Irodalmi Ujság, 1950. november-december (1. évfolyam, 1-5. szám)
1950-11-30 / 3. szám - Trencsényi-Waldapfel Imre: Vörösmarty (1. oldal) - Kónya Lajos: Beszélgetés Vörösmartyval • vers (1. oldal)
I 1. ÉVFOLYAM 3. SZÁM ARA 1 FORINT 1950 NOVEMBER 30. A költő, kinek születése 150. évfordulóját ünnepli a boldog jövőjét építő magyar nép, először a régi dicsőség borongó felidézésével vonta magára nemzet figyelmét. A Zalán futása, a huszonötéves költő első nagy alkotása, mely egyik napról a másikra az első helyet biztosította az irodalmi életben az odáig ismeretlennek, olyan feladatot old meg, melyre évtizedek óta készült a magyar költészet. A klasszikus költészet értékrendjében gondolkozó korabeli irodalmi közvélemény a bonalapítást megörökítő nagyszabású eposzban látta feltételét annak, hogy a magyar irodalom elérje a maga nagykorúságát s kivívja egyenjogúságát a litin irodalommal, amelynek Vergiliusát nemcsak az iskolában tanulták, hanem a latin nyelvű nemesi közéletben is majdnem annyit idézték, mint Horatiust. A pályakezdő költő azonban nem a deákos műveltségű nemesség „magyar Vergiliusa“, hanem a magyar nép szabadságának jövőbenéző költője lett. Polgári irodalomtörténetírásunk sokat beszél azokról a szubjektív vonásokról, amelyek a fiatal költő első szerelmének emlékét idézik a hatalmas erejű csataképek rövid szünetei közé, s általában éppen ezekben szubjektív vonásokban jelöli meg a a Zalán futása legfőbb költői értékét. l)c teljességgel egyoldalúan ítéli meg kapcsolatáít a nemzeti élettel, amikor a fiatal Vörösmartyban csak a régi dicsőség énekesét látja, mereven szembeállítva a költő fejlődésének későbbi szakaszával, amikor a jelen és a jövő felé fordul érdeklődése. Holott Vörösmarty egyik iegjellemzi:itsam.ti,..j . ""Stein.-ii» is példamutató - vrbáNsi, hogy soha sem veti fel elvontan a nemzeti élet kérdéseit, hanem mindig konkrét politikai feladatokat lát önmaga és a nemzet elöli. Zalán futása az első magyar reformországgyűlés összehívásának évében, ISL’ö-ben jelent meg. S a költő az ezeréves múltat éneklő eposzban * érinteni tudja azokat nagy nemzetközi eseményeket is, amelyek az európai szabadságmozgalom elfojtására törekvő Szent Szövetség politikáján az első réseket ütve, a magyar nemzet passzív ellenállásának erejét megnövelték és Ferenc császárt a több mint tíz évig s iinetelő országgyűlés összelvivására kényszerítették. Ezért pillant ki az eposz az új görög szabadságharcra- melyre akkor egész Európa legjobbjai feszült várakozással figyeltek és amelyben Vörösmarty már a magyarság számára is biztató példát látott. Az első reformországgyűlés eredményei nem elégíthették ki azt a költőt, kinek már , ifjúkori kísérletei között olyan vers akad, amely II. Rákóczi Ferenc tilalmas nevét meri felújítani, sőt olyan is, amely a Szent Szövetség hármas szövetségét, mint ,,hármas erőszakot" bélyegzi meg, „mely szentségtelenül szentnek ítéli magát“. Hiszen ez az országgyűlés még lelkes ovációban részesítené Felsőbüki Nagy Pál beszédét, amikor a magyar nyelv védelméről emelt szót, de a követek nagy része felháborodottan hagyta el az üléstermet, amikor ugyanő a jobbágyság elviselhetetlen helyzetének javítását kívánta. Vörösmarty, nemesi származása ellenére, ahhoz a réteghez tartozott, amelynek a rendiség felszámolása elsőrendű érdeke volt. Egy grófi uradalom korán elhunyt gazdatisztjének kilenc gyermeke közül volt az egyik. Egyetemi tanulmányait alighogy elkezdte, abba kellett hagynia. Mint jómódú fiúk házitanítóját, szegénységének és megalázó helyzetének a tudatára ébresztene első reménytelen szerelme is, amelyet növendékeinek nővére iránt érzett. A Zalán futásánál váratlan sikere írói megélhetést