Élet, 1931 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1931-05-24 / 11. szám
232 nyelv zamatos muzsikája kíséri az alakok mozgását. Az adoma magja ez: A tanulatlan nép inkább hisz a maga fajtájából való kuruzslónak, mint a tudós orvosnak. Sőt az egyetemi nőgyógyász orvosprofesszor felesége is a kuruzslóhoz fordul: a férje küldi oda. A tudomány, a műveltség csődje a szatíra erősen hígított marólúgjába tálalva. A darab meséje eléggé sovány: nincsenek benne összefonódó ágak, kicsattanó bonyodalmak s nincs benne drámai robogás a kibontakozás felé. Lassú, kényelmes jelenetek, álló helyzetek egymás mellé fűzése. „Úgy szép az ember, ha ballag” — mondják a szegediek. Ez az életfilozófia vezeti a darab fonalát is. A mese lényege néhány mondatban összefoglalható. Egy öreg paraszt (Olasz Pál) született tehetség a kuruzslás terén. Gyógymódja a babonának s az orvosi tudomány külsőségeinek sajátságos keveréke. Messze vidékről tódul hozzá a nép! Pia már képzett orvos. Hazajön s fölveszi a küzdelmet apjával s apjában a babonával. Hisz a tudomány erejében, de elbukik. Bukása lehetne tragikus is, ha nem a vígjáték talaján állna. Keserű szatírája a magyar falunak, hogy a valóban gyógyító diplomás orvos ingyen se kell, míg a hígított kocsikenőccsel kuruzsló öreget jól fizetik hókusz-pókuszáért. A tragikomikum hálójában vergődő fiún végül is az apa segít: megsajnálja fiát, no meg céljai is vannak vele, a rendelőjébe tereli a betegeket. „Megosztottam a fiammal a tudományt, elárultam neki is a titkot, most már ketten gyógyítunk” — mondja Az orvosi tudomány abból az alamizsnából él, amit a kuruzslás juttat neki. A sötét tónusú mesébe néhány szép virágot sző a szerző: a szerelem virágait. A fiú, Gyuri, apja keresztlányában, a nagy művészettel megrajzolt bájos Jukkában megleli párját. A vén kuruzsló egyetlen igazi sikere, hogy ezt a párt összehozza. A sovány mese nem unalmas, mert sok alakot vonultat föl előttünk a szerző, és ezek az alakok mind érdekesek, lekötik a figyelmünket. Pedig a színházjáró ember figyelme nagyon türelmetlen. A mozgalmasságra éhes türelmetlenséget sikerült Bibónak elaltatni: átvarázsolt bennünket a falunak kissé sűrű levegőjébe s a magyar paraszt tempós észjárását mi is átvesszük. A darab szatirikus alapgondolatát sikeresen bontja ki előttünk a szerző. Hibája a mese soványságán kívül az érdesség: erős, de vakolatlan falakat épít. Az apa és fiú közötti viszony egy kissé túlzottan merev, vaskos, néha majdnem durva. Hiányzik belőle a melegség, ez pedig még a szatírában is jól esnék. Melegséget csak Julika áraszt szerelmes szívéből. A szerző kénytelen megosztani a sikert Rózsahegyi Kálmánnal és Somogyi Erzsivel. Rózsahegyi a vén kuruzsló alakját tette előttünk szimpatikussá s feledhetetlenné. Somogyi Erzsi a fiatal falusi leányban ébredező szerelemnek adott megkapó kifejezést. Radványi Kálmán meg a Niczky növendék egyéni sorsa, külső és belső története, és ezzel párhuzamosan a körötte csoportosuló alakoknak egyéni színe. Némelyik csak megvillan előttünk, de egy-egy vonás élénk megrajzolása emlékezetünkben tartja. Az egyéneken túl, a kisváros világát is mesteri módon elénk tárja: a bál a magyar kisváros színét pompásan tükrözi vissza. Közelebb visz a regény meséjéhez a katonai főreáliskola világának bemutatása: a diák- és tanár, illetve katonatiszt-típusoké, Mallaytól Dagácsig, Dolkytól Stail Istvánig. A portréfestőnek az ilyen egyénitésnél könnyű a dolga, ha karikatúrát rajzolhat, de szerzőnk a maga kedvenc kis hőse, a Niczky növendék szemével nézi őket, ez