maecenásokra volt szüksége. Vaszary Kolosra, a béke és szeretet nagystílű férfiára akkor, amikor a nyugodt, békés fejlődés kora következett; Fehér Ipolyra, a kitűnő pedagógusra akkor, amikor szer­­zetesrendeink tanári képzése volt első fontosságú kérdés. Ma a gyakorlati katholicizmus korát éljük, ma nemcsak hittel, de tudománnyal védelmezzük dogmáinkat. Ma a cellákból tiszta világosság árad a zűrzavarban tengődő emberiségre. Hajdú Tibor dr. ez új föladatok erős, tudós, fölfegyverkezett férfia. Szerzetes, aki szent Benedek ősi reguláján: Ora et labora! - nőtt naggyá! Filozófus, de filozófiája az isteni törvényeken sarkallik és em­beri ész által válik megérthetővé. Van érzéke a modern idők szociális követelményeivel szemben, de ez érzék mindig keresztény és még inkább mindig katholikus. Tetterős férfikorában hierar­­cikus és közjogi méltóságra emelkedve Rendjének szent és nemes hagyományait bizonyára abban a mértékben fogja az Egyház és haza javára for­dítani, amely mértékkel ítélte meg őt Rendje és Királya, amely mértéket soha, senki sem szabhat oly nagyra, hogy az új pannonhalmi főapátnak elég nagy legyen. a­­ Vampa levele. Szerelmes levelek. Egy francia lap mostan nagy garral hozza Musset szerelmes leveleit, melyeket Jules Troubat adott át az Akadémiának. Kilencvenhat levél. Nap-nap után olva­som. Nem titkolom, fogyó érdeklődéssel. Néha még szégyenkezve is, mintha bezárt ajtók előtt kíváncsis­kodnék és titkokat hallgatnék ki, amelyeket nem nekem szántak. Az egész titkolódzás azonban nem érdekes. Hallgatózni sem érdemes. Egyáltalán nincs érdekes szerelmes levél. Legföljebb kettőnek. Annak, aki írja és annak, aki kapja. A harmadik előtt minden billet doux fakó és komikus. Olvastam Beethoven szerelmes leveleit, ami­ket «halhatatlan kedvesé»-hez írt és Napoleon, Goethe, Baudelaire levelezését, de mindig fájt a szívem, mikor láttam, hogy a nagy emberek milyen kicsikék, mennyire mások egy áttetsző rózsaszínű papiroson keresztül. Ezer és millió csókot küldenek a távoli kedvesnek. Banalitásokat halmoznak. Kérik a kisasszonyokat, hogy érintsék imádandó szájacskájukat a levélpapiroshoz. Majdnem szánalmasok. Akárcsak a mosócédulájukat, vagy a fűszer­számlájukat látnám. Hogyan, tehát mosottak és fűszerekkel éltek? Vannak ravaszkodó írók, akik a tükör előtt levelez­nek és a rózsás mámorba ügyesen belecsempészik az irodalmat is. Nem ezekről szólok. Az igazi szerelmes levél sürgönystílusban — kritika nélkül — íródik. Megy előre a maga célja felé. Csak egyetlenegy szivet AZ ÉSET Dr. Hajdú Tibor: 128

Next