tett számára lehetővé: ő az első irodalmi nagyjaink közül, akinek megélhetését, bármily szűkösen, is, irodalmi tevékenysége biztosította. Annak az értelmiségnek volt a tagja, melyet Révai József megállapítása szerint a reformkorban a jobbágyság mellé állított már az a körülmény is, hogy a jobbágyság mellett ez szenvedett a legtöbbet attól, hogy „a nemesi Magyarország zsírjába fullad és nem tud haladni“. „Műveltsége a legnagyobb, szemhatára a legtágabb; ő az, amely legelőször fogadja be az európai demokrácia eszméit." Valójában az értelmiség akkori szerepének és helyzetének felismerése készteti Vörösmartyt általutó számadásig az értelem szerepét, a gondolat társadalmi funkcióját, a tudomány történelmi felelősségét illetően. S ez a lelkiismeretvizsgálat személyes, szenvedélyes és drámai. Az első reformországgyűlés meg nem valósuló reményei ugyan az irrealitás felé vonják képzeletét. ..amit fül nem hallott, e szem meg nem járó, — azt én írva leljem lelkem asztalára" indulni; és ez nemcsak a népmesei motívumokat is először felhasználó TUndervülgy című tk-őrleményéjre jelentő, hanem •• nimdarru, ‘amét a Zalán futását követő években írt. Fejlődésének ezt a szakaszát zárja le a Csongor és Tünde, mely az egyéni boldogság keresésére korlátozza az élet célját és ezt is csak a valóság birodalmán kívül tudja feltalálni. A valóság tagadása azonban ebben a nagyszerű drámai költeményben már egyben magába foglalja az irrealitásban elvesző eszményiség bírálatát is. Ez a bírálat nemcsak a tündérek birodalmát kereső Csongor vaskosan reális ellenpárjának, balgának paraszti alakján keresztül mutatkozik meg, hanem talán még ennél is inkább abban az igényben, amelyet a boldogságot kereső királyfi a pénz, a hatalom és a reakciós tudomány eJemin*ételenedett • ;s lát szál valóságaival «V .» ív: **:“» túl is a tudománnnyal szemben a legszigorúbb. iura vall, hogy a külső a tudománytól követeli a leglübbet az emberiség számára. Az ülvesztő hármas úton Csongor a Kalmár, a Fejedelem és a Tudós szimbolikus alakjaival találkozik, de egyik sem tudja eligazítani a boldogság tündérbirodalma felé. Legkevésbbé a Tudós, aki az emberiség haladásának valódi feladatai helyett, megoldhatatlan álproblémákkal vívódik. És száraz okoskodása szükségképpen hideg agnoszticizmushoz vezet. S ez a legszörnyűbb mindenek között: Mint a halál jár élő lábakon. És puszta sírt hord kő kebel helyett, — mondja Csongor. A tudomány problémáját a Csongor és Tünde megírásának évében, 1830-ban a magyar fejlődés is előtérbe állítja. Nemcsak azért, mert Széchenyi Hitele a ,,kiművelt emberfők" minél nagyobb számában jelöli meg a nemzet boldogságának egyik döntő feltételét, hanem azért is, mert éppen a magyar valóságnak az a tudományos elemzése, amelyet Széchenyi nyújtott, a tudományt valóban a nemzeti életet alakító, élenjáró szerepében mutatta meg. Az első reformországgyűlés úgyszólván egyetlen igazi eredménye, a Magyar Tudós Társaság színtén ekkor valósul meg, diadalmaskodva a reakció által támasztó akadályok hosszas huzavonáin. Vörösmarty ott van az Akadémia első, legtevékenyebb tagjai között s nem véletlen, hogy évekkel később legnagyobb szabású számvetése a tudománnyal éppen az Akadémia rendezés alatt álló könyvtárában születik meg. A köttőben gyötrő kétségek ébrednek. Feltárul előtte az ellentmondás azok között a nagy eszmék között, amelyek az emberi műveltség irtott lapjain a kiválasztott kevesek számára évezredeken át felhalmozódtak, s a reménytelen valóság között, amely „a nyomorra születő milliók“ osztályrésze. Elkeseredett kitörésének csak akadémikus társa. Tőtl Ferenc, az irodalomtörténész volt alapuja. De arra a költményre, melyet Vörösmarty ennek az élménynek a hatása alatt irt, a ..Gondolatok a könyvtárban“ merészröptű szárnyalására már az ország legjobb része, felfigyelt,joggal értelmezhette • úgy ezt • a költeményt, mint a tudomány és irodalom legjobb magyar képviselőinek számadását a nemzet felé, valósággal a Magyar Tudományos Akadémia programjának a közvetlen célokon túlmutató, hatalmas távlatú költői kifejezését. A költő élesen és határozottan teszi fel a kérdést: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?