a szem pedig nem tud állandóan gyűlölni. Maga a regény finom lélektani mozgófénykép erről a Niczky növendékről. Gondos, nemcsak művészettel, de tudással is megrajzolt kép. Nem tagadom, nekem idegen és fájó minden olyan lélekrajz, amely a katolikus lelket betegnek festi. Az én szívemhez sokkal közelebb áll a Dolby növendék a maga egésszéges testével-lelkével, mint ennek a regénynek a főhőse, mert én Erdöly hittanár úrral szemben azt tartom, hogy egy terhelt, idegbeteg gyerek sohasem lehet „az igazi katona“. De szerzőnk a maga hősét ilyen terheltnek, betegnek rajzolja: anyja érzékenysége és a maga testi halálravalósága valahogy más világba valónak rendeli, így a hős egy beteges állapot embere: ennek a beteg léleknek finom művészettel megírt története a regény. Ámde azt kell elfogadnunk, amit az író ad: ez is finom és becses, néhány mozzanatában, mint a szolgálóleány kilincsén való elábrándozása, mesteri. A művészet itt nemcsak a megcsinálás szépségével hat, hanem azzal a nemes katolikus lélekkel is, amelyet az író lelkeként revelál. Ennek a finomsága tette csak lehetővé a főhős mesterien finom lélekrajzát, megkapó Istenhez sóvárgását, az assziszi szent lelkiségéhez való megértő vágyódását. Törékeny kis virág körül az életfolyam sodrába; a folyamot át- meg átszövik a vízinövények indái, melyek — maguk is a talaj sarából nővén ki — mindent a maguk sáros karjaiba akarnak ölelni. Hogy úszhasson ki ebből a hínárból ez a lélekvirág a tiszta tengerbe? — Ez a regény lelki problémája, és ez benne az igazibb életrevalóság. És így fogván fel a regény katolicizmusát, örömmel köszöntjük a szerzőt, aki a Magyarság lapjain olyan éles szemmel és öntudatos kézzel rajzolgatta meg a katolikus regény esztétikáját, most pedig ezt az egyéni elgondolást ebben az egyéni sorsban művészetté emeli. Nehéz is elemezni olvasó-önmagunkat, amikor a regény hatásáról számot adunk; nyilvánvaló, hogy itt elsősorban maga az életszemlélet egyéni, és ez az egyéni életszemlélet teszi olyan vonzóan érdekessé a regényt. De a megformálás is megkövetel egy művészi sablont, és szerzőnk itt is harmóniába tudja hozni a sablon és egyéni kibékíthetetlen ellentétét. Íme, ez újra érdekes vonás, a regény könyvsikerének főtáplálója. De csak akit magának az írónak vajúdó lelkéhez segít el, az érti meg és értékeli helyesen magát a regényt is. A. Zs. KÖNYVÚJDONSÁG Balla Borisz: Niczky növendék. Valami meleg áramlatot hagyva maga után az olvasó szívében, pereg le előttünk a Niczky növendék kadettiskolás életének két esztendeje. Hogy a két esztendő elég írónknak ahhoz, hogy egész sereg egyéni alakot formáljon ki és véssen emlékezetünkbe, másrészt pedig két esztendő történetében is érdekes tud lenni: Balla Borisz írói tehetségének és regénye művészi értékének legnyilvánvalóbb bizonyítéka. Mert az olvasót egy erővel kapja Felelős szerkesztő: Felelős kiadó: ALSZEGHY ZSOLT KRYWALD OTTÓ Kiadótulajdonos : „ÉLET“ IRODALMI ÉS NYOMDA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TARTALOM: A Nimfa forrásánál. Dr. Kühár Flóris O. S. B. — A vers: az ünnep. (Vers.) Mihály László: Betakarítás. Dénes Gizella. — Máriaradnai emlék. (Vers.) Kovács Sándor. — Távol az élet. (Vers.) Mihály László. — A barokk államfelfogás. Szekfü Gyula. — Kakuk fiók. Rák István. — Vigyáznak ránk a holtak(Regény.) Turchányi István. — Magyar levél. Turáni. — Kultúra A magyar középkor szintézise. Zs. — Színház. Radványi Kálmán. — Könyvújdonság. A. Zs. Kiadja az „Élet" Irodalmi és Nyomda Rt. Budapest, I., Horthy Miklós út 15.—Igazgató: Laiszky Jenő.