Élet, 1910. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1910-02-20 / 8. szám
ÉLJET — 1910. február 20. 1531, 1607 és 1682-ben megjelent üstökös is csak a Haley-ötökös lehetett. De tovább is mehetünk. Vessünk csak egy pillantást a Kr. előtti időkbe! Már Kr. e. 12-ben látták ezen üstököst, mint ezt a történetileg hiteles adatok igazolják. Sőt a kínai Matuanlin szerint 239-re jelzett üstökös is ugyanez lehetett. Az adatok ugyanis világosan mutatják, hogy a Halley-üstökös pályafutásához, vagyis a Napközelbe való ismételt visszaérkezéséhez 749— 793 év lefolyása szükséges. Az időingadozásokat és esetleges változásokat a bolygók vonzása létesíti, mert ezek eredeti pályájából kizavarják. Második képünkön megkíséreltem a Halley-üstökös pályáját — mivel csak arról van szó, hogy a felmerülő vonatkozásokat nagyjában feltüntessük — megközelítő pontossággal előállítani. E rajzon az üstökösnek hoszszasan elnyúló elliptikus pályáján kívül láthatjuk még a Föld, Mars, Jupiter, Saturnus, Uranus és Neptunus pályáit, illetőleg pályarészleteit a bolygók haladásirányával s ezen irány mentén a Naptól való középtávolságoknak millió kilométerekben kifejezett értékét is. Egyben összehasonlítás kedvéért az elliptikus pályát átmetsző bolygó pályák felső, kinyúló részéhez a forgási időt, az alsóhoz pedig a sziderikus keringési időt is mellékeltem. 1835-ben, Rosenberger számításai szerint november 12-én kellett volna üstökösünknek a perihéliumban lennie; a valóságban azonban csak négy napi késéssel érkezett be. Ezen alkalommal a déli félgömbön volt látható, az 1836-ik év elején pedig az északin, de csak rövid időre. Herschel szerint oly hatalmas csóvával közeledett ekkor hozzánk, hogy az csaknem húszszor akkora volt, mint a Holdnak átmérője. Ez utóbbi pedig körülbelül 1741 km. Utolsóelőtti megjelenése óta gyors léptekkel haladt át a bolygók pályáin, hogy 1873-ban elérhesse a maximális naptávolságot, az apheliumot, mely körülbelül 5347 millió kilométer. Naponként mintegy 4 millió km. sebességgel folytatva útját, 1880-ban második ábránkon látható helyzetét foglalta el, ahonnan 30 esztendei pályafutása után érkezett el ismét hozzánk. Már 1909 szeptember 11-től 12-ig terjedő időközben sikerült az üstökös helyzetét megállapítani, de csak fotográfiai úton. A dicsőség ez irányban a königstuhli csillagvizsgáló hírneves igazgatójáé, M. Wolf-é. Csaknem egy hónappal később, október 14-én, van Biesbroeck is megtalálta Uccleban, Brüsszel közelében, de helyzetét csak 24-én tudta pontosabban megállapítani. Wolf felvétele szerint 1909 szeptember 11-ikének éjjelén az Ikrek (Gemini) csillagzatban foglalt helyet. Futásának irányát az egyes csillagképek között szépen mutatja C. Arriens eredeti rajza után készített rajzom, melyen az üstökös helyzete felfedezése idejétől december végéig van feltüntetve úgy, ahogy ez a berlini «Luftgarten»-ből teleszkóppal látható volt. Az Ikrek csillagcsoportból kiindulva a Hyadok mellett rohant el december 1-én s az Orion csillagképtől északra különösen éjfél után elég jól volt észlelhető. Azonban csakis jobb messzelátókkal. December végén a Fiastyúktól délre tartózkodott s már kisebb távcsövekkel is megfigyelhették. 1910 elején a Kos csillagzatban jelent meg, hogy innen a Halak felé vehesse útját s áprilisban onnan mutogathassa magát forgó sártekénk érdeklődő lakóinak. Ez alkalommal alig változik helyzete a Halak csillagképben. Pedig siet folytonosan előre. Május közepe táján Crommelin szerint a napkorong előtt vonul el; júniusban az Oroszlán csillagzattól délre folytatja útját s oly gyorsan távolodik, hogy csakhamar eltűnik szemeink elől a déli félgömb lakóinak gyönyörködtetésére, kik 1911-nek tavaszán valószínűleg újból viszontláthatják — természetesen csak a legjobb teleszkópokkal. Negyedik képünkön a Halley-üstökös elliptikus pályájának egy részét fél Földünk pályáját látjuk lerajzolva. A görbe pályák megjelölt helyei mellé írt adatok az üstökösnek, illetőleg a Földnek a jelzett időben való helyzetét mutatják. Észrevesszük, hogy március 1-ig mindjobban A Halley-üstökös pályája: 240