“ Nem hallgatja el a keserű történelmi tapasztalatokat, sőt éles iróniával mutat rá a polgári demokrácia súlyos ellenmondásaira is: az emberi jogokra hivatkozva. Amerikában azt, aki feketének született, kirekesztik az ember fogalmából. Mégis bizakodóan ítéli meg a szellemi fejlődés jövő lehetőségeit, bizakodóan éppen azért, mert a tudomány is a nép érdekét akarja immár szolgálni, végső célja, „hogy a legalsó pór is kunyhójában — mondhassa bizton: nem vagyok magam!“ Ugyanebben az évben, 1841-ben, az országgyűlés törvénybe iktatta a nemnemesek birtok- és hivatalképességét és biztosította az alkotmányos életben a magyar nyelv használatát a feudális előjogokat alátámasztó latinnal szemben. Ilyen körülmények között megnő a tudomány becsülete hiszen immár a nép felemelkedését szolgálja: Előttünk egy nemzetne, sorsa áll. Ha azt kivittük a mély süllyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet. Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka voltt A „férfi munka" Vörösmarty költészetének jellemző szava, jellemző az elveihez hű férfi következetességére is és jellemző a munkának arra az új amely lényeges vonása értékelésére, Vörösmarty demokratizmusának. A nemesi Magyarország tétlen lespedését már Petőfi Petó Páljára emlékeztető szaunákban állítja pellengérre s nem oktuTkul időz még a Nembeli Színház megnyitására írt allegóriájában is a napszámos alakjánál, aki a műveltségnek nemzeti áldozat készségből emelt palotájához két keze építőmunkájával járult hozzá. A ..munkára, tettre kész“ hazaszeretet, emeli fel az észrevétlenül dolgozó ,,munkás párt, szegény!"4 s azokkal szemben, akik az uralkodó osztág úgynevezett ,, történelmi érdemeire“ hivatkozva, védelmezik a nemesi előjogokat, a dolgozó nép történelmi érdemeit állítja. az önkéntes örökváltság elvének törvénybeiktatásakor magát a jobbágyot szólaltatva meg: Talán nem adtam vért, nem őseim. De fáradoztak híven kezeim. S munkám után virító lett a föld. Isten — s embernek benne kedve tölt. Szép a vetés, dús volt az aratás. Sok gond után kevés vigasztalás. Most már enyém a munkán vett örök. Mit ím örömkönnyeivel entizek! Gutenberg korszakalkotó találmányának, könyvnyomtatásnak végső eredménye- a kép a „hazug álmok áltudományát“ megsemmisítő, s világosságát az egész világon elterjesztő értelem végső diadalai látja előre. A vers hatalmasan fokozódó gondolatiimmisával emelkedik majdnem, az osztálynélküli társadalom távoli képiig. A költő, aki a társadalmi haladást ilyen következetesen kapcsolja össze a tudomány, az öntudat feledésével, az 1818-as forradalom vívmányai közül is elsősorban a szabad sajtót üdvözli: Kelj főt rabágyad kőpárnából Beteg, megzsibbadt gondo a! De amikor a Habsburgokkal szövetséges honát és szerb reakciósok első készülődésének hírére Wesselényi önkéntes zászlóaljak toborzására szólítja fel a habozó kormányt, Vörösmarty harci dala emeli fel magasra a szabadság vérben füröszlött zászlaját. Majd mint képviselő, aktív politikai szerepet is vállal és a költő lantja felcseréli a publiciszta tollával, melyet már 1841-ben is példamutató határozottsággal használ Széchenyivel szemben. Kossuth radikálisabb álláspontjának igazolására. Igaz, hogy