Élet, 1924 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1924-07-13 / 13. szám
nagybölcsen a Lipótváros közepébe, szűk utcák, magas bérpaloták által övezett területen óhajtják felépíteni. Ennél elhibázottabb gondolatot még a hivatalos művészeti köröktől is ritkán tapasztalhattunk. Egy magyar néprajzi múzeumot szűk utcák közé helyezni ! Hasonló aberráció ez, mint a Gellérthegynek épített Erzsébet-híd, a Vilmos császár-útnak (akkor még Vácikörútnak) háttal elhelyezett Dóm stb. Wigand szerint a Néprajzi Múzeum egyedüli ideális elhelyezést csak a Városligetben nyerhetne, az Állatkert és a Mezőgazdasági Múzeum közötti területen. Ennek a megoldásnak — amellett, hogy esztétikailag is a legmegfelelőbb — az a mérhetetlen előnye is megvan, hogy a közeli tóban az őshalászatot is megfelelően lehetne ismertetni. Ennek az elhelyezésnek az előnye egyébként annyira szembetűnő, hogy valóban „illetékes tényezőknek kell lenni, hogy észre ne vegye valaki. Félő, hogy a magyar Néprajzi Múzeumot valóban felépitteti a művészi dilettantizmus. Felépittet bérházak között egy kaszárnyát s hivatalosan elkereszteli Néprajzi Múzeumnak. Ennek a városnak az utcái, elhibázott, förtelmes házai eléggé bizonyítják, hogy itt nem ismerik a nemzeti formanyelvet és félnek megszólalásától. Majd felépítik a Néprajzi Múzeumot, rossz helyen és rosszul, emelnek olyan épületet, amely jobban megfelelhetne a cseh követség, vagy akár a délafrikai gyémánt bányatulajdonosok klubpalotájának, mint a magyar Néprajzi Múzeumnak. Pedig egy múzeumépület nem olyan, mint a rossz dráma, amelyet, ha kiderül róla, hogy értéktelen alkotás, törölnek a műsorból. A múzeumot, ha már sok millióval felépítették s rosszul építették, nem lehet eltüntetni. Ott fog az állni, kiáltó csúfjelként, kigúnyolva önnön rendeltetését és az „illetékesek“ hozzáértését. Nem kell-e hát itt fellebbezni a nemzet öntudatához? Turchányi István A HOLNAP DÉLIBÁBJA Gonosz játékot űz velünk a holnap, Bús üldözői hasztalan loholnak. Előttünk jár, egyformán mindig messze. Nincs halandó, ki kincsét megszerezze. A birtokában minden, ami drága, S mienk mögötte a ma pusztasága. Ha lépünk, lép , ha űzzük, futni kezd el. Erős mágnese sohasem ereszt el. Maga után csal s közben egyre illan, S a múlt tükréből kincse visszacsillan. Takáts István BODNÁR JÓZSEF szűcsmester BUDAPEST Tel.: 1279. V., Nádor utca 15. Finom szucsáruk nagy választékban, mélykár elleni megóvó intézet. TÜNDÉRFA REGÉNY. IRTA P. PÁL ÖDÖN(4) Hiába minden, júniusi nap! A Wamserkisasszony atyja osztrák generális volt, az előkelő körökben egy kissé maga is parvenü. A generálisné a Lamberg-családból származott, amelybe már átöröklött az ízlés — de a Wamser-leány az atyja vérét örökölte, még mindig kapaszkodott a régi arisztokratákba, mint az apja. Ilyennek szerette volna látni a férjét is. — Nem, júniusi nap, ez az asszony nem egykönnyen fogja elfogadni a parasztéletet élő ezeréves tündérfai koppányokat — hiszen nincs annak szíve, csak hiúsága. A méltóságos báró ablaka alatt egy kis nádi rigó fütyürészett. Nem volt a hangjában semmi különös: megszakításokkal mindig ugyanazt az egy trillácskát változtatgatta. Még ifjú volt, de máris művész. A báró előtt kitágult a szoba. Előtte zúgott a Balaton nádasaival úgy, mint azelőtt 40—50 évvel szokott zúgni. A báró úr akkor Dezső bácsival hagyta el Tündérfát. Mikor Szentgyörgyön megpihentek, Dezső, bácsi a csárdában elszunynyadt egy kicsit, ő kikereste a legmagasabb jegenyenyárfát, felmászott annak a tetejébe, hogy még egyszer visszanézhessen a falujára. Nem sokat látott belőle — már messze voltak tőle. Akkor énekelt valahol a csárda körül ilyen szívhezszólóan a nádi rigó. V. Koppányi Vajda Pál fogalmazó úrnak ma nagy és kedves napja volt. Őexcellenciája, az új belügyminiszter, délelőtt tíz órakor magához kérette, leültette maga mellé a süppedő bordíványra, szivarral kínálta meg és édes fiának nevezte Az ilyesmi már magában karrierfutást jelent. De nem állt meg a bevezetésnél. Az olyan kiváló tehetség, tapintat, munkaerő, mint te „kedves fiam“ — mondta a jeles férfiú —, bár a szűkkörű adminisztráció számára, neked nagyobb és szélesebb hatáskör jár. Egyelőre tehát titkárrá óhajtalak előléptetni, az elnöki osztály egy fontos pozícióját óhajtom rád bízni és pedig a politikai kérdésekben való intézkedéseket, amelyeket miniszteri tanácsos kikerülésével közvetlenül nekem fogsz referálni. Azt hiszem a meggyőződéseink fedik egymást: te egy előkelő, mondhatnám oligarcha család tagja vagy, a nemzeti épület pillérei iránt erős az érzéked, de egyúttal fiatal is vagy, tehát a modern közigazgatás és a vármegyei élet fejlődése IFJ. LIBAL LAJOS Glorgnettek, látszerészeti cikkek, látcsövek raktára. Budapest, V. Nádor u. 13. 255