egy ízben szembekerül Petőfivel, aki nála következetesebb forradalmár volt. De Petőfivel egyetértésben mulatnak túl az ő szempontjai is a polgári forrdalom eredményein, amikor például szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavának egymáshoz való viszonyát elemezve, követeli földbirtok nagyságának korlátozását, a a fejedelmek szövetsége helyett a népek szabadságának és testvériségének biztosítására hivatott ...nemzetek szövetsége“. gondolatát veti fel és rámutat a liberalizmusnak a szabadságot megsérmisítéssel fenyegető ellentmondásaira: Anglia dicsősége gyárnépe nyomoréval, Izland rongyaival, a szabad és gazdag Amerika a rabszolgaság söét foltjával homlokán, nem látszik kielégítőnek azok előtt, kik szennytlen s minden hazugságtól ment szabadságot óhajtanak. A költő, aki a nemzettel együtt emelkedett a forradalom magaslataira, összeomlásában is nagynak mutatkozott, mert a szabadságharc bukása döntötte férfi munkának szentelt életét is romokba. Élete célját látta meghiúsulva, s a világosi fegyverletételt követő kilátástalan években éppen szilárd elvhűsége folytán nem tűzhetett új célokat egyéni élete elé sem. Mint bujdosó, 1819 őszén az őt rejtegető bűz asszonyának emlékkönyvébe írta: „Mi a világ nekem, ha nincs hazám?. . Miért érveltem, az már dúlva van." De a reménytelenség legsötétebb tart azok mellett a napjaiban is kitett, amikért élt. boruló láthatára a kori reménytelenségét tükrözi, átkokat szórt a hazaáruló, Gpr’gey fejére, de a magyar politikai élet halálos zsibbadtságában is lázasan figyelte azokat a külpolitikai eseményeket, amelyekbe renénytelen reménye belekapaszkodhatott,'s’Utolsó költői szava mégis azt hirdette: „Lesz még egyszer ünnep a világon!“ Példaadó maradt C’rkheil a sivár években is azáltal, hogy a költői ihlet ünnepi felemelkedését elképzelni seift tudta népe sorsától függetlenül. , Trencsinyi-Wallapfer Imre VÖRÖSMARTY Majd ha baromból s ördögből zsarolódús S a nyomorult pórnép javul. népemberiségre nagy célok mcl- Költészetének ésnemzeti életek- BESZÉLGETÉS VÖRÖSMARTYVAL . Jönnél velem villanyfényes faludba, hogy felderülne, most komor szavad! Elnézem műved. Súlyos férfimunka — kemény vassá kovácsolt gondolat. ■ Jaj, hogy fitymáltak húszéves koromban s azóta is! Költő? — Ne légy gyerek! — Te nyugtattál meg. Férfi vagy, valóban. Sosem volt játék a költészeted. Romjaiból megújult városomban nézd, rólad írok! Tiszta most az ég, a gondos, ész teremtő lángja lobban — az ember él, fölemeli fejét! Mert van remény! A habzó tengeren túl dühöng a szörny, feni hulló fogát. Nincs vége meg, a sárkány ránk tüzet fúj. De rávetjük s fogjuk a zabolát! Jöjj, nézz körül most. Erre bujdokoltál reményvesztetten és hazátlanul. Ez volt honod —, e szorgos, ragyogó táj! Az űzött párnép emberré javul! Szálljunk magasba. Az ott Tatabánya. Te jártál erre — puszta volt, szegény. Ma gazdag föld, magasba csap a vágya. Büszke vagytok, hogy ott születtem én. Erről a tájról hány magyart toborzott a töke egykor! Zúgtak a hajók — 'y levett kalappal álltak, könnyük omlott, zokogva énekelték Szózatod!,:pP Borzong a szív, nehéz lesz mint az ólom. .. „ , .mu itt megfeszül, mint túlfűtött kazán — ...... ,Vél’y oljtgg. Mi a világ nekem, ha nincs hazám? Ian már hazád: néped kemény kezéből könyvek ragyognak — eszik a sötét, a szó kitört penészes börtönéből — és műved is! Ország hajol föléli! ! elünk maradsz — egy nép neveden szólít— ki Kossuthra függesztette.1 szemed. A költő nem hazátlan bujdosó itt: Nem félek tőled, sors! — mondom veled. .. hazának nincs háza? — Nézze újra: ■ a millióknak van hazája, lásd! S fidgír !kimagaslik main az Országháza — , ha összeül a Legfelső Tanács! Kónya Lajos